148110. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hengerperselyek centrifugál öntéséhez

Megjelent: 1961. március 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.110. SZÁM 31. c. 60—25. OSZTÁLY — LA-466. ALAPSZÁM Eljárás és berendezés hengerperselyek centrifugál öntéséhez Feltaláló: Lamm Róbert, oki. vaskohómérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. december 5. Belső égésű motoroknál (robbanómotorok, Dieselmotorok) elterjedten használják a perselyes hengereket, amelyek egyszerű cseréje feleslegessé teszi az ún. hengerfúrás nehéz és költséges munkáját. A hengerperselyeket pl. traktormotorok számára igen nagy mennyiségben gyártják és az előállítás az esetek legnagyobb részében centrifugál öntéssel történik, mert ily módon lehet gyorsan és a tömeggyártás követelményeinek megfelelően, hólyag- és gázmentes, tömör anyagot előállítani. Az eddig ismeretessé vált centrifugál öntéseknek azonban igen nagy hátránya, hogy a persely előállítása csak nagy ráhagyással lehetséges, egyrészt mert a kész persely eltávolítása (a formából való kivétele) csak sima, hengeres vagy kúpos alak esetén lehetséges, másrészt pedig mert a forgó kokillának az öntvény szövetszerkezetére kedvezőtlen hűtőhatása folytán az öntvény külső részeit el kell távolítani. Az eddigi eljárásoknál az öntéssel előállított féltermék a kész, .megmunkált persely súlyának többszörösét is elérte, a forgácsolási munka tehát tetemes és az anyagveszteség is igen nagy, mert a forgács értéke az eredeti anyag értékének csak kis hányada. A találmány célja e hátrány kiküszöbölése, vagyis annak lehetővé tétele, hogy a hengerperselyeket kis ráhagyással lehessen készíteni. Ezzel igen nagy megtakarítás érhető el a forgácsolás munkájánál és az anyagfelhasználás terén egyaránt. A cél elérése végett a találmány egyrészt kiküszöböli a kokilla hűtő hatásának hátrányos voltát, másrészt pedig lehetővé teszi azt, hogy a hengeralaktól eltérő alakú perselyt a formából ki lehessen venni. E célból a találmány értelmében centrifugál öntés céljaira hosszirányban osztott, kétrészes (esetleg többrészes) homokhéjat használunk, melynek belső ürege jelentéktelen ráhagyásoktól eltekintve a végleges alaknak felel meg, de mivel egy ilyen homokhéj szilárdságilag önmagában véve alkalmatlan a centrifugál öntésre, a homokhéjat ugyancsak kétszeres fémcsészével támasztjuk meg és ezt a fémcsészét a pontos elhelyezést (centirozást), valamint a félcsészék összeszorítását biztosító hengerben helyezzük el. Ez a henger a kokillában van megerősítve. Ezzel az eljárással lehetővé válik a hengerperselyek tömeges öntése az eddigi minőség változatlan értéken tartásával, sőt javításával, mert a kokilla hűtőhatása nem keményíti és ridegíti az anyag egyetlen részét sem, emellett pedig az öntvény alakja és méretei csak jelentéktelenül térnek el a kész persely méreteitől. A találmány részleteit a rajz kapcsán magyarázzuk meg, amely a találmány példaképpeni kiviteli alakját oldalnézetben, részben metszve mutatja. Az ismert eljárással fenol-gyantás homokból készített héjforma belső palástfelülete pontosan megfelel a készítendő persely külső felületének, csak az illesztési helyeken van egy csekély ráhagyás. Ez a héjforma a 3 lágyvas-tartócsészében van, amely éppen úgy mint a 8 héjforma, kétrészű. A 3 tartócsésze külső felülete a végeknél kúpos és ezek a kúpos részek a 2 vashengerhez szorulnak. A 3 tartócsésze sűrűn lyukasztott (perforált) kivitelben készül, hogy az öntésnél keletkezett gázokat átengedje, a 2 öntöttvas hengeren pedig szintén vannak nyílások, szellőzés végett. A 2 henger külső felületén néhány 7 borda van, amelyek az 1 kokilla belső felületén fekszenek fel. Ezzel azt érjük el, hogy a hőátadás a 2 és 1 részek között rossz, a kokilla tehát csak igen kis hűtőhatást fejt ki. a 2 hengerre, de ez a hűtőhatás sem származhat át a 8 héjformában levő munkadarabra, egyrészt mert a héjforma rossz hővezető, másrészt pedig mert a héjforma és a 2 henger között még egy további közbensődarab a 3 támasztó csésze van. A 8, 3 és 2 részeknek az 1 kokillában való rögzítése a 4 fedéllel történik, amelynek kúpos pereme a 2 henger kúpos végfelületéhez szorul. A 4 fedél a 9 rugók hatása alatt áll, melyek a 5 fülekkel tartott gyűrűhöz támaszkodnak. A füleket a 5a súlyok forgás közben a centrifugális erő hatása alatt biztosan a záró helyzetben tartják, az öntés befejezése és a forgás megszüntetése után azonban az oldás igen könnyű. Az összeszerelés úgy történik, hogy a két •— nagyjából félhenger alakú — 8 héformát kézzel összetesszük és az asztalon fekvő egyik 3 csészefélbe fektetjük úgy, hogy a két héjrészforma il-