148411. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfonsavhidrazidok előállítására

Megjelent: 1961. szeptember 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.411. SZÁM 12. o. 23—24. OSZTÁLY — HO—625. ALAPSZÁM Eljárás szulfonsavhidrazidok előállítására F. Hoffmann La Roche & Co. Aktiengesellschaft cég, Basel (Svájc) Feltalálók: Gutmánn Hugó vegyész, Reinach/BL (Svájc), Hegedűs Baltazár vegyész, Binningen (Svájc) A bejelentés napja: 1959. december 31. Svájci elsőbbsége: 1958. december 31. A találmány eljárás az alábbi általános képletű szulfonsavhidrazidok előállítására R3 R!_S02 —N —NH —R 2 ahol Rí adott esetben halogénatommal szubszti­tuált alifás, aromás vagy aralifás szénhidrogén­maradékot, vagy heterociklusos maradékot, R2 és R3 hidrogént vagy aralifás, 3—7 szénatomot tar­talmazó' aliciklusos, vagy 2—7 szénatomot tartal­mazó telített, egyenes vagy elágazó láncú alifás szénhidrogénmaradékot jelent, mimellett az R2 és R3 szubsztituensek közül legalább egy nem lehet hidrogén. A fenti képletben Rj-el megjelölt szubsztituens példaképpen esetleg halogénnel szubsztituált al­kilmaradék, mint metil, etil, propil, izopropil, n­-butil, stb.; ariimaradék, mint fenil, naftil, stb.; aralkil, mint benzil, 1-féniletil, 1-benziletil, fenil­izopropil, stb.; alkilfenilmaradék, mint tolil, etil­fenil, stb. 5 vagy 6-tagú heterociklusos maradék, mint tisnil, piridil, stb. Az R2 és R 3 maradékok előnyös képviselői pl. a fenil-alkilmaradék, mint benzil, 1-feniletil, 1-benziletil, stb.; cikloalkilma­radék, mint ciklopropil, ciklobutil, ciklohexil, cik­lohexilmetil, stb.; és alkilmaradék, mint izopropil, szek.-butil, stb. A találmány szerinti eljárást az jellemzi, hogy az Rí— S02 — X II általános képletű vegyületet — ahol X halogén­atomot, amino- vagy szulfon iloxi-, vagy aciloxi­csoportot jelent és Rj jelentése a fentivel azonos •— hidrazinnal, hidrazint lehasító szerrel, vagy az R3 HN — NH — R2 III általános képletű heleyttesített hidrazinnal — ahol R2 és R3 jelentése a fentivel azonos — konden­záljuk, adott esetben a hidrogéntől különböző R2 maradékot vezetünk be, úgy, hogy a terméket megfelelő karbonilvegyülettel hozzuk reakcióba és a keletkezett hidrazont redukáljuk, kívánt eset­ben a hidrogéntől különböző R3 gyököt vezetünk be úgy, hogy a savhidrazidot fémsóvá alakítjuk és az utóbbit az R3-gyököt leadó szerrel hozzuk kölcsönhatásba. A II képlet szerinti vegyületet hidrazinnal, hid­razint lehasító szerrel vagy a III képlet szerinti vegyülettel célszerűen oldószer, mint pl. benzol, alkohol vagy víz jelenlétében reagáltatjuk. A II képlet szerinti vegyületként előnyösen helyette­sített szulfonsavhalogenideket, különösen klorido­kat használhatunk. A hidrazinnal, illetve ennek helyettesítési termékeivel végzett kondenzáció so­rán keletkező halogénhidrogént, előnyösen a ha­logénhidrogént megkötő szerrel, mint pl. piridin­nel, nátriumhidroxiddal, stb. hatástalanítjuk. A halogénhidrogént megkötő szerként a fölöslegben alkalmazott hidrazmkomponens is szolgálhat. Mo­no-helyettesített hidrazinvegyület alkalmazása ese­tén a szubsztituenstől és a szulfonsavhalogenidtől függően Ni- vagy N2 helyettesített szulfonsavhid­razidokat kapunk. Így pl. azt találtuk, hogy elága­zó szénláncú szubsztituens, mint pl. izopropil­vagy 1-benziletilmaradék jelenlétében a szulfon­savmaradék főként a nem helyettesített nitrogén­atomhoz kapcsolódik, míg benzilhidrazin, vagy etilhidrazin alkalmazása során a szulfonálás fő­ként azon a nitrogénatomon következik "be, amely már egy szubsztituenst tartalmaz. Mivel csupán azok a hidrazinszármazékok képesek alkálisók képzésére, amelyeknek a szulfonilmaradékkal kapcsolódó nitrogénatomján még hidrogénatom van, az Ni- és N2 -helyettesített szulfonsavhidra­zidok könnyen elkülöníthetők. Ha az első lépésben képződött savhidrazid az N2 -helyzetben nem helyettesített, karbonilvegyü­lettel hozható reakcióba. Ezt az átalakítást elő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom