148255. lajstromszámú szabadalom • Ellenőrző szervekkel ellátott jelzőberendezés

Megjelent: 1961. szeptember 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.255. SZÁM 74b OSZTÁLY — EE-669, ALAPSZÁM Ellenőrző szervekkel ellátott jelzőberendezés Erdélyi János elektromérnök, Dunakeszi és Vigyázó György gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. május 22. A találmány ellenőrző szervekkel ellátott jelző­berendezésekre, különösen kapacitásváltozás elvén alapuló jelzőberendezésekre vonatkozik. Ismeretesek kapacitásváltozás elvén alapuló jel­zőberendezések, melyeknek az a lényege, hogy érzékelő szervének az érzékelendő 'körülmény vál­tozása révén kapacitása megváltozik, amely ka­pacitásváltozást azután elektromos jellé átalakítva jelzési és/vagy vezérlési célokra felhasználhatunk. Előfordulhat azonban, hogy ily jelzőberendezések a berendezés meghibásodása folytán téves infor­mációt adnak. Ilyen esetékben nehéz azonban megállapítani azt, hogy valóban az érzékelendő körülmények változtak-e meg, vagy pedig a ké­szülék romlott el. A találmány elsődleges célja a jelzőberendezé­sek ezen hiányosságának kiküszöbölése a beren­dezésnek ellenőrző szervekkel való ellátása révén. A találmány egy másik célja oly ellenőrző szer­vekkel ellátott jelzőberendezés készítése, melynél a hibának az ellenőrző szervekkel való észlelése után a jelzőberendezés hibás része, vagy akár az egész berendezés is, kézi úton, vagy önműködően egy tartalék jelzőberendezésre átkapcsolható. Találmányunknak tehát az az alapgondolata, hogy a jelzőberendezés mellé alkalmazunk egy azzal összeépített oly ellenőrző berendezést, amely a jelzőberendezés érzékelőszerve által érzékelhető: legalább kétféle környezetállapotnak megfelelő jellel azonos mesterséges jeleket, referencia jele­ket hoz létre és kapcsol a jelzőberendezés ellen­őrzőszervére, működésbe hozza jelzőberendezést és attól függően, hogy a kapott jelzés megfelel, vagy nem a várt jelzésnek, megállapítható, hogy a berendezés helyesen működik, vagy meghibáso­dott. A referencia jel és az általa létrehozott jel­zés összehasonlításából kapott újabb jel, a hibajel felhasználható a meghibásodott, résznek tartalék részekre való átkapcsolására. A referenciajel . mindenkor célszerűen azonos jellegű, mint a jelzőberendezés érzékelőszervének a körülmények . megváltozása folytán történő elektromos állandó változása, tehát ha a jelzőbe­rendezés érzékelőszervének kapacitása változik meg, úgy a referenciajelet kapacitás állítja elő, ellenállásváltozás esetén pedig ellenállás. Műjélként legalább két eltérő jelet célszerű al­kalmazni, amelyekkel az észlelendő körülmény­től függetlenül egyértelműen meghatározható, hogy körülményváltozás következett-e be, vagy a berendezés hibás. Adott esetben alkalmazható azonban kettőnél több referenciajel is, főleg ak­kor, ha a jelzőberendezés a körülménynek nem egyfajta, hanem többfajta megváltozásának jelzé­sére szolgál, vagy ha folyamatosan jelzi a körül­ményváltozás mértékét. A találmány a fentiek alapján számos változat­ban kivitelezhető. Részletesebb ismertetésére és bemutatására szolgáljon az alábbi kiviteli példa, amelynek kapcsán a találmány egyes változataira is kitérünk. E példánál a jelzőberendezés érzékelő­szerve kapacitásváltozást szenved és ily módon hoz létre jelzést. A berendezés pl. tartályok töl­tési szintjének jelzésére alkalmazható. Ilyen kapacitásváltozás elvén alapuló jelzőbe­rendezések különböző kivitelei ismeretesek. E be­rendezésék lényege az, hogy az érzékelőn, amely adott esetben egy antennaszerű szerv, létrejövő kapacitásváltozást áramerősség változássá alakít­va jelző, vagy vezérlőberendezések működtetésé­hez alkalmas vezérlőjelek nyerhetők. Ezen elven dolgozó kézi úton működtetett ellenőrzőszervek­kel ellátott jelzőberendezés egyik kivitelének elvi elektromos kapcsolási rajzát tünteti fel példaképp az ábra is. Az ábrán (l)-el jelöltük az antenna szerepét be­töltő érzékelőszervet, amely egy, az; érzékelendő helyen elhelyezett — tehát tartály esetén a tar­tályba benyúló — fémlap, vágy fémháló lehet. (2) jelöli egy elektroncsöves oszcillátor elektroncsö­vét, amelyhez a (3) önindukciós tekercsből és (4) kondenzátorból álló rezgőkör csatlakozik az (5) állítható kondenzátoron keresztül. Az elektroncső anódfeszültségének és katódfeszültségének szolgál­tatására a (6) áramforrást alkalmazzuk. Az (1) antenna az elektroncső vezérlőrácsa és az (5) kondenzátor közös (12) pontjához csatlakozik. Az oszcillátor áramkört kiegészítik a szokásos (8) rácslevezető ellenállás a (9) kondenzátorból és (10) ellenállásból álló nagyfrekvenciás szűrőlánc. A (3) tekercs a (11) ponton meg van csapolva és e csapolási pont a katódhoz csatlakozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom