148401. lajstromszámú szabadalom • Eljárás önmagától elbomló dikalciumszilikátklinker vagy azt tartalmazó anyagok előállítására

Megjelent: 1961. szeptember 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEfRÁ 148.401. SZÁM . , , 80. b. 3. OSZTÁLY — GE—327. ALAPSZÁM Eljárás önmagától elbomló dikálciumszilikátklinker vagy azt tartalmazó anyagok előállítására Prof. dr. Ing. Grzymek Jerzy, Varsó (Lengyelország) A bejelentés napja: 1960. március 14. Lengyelországi elsőbbsége: 1959. december 31. A találmány tárgya eljárás önmagától széteső dikáilciumszilikátkli,nker, vagy azt tartalmazó anya­gok előállítására. Ez az eljárás lehetővé teszi oly klinker készítését, amelynek szétesése teljes, vagyis oly anyagét, amelynél a kapott porrészecs­kék mérete 0,5 és 20 mikron között lesz. Az önszétesés ismert jelenségét, amely a béta­dikálciumszilikát kristályrácsában a kálciumkatio­nok és az ortokovasav anionok polimorf átrende­ződésén alapul, megkísérelték már nem bauxit­szerű alapanyagokból történő alumíniumoxid és portlandcement gyártására hasznosítani. Miután azonban ez az önszétesés nagyiparilag nem kéz­ben tartható, az ily módon történő alumíniumoxid gyártás nem mutatkozott gazdaságosnak. Ennek oka elsősorban az volt, hogy az önszétesés csak lassan és nem is teljesen ment végbe, az anyag egy része egyáltalában nem esett szét, és azon lesznek, amely szétesett, egy része többségében 20 mikronnál nagyobb szemcsékből állott. Éppen ezért az eddig alkalmazott ilyen eljárá­soknál költséges járulékos műveletek lettek be­iktatva, mint pl. a tökéletlenül szétesett klinker ismételt őrlése, de még ezen őrlés ellenére sem volt lehetséges 40 mikronos átlagos szemcsenagy­ságnál kisebb porrészecskéket elérni. Az ily mó­don aprított anyagból a csekély extrahálási effek­tus miatt alumíniumoxidot átdolgozásra érdemes mennyiségekben nem nyertek ki és a visszama­radó anyagból sem volt lehetséges értékes cemen­tet kinyerni, hogy ily módon a drága alumínium­oxid gyártás kifizetődjék. A szétesés lassú lefo­lyása és az azzal kapcsolatos lassú kinyerés ezen­felül nagyméretű nem-gazdaságos berendezés épí­tését tette szükségessé. A fenti nehézségek miatt az alumíniumoxid ki­nyerésére szolgáló ezen eljárások csak kivétele­sen nyertek alkalmazást, éspedig a háború alatt. A lassú önszéíesési eljárás, amelynél a klinker nem esik egész tömegében szét, és a nyert por többnyire 20 mikronnál nagyobb méretű, azon gátlásokkal magyarázható, amelyeket nagyrészt a dikálciurnszilikát kristályrácsában a polimorf át­változás inhibitorai okoznak. Ezen inhibitorok kö­zé tartoznak többek között oly stabilizátorok, ame­lyek kis mennyiségben, szennyezésként találhatók a kiégeíésre kerülő ortokálciumszifikát nyersanya­gokban. Ismert pl. alkáliák stabilizáló hatása a polimorf bétaalak stabilizálására, de éppen ez a stabilizá­tor különül a kiégetés során automatikusan el, miután a dikálciurnszilikát szintéziséhez szükséges hőmérséklet elég magas ahhoz, hogy a jelenlevő alkáliák elpárologjanak. Az ipari eljárás során felhasználásra kerülő nyersanyagkeverékekben, (mint amilyenek pl. ha­mu, pala, füstpor, márga, agyag, mészkő, salak és hasonlók) alkáliákon kívül egy egész sor erős stabilizáló hatással rendelkező vegyület található. A nyersanyagokban található ilyen szennyezések hatásának nemismerete, valamint ezek elkülöní­tésének ismeretlen volta volt az oka annak, hogy nagyüzemileg eddig még nem sikerült sem a 2CaO-Si09 béta módosulatából gamma módosu­latba történő átalakulásával járó tökéletes szét­esésnél, sem pedig a szétesett anyagnál 0,5—20 mikronos szemcsenagyságú porrészecskéket nyer­ni. Tudományos kutatások révén, melyeket nagy­üzemi kísérletek is alátámasztanak, megállapítot­tuk, hogy elérhető megfelelő szétesés, ha a zsugo­rítás folyamán a nyersanyagokból oly oxidokat távolítunk el, amelyek központi ionjai nagy ion­potenciállal és ^lgyanakkor igen kis ionrádiusszal rendelkeznek. Ilyesfajta stabilizátorok közé tartoznak többek

Next

/
Oldalképek
Tartalom