148236. lajstromszámú szabadalom • Biztosító szerkezet

Megjelent: 1961. március 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.236. SZÁM 5. c. 1—15. OSZTÁLY — BA—1339. ALAPSZÁM Biztosító szerkezet Bányász János oki. bányamérnök, Horváth Gyula csoportvezető főmérnök, mindketten Budapest A bejelentés napja: 1959. május 8. A találmány biztosító szerkezet célszerűen földalatti térségek nyilvántartására. Mindazon helyeken szükséges valamilyen biztosító szerkezet, ahol térségek nyitvatartása, illetve másik tértől való elhatárolása szükséges és ugyanakkor az elválasztó, vagy nyitvatartandó tér felől, vagy felé valamilyen nyomás, terhelés jelentkezhet. A biztosító szerkezet — a gyakorlatban gyakran használt kifejezéssel: biztosítás — alatt értjük tehát azt a berendezési egységet, amely teherviselésre is igénybe vehető. A gyakorlatban legtöbbnyire több biztosító szerkezetet alkalmaznak egymásmelleit, vagy, egymástól bizonyos távolságra. Különösen fontos valamilyen biztosító szerkezet alkalmazása földalatti terek nyitvatartásához. A bányászattal mondhatni egyidős a biztosítás, mert biztosító szerkezet nélkül csak igen korlátolt helyen és igen megkötött körülmények között lehetséges földalatti térségeiket nyitvatartani. Legelterjedtebb a fával történő biztosítás. Ennek legismertebb módja az, hogy két oldaltámfára helyezik a főtegerendát. Ez esetben a felülről történő terhelést a főtegerenda veszi fel, míg az esetleges oldalról jövő terhelésre az oldaltámfákat megfelelő dőlésszöggel helyezik el. A fa teherbírása kicsi, azonkívül beszerezhetősége mind nehezebb. Az ácsolásra csak azok a fafajok megfelelőek, amelyeknek hajlítási szilárdságuk nagy és ugyanakkor lehetőleg épek, nem görbék, görcsmentesek stb. Mindjobban tért hódított a fa mellett ezért az egyes esetekben különböző más anyag. Így vágatbiztosításra tégla, műkő, vasbeton, TH, sín- és csőmoll stb., amelyek vagy elemi építőkövekként, vagy faácsolat utánzóként, esetleg speciális alakzatra előkészítve kerülnek beépítésre. Fejtések biztosítására a faácsolatok utánzásai és ezt továbbfejlesztett formájában a különböző acéltámok és acélsüveggerendák ismertek. Általában közös hátránya a nem fabiztosításnak az, hogy nincs jelzőképessége, vagyis tönkremenés előtt nem figyelmeztet a veszélyre. A vágatbiztosításnál használt fapótló, vagy egyéb biztosító anyag, illetve szerkezet meglehetősen drága, különösen ha figyelembe vesszük a velük való munkát is. A nagy súlyuk miatt ugyanis a fa be-, kiépítési költségének sokszorosát teszik ki. A nyitvatartott térségek biztosítására célszerű tehát az olyan biztosítás, amely nagy terhelést bír el, könnyű, beszerzési ára nem nagy és többször felhasználható. A fenti kívánalmakat igen jól kielégíti az alábbi biztosító szerkezet, amely készíthető új, vagy már használt bányafából, egyébként bányafának egyáltalán nem használható egyéb fából, pl. gyökérfából, műanyagból stb. A biztosító szerkezet elemi részeit az idomdarabok alkotják. Az idomdarabok úgy képzendők ki, hogy azok egymásmellé helyezve egy biztosító elemet adjanak ki. A biztosító elemek teherbírásra alkalmasan összeszerelt állapotban alkotják a biztosító szerkezetet, illetve a biztosítási módot, vagy röviden a biztosítást. Biztosító elem például a faácsolatnál mint biztosító szerkezeteknél, a főtegerenda. Eddigi gyakorlatban is használtak a bányászatban fakockákat, amelynél a biztosítás úgy történt, hogy a nyitvatartandó térséget fakocka-falazattal vették körül. A falazat egy vágatszakaszban a szükséges hossznak megfelelően teljes egészében fakockával, gyakorlatilag hézagmentesen, minden kötőanyag, illetve kötés nélküli falazással történt. Különösen nagynyomású helyeken alkalmazták ezen biztosítási módot. Igen sok fa szükséges viszont ezen mód szerinti biztosításhoz, mert csak hézagmentes, teljes falazat formájában volt alkalmazható fakockás falazat. Ugyanakkor a teljes falazat elkészítése meglehetősen sok időt vesz igénybe. Célszerű tehát az olyan biztosítási mód, illetve biztosító szerkezet, amely aránylag könnyű, tehát anyaga fa, vagy könnyűfém, vagy műanyag, nem teljes felületet fedjük be a biztosító elemekkel,, illetve az ebből összeállított szerkezetekkel. .Ezen igényeket kielégítheti az idomrészekből összeállított biztosító elem, melynél több biztosító elemet alkalmazunk egy szerkezetben, célszerűen olyan szerkezetben, amely a kívánt biztosítás céljának megfelel. A biztosító elem ne legyen nagy, illetve túl nehéz, de kicsi sem, mert utóbbi esetben időtrabló a vele való munkálat. A több idomrész összeerősítésére javasolható az a mód, amikor az