148500. lajstromszámú szabadalom • Saválló beton és annak kötőanyaga
Megjelent: 1961. október 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.500. SZÁM 80. b. 1. OSZTÁLY — GA—574. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Saválló beton és annak kötőanyaga Gyárkémény és Kazánépítő Vállalat, Budapest Feltalálók: dr. Bátori Márta vegyészmérnök Budapest, Boncz István mérnök Budapest, Hörcher István mérnök Budapest és Schütz Mihály vegyészmérnök Budapest A bejelentés napja: 1959. december 18. A találmány saválló betonra és annak kötőanyagára vonatkozik. A saválló betonból monolitikus, hézagmentes tartályok, tartálybélések, padlók és általában saválló felületek és építmények készíthetők, melyeknek mechanikai szilárdsága azonos a közönséges beton szilárdságával és emellett savállósága, hőállósága, kopási ellenállása és folyadékzárósága a legmagasabb követelményeknek felel meg. A 132.473: számú magyar szabadalmi leírás porított nátronvízüvegport javasol saválló habarcs kötőanyagaként. A hivatkozott szabadalmi leírás szerinti eljárásnál alkalmazott, könnyen oldódó, porított vízüveg 15—27% vizet tartalmaz, mei’t csak a víztartalmú vízüvegpor teljesíti a hideg vízben való könnyű oldhatóság követelményét. A porított vlzüveg vízzel folyékony vízüveggé alakul át. A találmány a hivatkozott szabadalmi leírásban ismerteitől eltérőleg,. oly saválló betonra vonatkozik, melynek vízzáróságát és térfogatállandóságát biztosító kötőanyaga feltáratlan, üveges állapotú, szilárd alkalivízüveget tartalmaz. Feltáratlan vízüveg alatt oly vízüveg értendő, mely magas hőfokon (kb. 1200 C°-on) megolvasztott és lehűtött alkáliszilikátból áll és kemény, szilárd állagú. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazott vízüveget tehát nem vetik alá a feltárásnak nevezett műveletnek, amely a szilárd vízüvegnek nyomás alatt, magas hőfokon vízzel való oldásából áll és melynek végterméke a kereskedelemben is ismeretes folyékony vízüveg, illetve utóbbinak bepárlási terméke. A kötőanyag pl. dezintegrátorban felaprított, szilárd vízüvegnek, tűzálló agyagnak vagy kaolinnak, kálium- vagy nátrium-szilíko-fluoridnak és saválló anyagnak, célszerűen kvarcnak cementfinomságú keverékéből áll. Ezt a kötőanyagot előbb finom saválló homokkal, majd durva (legfeljebb 10 mm) szemcsenagyságú saválló adalékanyaggal, pl. keramitzúzalékkal, folyami kaviccsal, bazalttal, perlittel betonkeverőben összekeverjük és annyi 36—38 Bé° sűrűségű nátron- vagy kálivízüveget adunk hozzá, hogy a kapott beton képlékeny konzisztenciájú, könnyen bedolgozható legyen. A kötőanyag a vízmentes, porított vízüveg hatására tartósan megduzzad, minek következtében a felhasználásával készült beton pórusait is eltömíti, ellentétben a víztartalmú vízüveggel, melynek használatánál a beton vagy habarcs száradáskor zsugorodik. Csak a találmány szerinti kötőanyag térfogatállandósága és vízzárósága tette lehetővé a saválló beton előállítását. Az említett műszaki előnyökön kívül, a vízmentes vízüvegpornak használata gazdasági előnnyel is jár, mert a javasolt vízüvegport a darabos állapotból csak meg kell őrölni. Ezzel szemben a vízben oldható, porított vízüveg úgy készül, hogy a darabos szilárd vízmentes vízüveget előbb autoklávban vízzel, nagy nyomással feltárják, oldatba viszik, majd az oldatot bepároltatják és porítják. Ez a többfázisú eljárás a terméket költségessé teszi. Az általunk javasolt vízmentes, porított vízüveg a vízben oldható porított vízüveg előállítási költségének csupán 1/3-a. A kötőanyag előállításánál úgy járunk el, hogy 20—50% dezintegrátorban őrölt vízmentes feltáratlan, üveges állapotú szilárd vízüveghez 2—5% kaolint vagy tűzálló agyagot, 25—45% káiumvagy nátriumszilikofluoridet és 50—25% kvarclisztet adunk. A keveréket golyós malomban cementfinomságúvá őröljük (4900-as szitán 5% a fennmaradó rész). A kapott kötőanyag szilárdság, vízzáróság és zsugorodásmentesség szempontjából kiválóan alkalmas saválló beton előállításához. A kaolin a vízzáróságot fokozza, a szilikofluorid és az alkatrészek finommá őrlése a vízüveggel való intenzív vegyi kölcsönhatást biztosítja.'
