148210. lajstromszámú szabadalom • Zárlatbiztos, öntartó kisfeszültségű csőtekercs transzformátorokhoz

Megjelent: 1961. március 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.210. SZÁM 21. d\ 48—55. OSZTÁLY — RE—294. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Zárlatbiztos, öntartó kisfeszültségű csőtekercs transzformátorokhoz Klement Gottwald Villamossági Gyár, Budapest Feltalálók: Rembeczky László villamosmérnök és Kiss László gépészmérnök. Budapest A bejelentés napja: 1959. augusztus 7. Ismeretes, hogy a zárlati erőhatás következtében, az eaideig alkalmazott konstrukciójú kisfeszültségű csőtekercsek tönkremennek. A tönkrement tekercsek vizsgálata azt mutatja, hogy a) a csőitekercsek végső menetei szétnyílnak, esetleg b) a csőtekercs szétcsavarodik, ezenkívül még c) az egész tekercselés axiális irányban is elmozdul. E jelenségek kiküszöbölésére ismeretesek az alábbi megoldások. Az a) jelenség megakadályozására valamilyen külső szorítószerkezetet alkalmaznak, azzal kombinálva, hogy a kisfeszültségű tekercset vagy egyenlő hosszúra, vagy rövidebbre készítik, mint a nagyfeszültségű tekercset, hogy ezáltal biztosítva legyen az, hogy axiális irányban csak összenyomó erő hasson a csőtekercsre zárlat alkalmával. A b) jelenség megakadályozására a végek külső szorítószerkezet felhasználásával történő lefogását és a tekercsvégeknek az utolsó menetekhe? történő hozzászalagozását alkalmazzák. A c) jelenség megakadályozására a csőtekercsek ampermenet súlypontját alacsonyabbra választják, mint a nagyfeszültségű tekercsét, hogy ezáltal is az alsó, jobban alátámasztható részre nyomja rá az erőhatás a csőtekercset. A csőtekercsek zárlatbiztonságát az előzőekben felsorolt, eddigi szerkezetek együttes alkalmazásával sem sikerült elérni. Ennek okai a következők: a külső szorítószerkezet nem hatásos, mert a kis radiális iméretű csőtekeroset, rajta az ugyancsak kis radiális méretű szigetelő gyűrűkkel a rendelkezésre álló szűk helyen lazulásmentesen lefogni úgy, hogy a végső meneteik, vagy menet ne ugorjék ki a szigetelő gyűrű alól, nem lehet. A csotekercs 'rövidebbre való készítése sem nyújt biztonságot, mivel a csotekercs menetemelkedése miatt a végekre mindenképpen axiális irányú szétnyomó erő is hat. A tekercsvégek külső szorítóelemek segítségével történő megtámaszt tása hatásos lehet ugyan a tekercsvégre, de a végső menet szétnyomódását nem tudja megakadályozni. Az ampermenet súlypont alacsonyabbra való helyezése sem oldja meg a végmenetek szétugrásának problémáját. Jelen találmány tárgya egy olyan könnyen gyártható öntartó csőtekercs-szerkezet, amely külső szorítószerkezet nélkül képes (megakadályozni a végső menetek szétugrását és a tekercs tönkremenetelét. Az öntartó szerkezet a

z 1—4. ábra szerinti. Az 1. ábra egy olyan egyréteges csotekercs meneteit mutatja, amelyik a jelen találmány szerint készült. A 3. ábra az 1. ábra szerinti csőtekercs felülnézetét mutatja. Az ábrákon feltüntetett betűjelzések a következők : a) egyréteges csőtekercs meneteit ábrázolja. A csőtekercs alatt helyezkedik el a b) jelű szigetelés, melynek szerepe a tekercs és a c) jelű axiális irányú összefogóelem közötti szigetelés biztosítása, d) az összefogóelem és a vasmag közötti szigetelés. A c) jelű összefogóelem végei az f) jelű — a tekercs tetején és alján elhelyezkedő — fémvéggyűrűkre vannak ráhajtogatva, e) jelű szigetelés a tekercset szigeteli el a fémvéggyűrűtől, g) olajosatornát biztosító betétléc. A 2. ábra egy olyan kétréteges csőtekercs meneteit mutatja, amelyik a jelen találmány szerint készült, a 4. ábra a 2. ábra szerinti csőtekercs felülnézetét mutatja. Az ábrákon feltüntetett betűjelzések a következők: a) kétréteges csotekercs meneteit ábrázolja. A cső tekercset a c) jelű összefogó elemtől a b) jelű kétoldali szigetelés választja el. A d) jelű szigetelés hivatott a csőtekercs és vasmag között a szigetelést biztosítani. A c) jelű axiális irányú összefogóelem végei az f) jelű — a tekercsek tetején és