148435. lajstromszámú szabadalom • Folyamatos közvetlenmutató nedvességmérő berendezés szemcsés anyagok, főképpen gabonaneműek víztartalmának meghatározására

Megjelent: 1961. szeptember 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.435. SZÁM 42. 1. 9.—12. OSZTÁLY — OA—194. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÄLMANY Folyamatos közvetlenmutató nedvességmérő berendezés szemcsés anyagok, főképpen gabonaneműek víztartalmának meghatározására Malomipari és Terménytárolási Kutatóintézet, Budapest Feltalálók: Szálai Lajos mérnök, Budapest és Völ gyesi László mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. március 17. A különböző iparokban nagyjelentőségű szem­csés anyagok nedvességtartalmának folyamatos meghatározása. Az ismert nedvességmérő módsze­rek egy részénél a mérés eredménye gyakran csak órák múlva nyerhető, holott a technológiai fegye­lem betartása érdekében az adatokra a mérés után azonnal szükség lenne. Az említett hiányos­ságon segítő és gyors eredményt szolgáltató elekt­romos és elektronikus nedvességmérő berendezé­seknek egyik korszerű csoportja a vizsgált anyag dielektromos állandóját méri, mely az anyag ned­vességtartalmának függvényében változik. A ta­lálmány a nedvességmérő berendezéseknek az utóbbi csoportjába tartozik és célja az ismert meg­oldások több hiányosságának megszüntetése. A dielektromos állandót mérő ismert berende­zések legtöbbjénél nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy a dielektromos állandó nemcsak a nedvességtartalomtól, hanem a mérendő anyag hőmérsékletétől is függ. Ennek áz; összefüggésnek elhanyagolása esetén tehát a mérés eredmény nem elég pontos. A hőmérsékletváltozás hatását úgy igyekeztek kiküszöbölni, hogy a mérőkonden­zátoron áthaladó szemcsés anyagot állandó hőmér­sékletre, mégpedig a mérőműszer kalibrálási hő­fokára — mely rendszerint 20° —melegítették. Ennek a módszernek több hátránya van, Így olyan esetekben — pl. nyáron — amikor az anyag hő­foka 20°-nál magasabb, az anyagot hűteni kelle­ne, ezt azonban elhanyagolják. Másrészt a fűtés folyamán, az anyag tömege nem melegszik át egyenletesen, hanem a külső rétegek a belső ré­szeknél melegebbek. Végül a fűtőberendezés fel­állítása és üzemelése tetemes ráfordítást igényel. A találmány szerint az anyag melegítését mel­lőzzük és ehelyett a hídágba, célszerűen a nedves­séget mérő műszer és a mérőhíd érzékenységét szabályozó potenciométer közé változtatható ellen­állást (potenciométert) iktatunk^ mely, az anyag mindenkori hőmérsékletének megfelelő ellehálíás­értékre beállítva, a berendezés hőfokkorrekcióját önműködően elvégzi. A dielektromos állandó mérésének elvén műkö­dő ismert berendezéseknél a mérőkondenzátort rendszerint két koncentrikus fémhenger alkotja, melyek között vezetik át a mérendő anyagot. Oly célból, hogy az anyag egy része ne a belső hen­gerben, tehát a kondenzátoron kívül haladjon át, a belső hengert fent kúpos fedéllel zárják le. En­nek következtében az anyag a kondenzátor felső részén állandóan szűkülő gyűrűkeresztmetszeteken kénytelen áthaladni és így oly mértékben torló­dik, hogy az anyag átvezetéséhez felülről tete­mes nyomást kell az anyagra és ezzel a konden­zátorra, különösen ennek belső hengerére kifej­teni. A nagy nyomás miatt aránylag vastagra kell méretezni a kondenzátorhengert egymáshoz erő­sítő bordákat. Ezáltal az átáramlási keresztmetszet erősen szűkül, továbbá a bordák mint káros állan­dó mérési kapacitások különösen érzékeny mérő­műszer alkalmazását követelik meg. E hátrányok kiküszöbölésére a találmány sze­rint a belső kondenzátorhengert felső végénél sem zárjuk le, hanem az anyag egy részét azon keresz­tül vezetjük. Ezáltal az említett fokozott nyomás és anyagtorlódás megszűnik és az összekötő bor­dák aránylag vékonyak lehetnek, a mérőműszer­nek pedig nem kell különösebben érzékenynek lennie. A belső hengerben áthaladó anyag a mé­rési folyamatban nem,.vesz ugyan részt, ez azon­ban gyakorlatilag nem befolyásolja a mérés ered­ményét, mert ez az anyagmennyiség csupán 15— 20%-a a teljes anyagmennyiségnek. A mérőkondenzátor hengereit eddig csupasz fémcsövekből vagy pedig fémmel bevont kerámi­ai anyagból készítették. Mindkét esetben fellépett az a hátrány, hogy a mérendő anyagon át a kon­denzátor felé ohmos .átvezetés jött létre, mely a mérési eredményt meghamisította. A találmány szerint a fémcsövekből készült

Next

/
Oldalképek
Tartalom