148071. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-arilszulfonamido-1, 3, 4-tiadiazol-5-szulfonamidok előállítására
Megjelent: 1961. március 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.071. SZÁM 12. p. 6—10. OSZTÁLY — DE~332. ALAPSZÁM Eljárás 2-arilszulfonaniido-l,35 4-íiadiazol-5-szulfonamidok előállítására Deutsche Akademie der Wissenschaften zu Berlin cég, Berlin (NDK) Feltalálók: Dr. Hilgertag Günther vegyész, Berlin-Grünau, dr. Martini Anneliese vegyész, Berlin-Köpenick, Philippson Kainer oki. vegyész, Berlin, dr. Rieche Alfred vegyész, Berlin-Wendenschloss A bejelentés napja: 1959. november 9. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1959. január 17. A találmány eljárás 2-arilszulfonamido-l,3,4--tiadiazol-5-szulíonamidok előállítására. Bebizonyosodott, hogy a 2-~aeetilamino-l,3,4-tiadiazol-5~szulfonamid jó karboanhidráze-gátlószer, s egyúttal mint kitűnő diuretikum, a klinikai gyakorlatban is bevált. Ismeretes továbbá, hogy még jobb gyógyászati eredmények érhetők el, ha ebben a vegyületben az aeil-csoportot arilszuiíonil-csoporttal helyettesítjük. Az ilyen vegyületeket eddig úgy állították elő, hogy a 2-acetilarnino-1,3,4-tiadiazol-5-szulf onamidot savanyú közegben hidrohzálták és az így keletkező 2-amino-1,3,4-tiadiazol -5-szulf onamidot arilszulfósavkloridokkal a Schotten—Baumann reakció szerint újra acilezték. Ezzel a módszerrel azonban az említett vegyületek csupán csekély termeléssel nyerhetők ki. Megkísérelték már a 2-arilszulfonamido-l,3,4--tJadiazol-5-szulfonamid előállítását olyan módszerrel, amely analóg az N-acetil-származékok előállításánál használatossal. Kitűnt azonban, hogy ez nehezen vihető keresztül. Ugyanis, míg a 2-amino-5-merkapto-l ,3,4-tiadiazol vegyületeket ecetsavanhidriddei jó termelési hányaddal lehet az N-acetil származékká átalakítani, addig az analóg reakció az aril-szulfosavkloridokkal a legkülönbözőbb körülmények között sem folyik le egyértelműen a kívánt irányban. Azt találtuk, hogy az acilezés arilszulfosavkloridokkal könnyen és jó termelési hányaddal foganatosítható, ha a 2-amino-5-merkapto-l,3,4--tiadiazol-t tiolcsoportján először éterezzük. Az ilyen tioléterekben az amino-esoport arilszulíosav-NCH2 C1 \ kloridokkal simán és egyértelműen reakcióba vihető. Eközben a reakció körülményeitől függően, intermedier diszulfonílvegyületek keletkezhetnek, melyekről azonban egy arilszulfosav maradék hidrolízissel könnyen lehasítható. Az eljárás szempontjából iparilag használható kiindulási anyagokként, mint a továbbiakból látható, csak ezak a 2-aril-szulfonamido-l,3,4-tiadiazol-5-aralkiliszulfidok alkalmasak, melyeknek általános képlete: N N X — N —C mely képletben X arilszulfonil- és Y ariigyök; ugyanis klórral, alacsony, célszerűen —5 C°-tól 30 C-ig terjedő hőmérsékleten és savanyú közegben, előnyösen 5 C°-on és 90%-os ecetsavban oxidálva a megfelelő 2-arilszulfonamido-l,3,4-tiadiazol-5-szuifokloridok csak ezekből keletkeznek. Az oxidáló klórozás közben az első lépésben az éterezéshez felhasznált aralkilkloridot melléktermékként visszanyerjük és a folyamatba újra bevihetjük. Az így keletkező szulfokloridokat ezt követően vizes vagy folyékony ammóniával a kívánt 2-arilszulfonamido-1,3,4—tiadiazol-5-szulfonamidokká alakíthatjuk át. A találmány szerinti eljárást az a-naftimetilszármazék és a p-klórbenzolszulfoklorid példáján a következő reakciósémával szemléltethetjük: N-N H2 N —C C Xs^ •SH N H2 N-CH-, KOH V
