148135. lajstromszámú szabadalom • Félvezető, rekesztőréteges rendszer, kiváltképpen tranzisztor vagy kristálydióda, vákuummal szemben tömítő burkolattal, valamint eljárás ennek előállítására

Megjelent: 1961. március 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.135. SZÁM 21. a4 . 1-13. OSZTÁLY — Pl—133.' ALAPSZÁM Félvezető, rekesztőréteges rendszer, kiváltképpen tranzisztor vagy kristálydióda, vákuummal szemben tömítő burkolattal, valamint eljárás ennek előállítására N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken, Eindhoven ' A bejelentés napja: 1958. szeptember 20. Hollandiai elsőbbsége: 1957. szeptember 23. A találmány félvezető, rekesztőréteges rend­szer, kiváltképpen tranzisztor vagy kristálydióda, vákuummal szemben tömítő burkolattal. A talál­mány továbbá eljárás ilyen rekesztőréteges rend­szer előállítására. A gyakorlatban kitűnt, hogy a pl. germánium­ból vagy szilíciumból készült, félvezető, rekesztő­réteges rendszerek stabilitása, még akkor is, ha azokat vákuummal szemben tömítő burkolat veszi körül, sok tekintetben elégtelen, azaz, hogy a rendszer villamos tulajdonságai hosszabb idő fo­lyamán és különösen, ha magas hőmérsékletnek voltak kitéve, megváltoznak, mégpedig jelenté­kenyen rosszabbodnak. Pl. a germániumtranzisz­toroknál hosszú, nehéz megterhelés után vagy az üzemi hőmérsékletnek, pl. 35 C°-ra való emelése esetén az «&c áramerősítési tényező erősen csök­ken. Az «be áramerősítési tényező kifejezésen itt azt a nagyságot kívánjuk érteni, amelyet az ab c = A le __ VC e egyenlet definiál, ahol AIC és Alb~rz — A í b a kollektoráram, illetve bázisáram csekély válto­zásait jelentik, melyeket állandó Vce feszültség­nél, az emisszorkontaktus és kollektorkontaktus között mértünk. Egy ismert eljárás, amely igen stabil tranzisz­torokat eredményez, az ún. „vákuumban való sütés", abban áll, hogy a rekesztőréteges rend­szert az előállítása során néhány óráig magas, pl. 140 C°-os hőmérsékleten, vákuumban hevítik. Ennek a kezelésnek azonban az a hátránya, hogy a stabilitást az áramerősítési tényező rovására érik el, mely tényező a kezelés alatt egyre job­ban visszaesik, míg egy igen alacsony, habár ettől kezdve állandó értéket nem ér el. Ez az eljárás továbbá még azzal a nehézséggel is jár, hogy a rekesztőréteges rendszert rendkívül nehéz körül­mények között,, mégpedig vákuumban kell elő­állítani. A találmány célja egyebek között vákuummal szemben tömítő burkolattal ellátott, olyan rekesz­tőréteges rendszerek előállítására, amelyeknek nagy stabilitásuk (amely még akkor is megmarad, ha a rekesztőréteges rendszert magas, pl. 140 C°-os hőmérsékletnek tesszük ki) és jó villamos tulajdonságaik (tranzisztorok esetében nagy áram­erősítési tényezőjük) vannak. További célja egye­bek között könnyűszerrel kivihető rendszabályok megadása az ilyen rekesztőréteges rendszerek elő­állítására. A találmány szerint vákuummal szemben tömítő burkolattal ellátott rekesztőréteges rendszernél, kiváltképpen tranzisztornál vagy kristály diódánál, a burkolat és a tulajdonképpeni rekesztőréteges rendszer közötti térben arzén van jelen. Előnyös, ha az arzén szabad alakban fordul elő. Azonban jó eredményeket kötött alakú arzénnel, pl. arzén­ötvözetekkel vagy arzénvegyületekkel is elértünk, A „tulajdonképpeni rekesztőréteges rendszer" ki­fejezésen itt a félvezető testet a működésére szükséges elektródákkal és árambevezető szervek­kel együtt kívánjuk érteni. Ezért a „burkolat és a tulajdonképpeni rekesztőréteges rendszer közötti térben jelenlevő" kifejezést olyan bőven kell ér­telmeznünk, hogy az arzénről akkor is feltesszük,, hogy ebben a térben van, amikor a burkolattal vagy valami szerelési támasszal, vagy pedig a tulajdonképpeni rekesztőréteges rendszerrel szi­lárdan van összekötve. Az arzént nem tekintjük, hogy abban a térben van, amikor az alkalmazott alakban vagy mennyiségben csupán a vezetőtípust és/vagy vezetőképességet meghatározó szerepet játszik a félvezető test egyik elektródájában. Valószínű, hogy az arzén stabilizáló hatása fél­vezető, rekesztőréteges rendszereknél az arzénnek a félvezető felületre gyakorolt hatásának a követ­kezménye. Ezért az említett térben akként he­lyezünk el, hogy az arzén vagy arzénvegyület innen a félvezető felületet elérhesse. A vákuum­mal szemben tömítő burkolattal ellátott, rekesztő­réteges rendszer előnyös alakja az, amelynél a burkolatnak legalább egy részét arzént finoman elosztott állapotban, por alakjában tartalmazó kötőszer tölti ki. Kitűnő eredményeket 0,1—10 súlyszázalék arzént szabad alakban tartalmazó

Next

/
Oldalképek
Tartalom