148133. lajstromszámú szabadalom • Eljárás távolvégi áthallási csatolások kiegyenlítésére

Megjelent: 1961. március 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.133. SZÁM 21. a2 . 36-37. OSZTÁLY — PE—310. ALAPSZÁM Eljárás távolsági áthallási csatolások kiegyenlítésére Prenzlow Hans-Günter mérnök, Berlin-Falkensee A bejelentés napja 1958. január 7. A találmány eljárásra vonatkozik távközlő be­rendezések átviteli vezetékeiben, főleg részarányos vivőfrekvenciás kábelekben, távolvégi áthallási csatolási vektorok kiegyenlítésére, az egyes át­viteli vezetékek nagyfokú egyenletessége és/vagy rövid kiegyenlítő szakaszok (erősítő terek) eseté­ben. Ha a kábel nagy egyenletességű és/vagy rövid ki­egyenlítő szakaszok az erősítő állomások közötti tá­volság kicsiny, továbbá részarányos vivőfrekvenciás kábelről van szó, akkor a szokásos koncentrált ki­egyenlítő eljárások, vagyis az egy-és kétpont-ki­egyenlítés tetemesen meg van nehezítve, mert ezek­nél az eljárásoknál bekapcsolandó kiegyenlítő elemek (kondenzátorok) — a vezetékek egyenletessége, illetve az erősítőmező rövidsége miatt — az I ve­zetékről a Il-re, ill. az ellenkező irányban foga­natosított mérések negatív visszacsatolási vek­torai között csak igen kicsiny szögkülönbségeket eredményeznek, amint a csatolt rajz alább rész­letesen megmagyarázandó 2, és 4. ábrái szerinti példák mutatják. Az egypont-kiegyenlítésnél ugyanis (2. ábra) a negatív visszacsatolási vek­torok közel párhuzamosak úgy, hogy a két — ne­vezetesen az I vezetékről a Il-re, ill. a fordított irányban mutatkozó áthallásnak megfelelő — csa­tolási vektorgörbe, sem a negatív csatolási vek­torok irányában való eltolással, sem forgatással nem hozható a tűrési körbe. A kétponteljárásnál pedig (4. ábra) az «//// és az a /;// szögek igen kicsinyek, úgyhogy a 143 047 sz. szabadalom sze­rinti kiegyenlítési módszer a kiegyenlítő elemek rendkívül nagy számát tenné szükségessé. Ezeket a hátrányokat a találmány szerint azzal küszöböljük ki, hogy a zavaró vagy a zavart ve­zeték erei közé, a kiegyenlítési szakasz középső részén, imagenárius vagy komplex ellenállást, célszerűen kondenzátort iktatunk, mely nagysága szerint ezen ellenállás bekapcsolási pontja és a kiegyenlítő szakasz távoli vége közé : — annak ugyancsak középső részén — a kiegyenlítendő vezetékek közé kapcsolt kiegyenlítő elemnek, cél­szerűen kondenzátornak konduktanciáját, nagy­ság és fázis szerint akként befolyásolja, hogy a zavarővezetékről a zavart vezetékre való mérés kiegyenlítő vektora és a fordított mérés kiegyen­lítő vektora a konduktancia síkban egymással ellentétes irányban annyira elforog, hogy azok a megengedett áthallási csillapítás tartománya — az ún, tűrési kör — felé irányulnak. A találmányt a csatolt rajzok nyomán ismer­tetjük. Az 1. ábra két egymást kölcsönösen befolyá­soló vezetéket szemléltet, I a zavaró, II a zavart vezeték. 1 és 2 a I vezeték erei, 3 és 4 a II veze­ték erei. B a szokásos „egypont-eljárás" (szerint bekapcsolt kondenzátor, A pedig a találmány szerint az 1 és 2 erek közé kapcsolandó ellen­állás, a konkrét esetben kondenzátor. A 2. ábra az I vezetékről a II vezetékre, ill. az ellenkező -'-'nyban átadódó áthallásnak a frek­vencia függvényében végzett méréséből adódó konduktancia értékeket a Gauss-íéle számsíkban tünteti iei és az 1. ábrabeli találmány szerinti intézkedés hatását szemlélteti. A 2. ábrából kitűnik, hogy az I vezetékről a II vezetékre ható áthallás mérésének eredmé­nyeként kapott H///'/ kiegyenlítő vektor és az ellenkező értelmű méréssel kapott H/7/7 vektor úgyszólván párhuzamos helyzetű és utóbbi, meg­hosszabbítva, a tűrési körbe mutat, míg a másik e kör mellett halad el. Könnyen belátható, hogy a B kiegyenlítő elemek változtatásával mindkét Hz/// és a H77/7 kiegyenlítő vektor nem terelhető a tűrési körbe, mert mindig úgyszólván párhuza­mosak .maradnak. A találmány szerint az 1 és 2 erek közé iktatott A ellenállás viszont azt ered­ményezi, hogy a H7/77, H/7// vektorok egymással ellentétes irányban fordulnak el és a H7/77, illetve H'//// helyzetet foglalják el és így megfelelő meg­hosszabbítás után, mindkettő a tűrési körbe mu­tat, ami a távolvégi áthallás kívánt kiegyenlítését biztosítja. A 3. és 4. ábrák a találmány szerinti eljárást arra az esetre magyarázzák meg, amikor a két­pont-eljárás szerinti kiegyenlítés nagyfokú egyen­letesség, vagy túl rövid kiegyenlítő szakaszok miatt kivihetetlen. A 3. ábra, éppen úgy, mint az 1. ábra, két egymást kölcsönösen befolyásoló I és II veze­téket szemléltet. 1 és 2 a I, 3 és 4 a II vezeték erei. C az I vezeték 1 és 2 erei közé kapcsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom