148142. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új indol-származékok előállítására

Megjelent: 1961. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.142. SZÁM 12. p. 1—5. OSZTÁLY - SA—1217. ALAPSZÁM Eljárás új indol-származékok előállítására Sandoz A. G. cég, Basel (Svájc) Feltalálók: dr. Hofmann Albert, Bottningen (Basel-Land, Svájc), dr. Troxter Franz, Bottningen (Basel-Land, Svájc) A bejelentés napja: 1959. szeptember 8. Svájci elsőbbsége: 1958. szeptember 12. Azt találtuk, hogy OH -CH2

— C1Í9 "< Rí R, N H 1 I általános képletű új indol-származékokhoz juthatunk — mely képletben Rí és R2 azonos vagy különböző 1—4 szénatomú alkilcsoportok, vagy nitrogénatommal együtt piperidingyűrű — ha OX V\/ N H II II általános képletű helyettesített indolt —• mely képletben X utólagosan lehasítható védőcsoport — az oxálsav valamely dihalogenidjével és azután a Rí y HINT R2 III III általános képletű valamely szekunder aminnal cserebomlásba hozunk — mely képletben Rí és R2 a fenti jelentésű —, a reakcióterrnéket redukáljuk és a védőcsoportot ismert módszerekkel lehasítjuk. Az I képlet szerinti új indol-származékok szobahőmérsékleten szilárd, kristályos vegyületek, melyek szerves és szervetlen savakkal állandó, vízben oldható sókat alkotnak. Keller-reagenssel (vas-III-kloridot tartalmazó jégecettel és tömény kénsawal) pozitív színreakciót adnak. Az új vegyületek érdekes, gyógyászati! ag értékes farmakodinamikus tulajdonságaikkal tűnnek ki. Különösen a központi szimpatikus idegrendszer stimulálását okozzák, ami rnidriázisban, a vérnyomás, a hőmérséklet és a vércukor emelkedésében, valamint a bélműködés gátlásában nyilvánul. Továbbá elősegítik a gerinc-reflexeket. Ezek az anyagok egyben csekély mértékben nyugtatólag és tevékenységet gátlóan hatnak. Központi vegetatív és tevékenységet gátló, valamint nyugtató tulajdonságaik miatt a legkülönbözőbb lelkibetegségek, mint pl. elsősorban kényszerneurózisok, valamint levertség, lehangoltság, és neurotikus és lelki eredetű félelmi állapotok kezelésére alkalmazhatók. A fenti I képlet szerinti új indol-származékok igen csekély toxicitást mutatnak. A szervezetben ezek gyakorlatilag egész mennyiségükben felszívódnak és ezért az új indol-származékok perorálisan, de épp oly jó hatással szubkután módon, intramuszkulárisan vagy intravénásán is adagolhatok. Célunk, hogy ezeket az anyagokat a gyógyászatba bevezessük; ezenkívül azonban gyógyszerek előállításához mint értékes közbenső termékek is számbaj önnek. Az eljárást előnyösen a következőképpen kivitelezzük: Pl. 4-benziloxi-indolt (II képlet: X = = benzil) éterben oldunk, az oldatot alacsony hőmérsékleten először oxalilkloriddal, azután vízmentes dimetilaminnal hozzuk össze; miután a cserebomlás bevégződött, a reakcióterméket szobahőmérsékleten leszűrjük, mire a melléktermékként keletkezett helyettesített ammóniumkloridot vízzel kimossuk. A kapott [4-benziloxi-indolil-(3)]-glioxilsav-dimetilamidot absz. dioxánban oldott litium-aluimínium-hidriddel redukáljuk, a reakcióterméket szokásos módszerekkel elkülönítjük és a bázist szabaddá tesszük. A benzilcsoport lehasítása céljából a keletkezett 4-benziloxi-dime-