148146. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és műszer hővezetési állandók mérésére

Megjelent: 1961. március 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.146. SZÁM 42. i. 3—17. OSZTÁLY — SE—891. ALAPSZÁM Eljárás és műszer hővezetési állandók mérésére Steiner Ferenc egyetemi tanársegéd, Miskolc A bejelentés napja: 1959. január 28. A találmány eljárás anyagok hőmérsékletveze­tőképességének és hővezetőképességének tranzi­ens hőátviteli folyamatok felhasználásával való egyszerű meghatározására és az eljárás foganatosí­tására szolgáló mérőműszer. Ipari anyagvizsgálatoknál és geofizikai vizsgá­latoknál gyakran előforduló feladat az anyagok hőmérsékletvezetőképességének és hővezetőképes­ségének meghatározása. A méréseket a feladatok jellegétől függően részben laboratóriumban, rész­ben szabad térségben, illetve a föld felülete alatt : kell végezni. A mérések egy része egyszeri mérés, pl. egy adott anyag hővezetési állandóinak labora­tóriumi meghatározása, másik része hosszú ideig tartó méréssorozatból áll, így pl. a geofizikai mé­rések egyes eseteiben. A hővezetési állandók meghatározására pl. a következő esetekben van szükség. Hőfluxus mé­rése (pl. bányában); a földfelszín hőmérséklete napsugárzás okozta komponensének meghatározá­sa abból a célból, hogy ezt a nagy abszolút érté­kű hatást termikus obszervatóriumi adatok és az ismert T = T0 -e­m • sin | cot~ ~2~ egyenlet segítségével korrekcióba vehessük a továb­bi mérések eredményeinek kiértékelésénél; kis hő­vezetési állandókkal rendelkező anyagok (ún. hő­szigetelők, pl. fa) hővezetőképességének és hő­mérsékletvezetőképességének meghatározása; anyagok hőveeztési anizotrópiájának meghatáro­zása laboratóriumban vagy a föld felszíne alatt végzett méréssel, stb. A felszíni hőmérséklet napsugárzás okozta kom­ponensének meghatározását terepen végzett hő­mérsékletméréseknél, megfelelő hőmérsékletveze­tőképesség-mérési eljárás hiányában, mind ez ide­ig nem alkalmazzák. Ugyanezért nem végeznek terepen rutinszerűen hőfluxusmeghatározásokat sem. Az ismert eljárások és módszerek nem képesek arra, hogy a hőmérsékletvezetőképesség és hőve­. zetőképesség értékét együttesen és egyidejűleg szolgáltassák. A két adat együttes ismeretére szükség lehet pl. kőzeten belüli hőfluxus-megha­tározásnál, ahol a hővezetőképesség (a hőfokdif­ferenciához hasonlóan) magához a mérendő meny­nyiség definíció szerinti kiszámításához, a hőmér­sékletvezetőképesség pedig a korrekció számításá­hoz szükséges. Egyes esetekben a térfogati faj­hő értékének ismerete is fontos. Ez a két hőveze­tési állandóból ismert módon egyszerű osztással nyerhető. Ez idő szerint nem ismeretes olyan eljárás, ami a hővezetőképesség és hőmérsékletvezetőké­pesség értékét együttesen és elsődlegesen szolgál­tatná anélkül, hogy a mérendő anyagot ne kelle­ne adott alakúra hozni vagy hogy ne lenne hozzá szükséges ismert hőmérsékletek előállítása. A találmányban új az, hogy olyan eljárást és mérőműszert ad meg, ami nem jár a fenti hátrá­nyok és hiányosságok egyikével sem. Tehát a ta­lálmány célja olyan hőmérsékletvezetőképesség és hővezetőképesség mérésére szolgáló eljárás és mű­szer létesítése, amely a két adatot együttesen, egyidejűleg és elsődleges eredményként adja, in situ-mérésekre is alkalmas, a műszer könnyen kezelhető, pontossága kielégítő, továbbá egyszerű és olcsó. A találmánnyal kapcsolatos műszaki többletha­tás annak iparszerű alkalmazásánál mutatkozik meg, elsősorban ott, ahol in situ-mérésekre van szükség. így pl. a geofizikai terep-hőmérséklet­mérések pontosságát többszörösére növeli és lehe­tőséget nyújt terepi hőfluxusmérésekre is, ami a termikus nyersanyagkutatás szempontjából dön­tő jelentőségű. A találmány szerinti eljárás és műszer a kitű­zött feladatot azzal oldja meg, hagy egy véges méretű hőforrást helyezünk el a mérendő anyagú és véges méretű testbe és a testben a hőforrástól meghatározott távolságra elhelyezett véges mére­tű hőmérsékletérzékelő egységgel vagy egységek­kel észleljük, illetve regisztráljuk a hőmérséklet­emelkedést az idő függvényében. A hővezetési állandóknak tranziens hőátviteli folyamatokkal való mérése a következő meggon­dolás alapján lehetséges: „K" hővezetőképességű, „a2 " hőmérsékletvezető­képességű, végtelen kiterjedésű homogén közeg­ben konstans „q" erősségű, pontszerű hőforrást elhelyezve a hőforrás elhelyezése pillanatától, );t" = 0-tól eltelt „t" idő múlva a pontszerű hő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom