148559. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémgyanta lakkbevonat és műanyag előállítására

Megjelent: 1961. október 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.559 SZÁM 39. c. OSZTÁLY — VI—292. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÄLMÄNY Eljárás fémgyanta lakkbevonat és műanyag előállítására Villamosipari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Hevenesiné, dr. Magyar Laura vegyészmérnök (90%), Dávid Péter vegyészmérnök (10%) A bejelentés napja: 1959. december 15. A találmány eljárás fémgyanta lakkbevonat és műanyag, azaz fenolhalohidringyanta fémvegyületeinek előállítására oly módon, hogy fenolos hidroxil végcsoportú fenolhalohidrin-igyantát két vagy több vegyértékű fém vagy fémek szerves vegyületeivel hozunk reakcióba. Ismeretes a szakirodalomból, hogy fémalkoholátokból, vagy stabilizált fémalkoholátokból fenolokkal fémfenolátok készíthetők és ezekből a fémfeno Iá tokból formaldehiddel való reakció útján fémtartalmú fenolformaldehidgyanták állíthatók elő. Kutatásaink folyamán azt találtuk, hogy fémtartalmú gyanták nemcsak az említett eljárásokkal készülhetnek, hanem úgy is, hogy fenolos hidroxil végcsoportú fenolhalohidringyantákat szerves fémvegyületekkel hozunk reakcióba. Az így keletkezett fémgyanták már önmagukban is alkalmasak műanyagként vagy lakként való alkalmazásra, azonban kombinálhatók tetszésszerinti arányban más vegyületekkel vagy műgyantákkal. A találmány szériáit lakkbevonat előállítására eljárhatunk úgy, hogy a fenolos hidroxil végcsoportú fienolhalohidrin gyantát és a megfelelő szerves fémvegyületet oldatban elegyítjük. Az így kapott lakkoldatból a lakkbevonatot 300 C°-ot meg nem haladó hőmérsékleten alakítjuk ki. Műanyagot a komponensek oldószer nélküli keverékéből állíthatunk elő. A találmány szerint járunk el akkor is, ha a fenolos hidroxil végcsoportú fenolhalohidrin-gyantából és szerves fémvegyületből a felhasználás előtt közbenső termékként fémgyantát készítünk. E'.nnek előnye az, hogy a komponensek között lefolyó reakciók egy része még a felhasználás előtt lejátszódik és ezért alkalmazás esetén a műanyag vagy lakkbevonat kialakulása kevesebb melléktermék-képződéssel, kisebb hőfejlődéssel jár. Ennek következtében a termák homogénebb és simább felületű. Az eljárás tárgyát képező fenolos hidroxil végcsoportú fenolhalohidrin-gyantát készíthetjük: a) Többértékű egymagú, kondenzáltmagú, többmagú, egyszerűbb fenolokból felépített többmagú fenoloknak, vagy ezek keverékeinek és halogénhidrineknek egymásra való hatásával oly módon, hogy az egymásra ható anyagok egyenérték-súlyaránya fenol: halohidrin nagyobb mint 1. b) Többértékű egymagú, kondenzáltmagú, többmagú, egyszerűbb fenolokból felépített többmagú fenoloknak és epoxivegyületeknek, főképpen epoxigyantáknak egymásra való hatásával nagyobb mint 1 fenol: epoxigyanta egyenértéksúlyarányban. A képződött fenolos hidroxil végcsoportú fenolhalohidrin-gyanta akkor is alkalmas fémgyanta előállítására, ha a fenolos hidroxílon kívül egyéb funkciós csoportokat nem tartalmaz. Azonban a kiindulási anyagok természetétől függően legtöbb esetben olyan fenolhalohidrin-gyanta képződik, amely a fenolos hidroxilon kívül alkoholois hidroxil-csoportot tartalmaz. Mind az alkoholos hidroxil, mind pedig esetleges epoxicsoport jelenléte ba nem is szükséges, de megengedett. Az említett funkciós csoportokon kívül még más funkciós csoportok is lehetnek jelen. A képződött fenolos hidroxil végcsoportú fenolhalohidrin gyanta tulajdonképpen nagy molekulasúlyú fenolgyanta. Molekula szerkezete hasonló az epoxigyantákéhoz. Szerkezeti képlete pl. p,p'-dioxildifenil-dimetilmetán és epi- vagy • diklórhidrin egymásra hatása esetén a következő: H - U OH -