148310. lajstromszámú szabadalom • Önműködő olajozó szerkezet robbanómotorszerűen dolgozó talajdöngölőkhöz

Megjelent: 1961. szeptember 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.310. SZÁM 19. c. OSZTÁLY — RA-353. ALAPSZÁM önműködő olajozó szerkezet robbanómotorszerűen dolgozó talajdöngölőkhöz Rágó Gyula motorszerelő, Solt A bejelentés napja: 1960. február 26. A talaj tömörítésére ismeretesek már olyan döngölök, amelyek a robbanómotorhoz hasonlóan működnek és legtöbbször benzol-levegő keverék elégetése révén emelik fel a ,.béka" néven ismert döngölő szerszámot. Ez a szerszám súlyánál fogva a talajra esik vissza és így végzi el a szükséges tömörítést. A gyakorlatban legtöbbször használt ilyen gépet az építőiparban „100 kg-os döngölő" néven ismerik, de vannak ennél jóval' nagyobb dugattyús döngölök is. Az ilyen döngölőknél eddig a dugattyú gépi olajozását nem sikerült megoldani, az ismert döngölő működése tehát az volt, hogy a gépkezelő 2—3 percenként megállt, ill. abbahagyta a munkát és olajkannából, kézzel olajat öntött a dugattyú felső felületére. Mivel ez a munka legalább 1 percet vesz igénybe, a gépkezelő a munkaidőnek kb. harmadrészét olajozással tölti, ami a termelékenység és a gép kihasználása szempontjából nagyon hátrányos. Emellett ez az olajozási módszer tökéletlen, mert a dugattyú minden olajozási művelet előtt már majdnem szárazon jár, az olaj elosztása tehát rossz. A találmány célja az említett hátrányokon segíteni, mely célból az olajozást egyrészt önműködővé, másrészt folytonossá tesszük. Ezzel azt érjük el, hogy a dolgozó állandóan döngölhet, tehát az ő munkaideje és a gép kapacitása is ki van használva, a teljesítmény nagymértékben fokozódik és emellett a dugattyú minden egyes löketnél kellő olajmennyiséget kap. Megszűnik tehát az olaj pazarlása a kézi olajozás utáni percben és megszűnik a dugattyú hiányos kenése, ami a kézi olajozás előtt volt. Ily imódon a döngölő élettartama növekszik. A fent említett célok elérése végett a döngölő hengerének falában oiajvezető furatokat készítünk, amelyek olaj csövekhez csatlakoznak és ezek végénél magában véve ismert szerkezetű folyadékadagoló szerkezet van. Ezt a folyadékadagolót a döngölő fel és le mozgó részére erősített kétkarú emelő működteti olyképp, hogy amikor a döngölő a talaj felé esik, ez az emelő is lefelé halad; a talajra való felütődés pillanatában az emelő egyik karján levő súly tehetetlensége folytán .tovább mozog, megemeli a másik kart, amely viszont a folyadékadagolót működteti. Így minden egyes löketnél az adagoló a kívánt olajmennyiséget juttatja a dugattyúhoz. A találmány előnye a gépesítés és a folyamatos^ ség mellett még az is, hogy az adagolószerkezet rendkívül olcsón, szerezhető be. Erre a célra ugyanis Bosch-rendszerű vagy más Diesel-adagolót lehet alkalmazni, amely teherautómotoron vagy más motoron való hosszú használat folytán már selejt, ill. motorhoz nem használható. A motoron ugyanis az ilyen adagolók igen nagy nyomással, pl. 70—80 att-val vagy még jóval nagyobb nyomással fecskendezik be az égő olajat, viszont ha ilyen adagolót a taláknány szerinti olajozó szerkezetnél építünk be, az ellennyomás jelentéktelen, az adagoló tehát csak igen kis nyomással működik. Ezt a kis nyomást az erősen kopott Diesel-adagoló is elbírja, ha tehát pl. egy hathengeres motorhoz használt adagoló egyik elemét leválasztjuk, ez a döngölőnél még hosszú ideig nagyon jól elláthatja a kenés munkáját. Ha azután bizonyos ideig történő használat után az adagoló már olajozásra sem alkalmas, akkor az említett hatelemes adagoló következő elemét szereljük be a döngölőbe, és így az megint hosszú ideig használható. A találmány tehát lehetővé teszi egy eddig használatlan, kopott géprész további kihasználását. E célra az adagolót csupán kismértékben kell átalakítani, hogy azt ne a motoroknál szokásos forgó bütykök, hanem az említett kétkarú emelő működtesse. A különbség tehát csak annyi, hogy azt az alkatrészt, amelyet pl. a Bosch-adagolón eddig a bütyök emelt meg, azt most a tehetetlenség révén elfordított emelő karja emeli és ezzel rnegtörténik a kenőolajnak a döngölő dugattyújához juttatása. A rajz a találmányt példaképpen, vázlatosan szemlélteti. A szokásos szerkezetű 1 hengerfejen van a 2 kipufogó nyílás, melynek közelében torkollik a hengerbe a találmány értelmében alkalmazott 5 cső egyik ága. Ennél a kivitelnél tehát a kenőolajat vezető 5 cső két részre oszlik és két nyíláson át juttatja be 'az olajat a hengerbe a (fel nem rajzolt) dugattyú fölé, de az olajbevezetések száma ettől eltérő is lehet. A kenőolaj a kezelőfogantyún megerősített 3 tartályból