148447. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek polimerizálásánál alkalmazott szénhidrogén kezelésére
Megjelenít: 1961. szeptember 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.447 SZÁM 39. c. OSZTÁLY — SE—942. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÄLMÄNY Eljárás olefinek polimerizálásánál alkalmazott szénhidrogén kezelésére Szerves Vegyipari és Műanyagipari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Simon Artúr, dr. Back István és Kollár László oki. vegyészmérnökök, valamennyien budapesti lakosok A bejelentés napja: 1959. július 20. Olefinek különösen etilén és propilén polimerizálásához folyékony telített szénhidrogéneket alkalmaznak polimerizációs közegként. E szénhidrogéneknek nem szabad hidrogénaktív szennyezéseket, így vizet, oldott oxigént, továbbá telítetlen szénhidrogénvegyületeket tartalmazni. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a szennyezések eltávolítása esetén sem mindég alkalmas a telített szénhidrogén a polimerizáláshoz. Ez a jelenség az alacsony forrpontú petrolétereknél, továbbá a magas forrpontú Diesel-olajoknál egyformán jelentkezik. Kísérleteink során úgy találtuk, hogy a szénhidrogének kedvezőtlen hatása olefinek polimerizálásánál azok konfigurációjának a következménye. Kísérleteink során megállapítottuk, hogy olyan szénhidrogének, melyek oxigén behatására hidroperoxidot képesek alkotni, nem alkalmasak a szóban levő poiimerizálághoz. Effajta szénhidrogének mind az alifás sorban, mind ciklikus szénhidrogének között találhatók. így a cisz-dekalin, mely oxigén hatására hidroperoxidot képez, polimerizálóközegként alkalmatlan. A trans-dekalin ezzel szemben, mely hidroperoxidot nem képez, polimerizáló közegként igen jól alkalmazható. A találmány értelmében olefinek polimerizálásáról olyan cseppfolyós telítetlen kötést nem tartalmazó szénhidrogént alkalmazunk polimerizáló közegként, melyet előzőleg hidroperoxid képzésre alkalmas alkatrészektől mentesítettünk. A hidroperoxid képzésre alkalmas alkatrészeiktől a szénhidrogént akként mentesítjük, hogy azt hidroperoxid képző kezelésnek vetjük alá előnyösen oxigént tartalmazó gázzal melegen és célszerűen nyomás alatt kezeljük, majd e kezelés során képződött hidroperoxid vegyület sóját képezzük, mely csapadékként kiválik és azután a szénhidrogéntől elkülönítjük. Hidroperoxid sóját előnyösen alkálilúg vagy alkáli földfém oxid hozzáadásával képezzük, és a szénhidrogénekben oldhatatlan sót azután szűréssel elkülönítjük. A hidroperoxid sótól mentesített szénhidrogént még a sóképzéskor keletkezett víztől kell mentesítem, amikor is az olefinek polimerizálására alkalmas. A találmány kivitelére az alábbi példákat adjuk meg: 1. példa: 1000 ml p.a. minőségű transz-dekalinba nitrogén atmoszféra alatt 0,25 g trietilalumíniumot és 0,3 g titántetrakloridot adunk, majd utána etilént buborékoltatunk át rajta. A hőmérséklet 20 C°ról 70—75 C°-ra emelkedik, miközben szilárd polimertermék keletkezik. A katalizátornak alkohollal való elbontása után a terméket kiszárítva, 45 g polietilént kapunk. 2. példa: Az 1. példa szerint járunk el, de transz-dekalin helyett cisz-dakalint alkalmazunk, szintén p.a. minőségben. Az etilénáram megindítása után a hőmérséklet 2—3 Cc -t emelkedik és polimer termék nem képződik. 3. példa: Olyan középf orrpontú nyersolaj frakció 1000 ml-jét, melyben az etilén polimerizációja nem megy végbe, autoklávba helyezünk, oxigénnel átfúvatjuk, majd az autokláv lezárása után 110— 120 C°-on tartjuk 6 órán át keverés közben, úgy, hogy az oxigén perciális nyomását utánadagolással kb. 1 at-án tartjuk. 50—60 C°-ra való lehűtés után 16 g szilárd kálilúgot adunk hozzá, és atmoszférán 4 órán át keverjük. (Ha a lúg elfogyna, további 15 g-ot adunk hozzá.) Szobahőfokra való hűtés után szűrjük, majd fémnátriumról desztilláljuk. Az 1. példa szerinti eljárással polimerizációs közegként alkalmazva 50 g polietilén nyerhető.
