148366. lajstromszámú szabadalom • Rációaktív sugárzást távjelző berendezés

Megjelent: 1961. június 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.366. SZÁM 21. g. 17.-21. OSZTÁLY — CE—312.' ALAPSZÁM Radioaktív sugárzást távjelző berendezés Czeglédy György oki. gépészmérnök 51%, Ember György oki. villamosmérnök 49% mindketten budapesti lakosok A bejelentés napja: 1958. december 17. A találmány tárgya berendezés, mely rádióak­tív sugárzás mennyiségének és minőségének nagy távolságból, pl. rádióvétel segítségével történő meghatározására alkalmas. Jól felhasználható pl. a levegő rádióaktív sugárzásának mérésére, pl. me­teorológiai ballonnal történő felengedés útján, vagy nagy területek rádióaktív sugárvédelmi el­lenőrzésének folyamatos biztosítá továbbá minden olyan esetben, amikor kis és közepes in­tenzitású rádióaktív sugárzás mérésének folyama­tos és tetszés szerinti ideig tartó elvégzése a de­tektornak az indikál ó-berendezéssel való közvet­len mechanikai, vagy elektromos összeköttetése nélkül válik szükségessé. Az eddig használatos módszerekkel szemben a találmány tárgyát képező berendezés különösen nagy érzékenységével, rendkívül kis fogyasztásá­val, valamint egyszerű, kis súlyban és méretben történő megvalósíthatóságával tűnik ki. A készü­lék kis fogyasztása ellenére nagy távolságú össze­köttetések létesítésére is alkalmas. A találmány tárgyát képező elrendezést az aláb­biakban ismertetjük: Az la. és lb. ábrákon a berendezés elvi műkö­dését magyarázó blokkséma látható. A 2. ábrán a berendezés egy-egy részének példaképpeni ki­viteli módozatát tüntettük fel. A teljes berendezés két fő részből áll: az la áb­ra a rádióaktív sugárzást detektáló és ezt rádió­frekvenciás jelekké átalakító ún. szondát ábrázol­ja, az lb. ábra pedig a szondától alkalmas távol­ságban elhelyezett indikáló-berendezést tünteti fel. A mérendő rádióaktív sugárzás az la. ábrán látható elrendezés 1 és 2 jelű detektoraira jut, amelyek a mérendő kis intenzitásnak megfelelően halogén töltésű Geiger—Müller számlálócsövek. A két számlálócső úgy van megválasztva hogy mű­ködési feszültségük azonos, de amíg az 1 számlá­lócső béta és gamma sugárzásra érzékeny, addig a 2 számlálócső csupán a gamma sugárzást detek­tálja. Az 1 és 2 számlálócsövek a rajtuk keresztül haladó rádióaktív sugárzás hatására elektromos impuzusokat szolgáltatnak, amelyek a számláló­csövekhez kapcsolt 3 és 4 impulzusformáló áram­köröket működtetik, A 3 és 4 impulzusformáló fokozatok azonos fel­építésű, tranzisztort tartalmazó áramkörök, ame­lyek olyan kivitelűek, hogy nyugalomban — te­hát amikor a számlálócsövek nem állíthatnak elő impulzust — áramot nem, vagy csak igen keveset fogyasztanak. Ez a követelmény könnyen telje­síthető pl. egy tranzisztort igénylő monostabil blocking-oscillator impulzusformálóként történő felhasználása esetén, amely csupán akkor fogyaszt áramot, hogyha indító impulzust kap. A 3 és 4 impulzusformáló között csupán az a különbség, hogy a biliencsi idejük — tehát az általuk szol­gáltatott formált impulzusok időtartama — kü­lönböző. Mivel az impulzusformáló körök csupán a billenési időtartam alatt fogyasztanak teljesít­ményt, ezért a kis fogyasztás biztosítása érdeké­ben, célszerű az 1 számlálócsőhöz tartozó 3 formá­ló billenési idejét rövidebbre és a 4 formálókö­rét pedig hosszabbra választani, mivel az 1 szám­lálócső a béta és gamma sugárzást, a 2 pedig csu­pán a gamma sugárzást detektálja. Figyelembevé­ve azt a tényt, hogy a Geiger—Müller számláló­csövek holtideje 50—100 Psec nagyságrendű, a két formálókör billenési idejét is ebben a nagy­ságrendben pl. 50 í'-see-ra és 150 /xsec-ra célszerű megválasztani. A 3 és 4 formálókörök impulzusai a 5 tranzisz­toros oscillátort működtetik oly módon, hogy az oscillator csupán a formált impulzusok időtartama alatt rezeg, különben pedig le van zárva és nyu­galomban áramot nem fogyaszt. A 5 oscillator rádiófrekvenciás tartományban dolgozik és pon­tos frekvenciáját az alkalmazás körülményei és helyi adottságai szabják meg. Az oscillator nagy­frekvenciás jeleit a hozzákapcsolt 6 antenna sugá­rozza ki elektromágneses hullámok formájában. - Amint az előzőkből látható, a berendezés fenti­ekben ismertetett része csupán akkor vesz fel tel­jesítményt, ha a detektorok jelet szolgáltatnak. Itt nem vesszük figyelembe a tranzisztorok sötét ára­mát, ami természetesen akkor is fennáll, ha nincs jel, vagyis a tranzisztorok le vannak zárva. így íigyelembevéve azt a tényt, hogy a berendezés

Next

/
Oldalképek
Tartalom