148052. lajstromszámú szabadalom • Eljárás savanyú hidroxil tartalmú vegyületek szelektív éterifikálására

Megjelent: 1961. február 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 2dht SZABADALI 148.052. SZÁM 12. p. 11—17. OSZTÁLY — AA—424. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás savanyú hidroxiltartalmú vegyületek szelektív éterifikálására ALKALOIDA Vegyészeti Gyár, Tiszavasvári Feltalálók: Szlávík László oki. vegyész, Varga János vállalati igazgató, Maczkó Gábor üzemvezető, Valovics Gyula oki. vegyészmérnök, Szlávik Lászlóné vegyésztechnikus, mindannyian Tiszavasvári A bejelentés napja: 1959. október 19. Általában ismert, hogy azon vegyületek oxigénatomon történő alkilezése, melyek molekulájában nitrogénatom is van, általában csak közepes hatásfokkal oldható meg, ugyanis a szokásos alkilezőszerek hatására kvaternér ammóniumsókká alakulnak, melyek alkalikus behatás esetén lebomlást szenvednek. A bomlás mértéke az alkilezőszer és sz alkalmazott reakciókörülmények függvénye. Mint ilyen típusú vegyületek legjellegzetesebb és a gyakorlatban legfontosabb képviselője a morfin, melynek alkilezésével az igen fontos kodeint és etilmorfint állítjuk elő. A morfin alkilezésére az utóbbi évtizedek során számost eljárást dolgoztak ki, melyeket szabadalmaztak.. Az eljárások egy része alkilszulfátokat használ (DRP 39 887, DRP 102 634), másrészt van eljárás, mely semleges dialkilszulf ittál metilez (DRP 14 703). Számos szabadalom foglalkozott diazonmetánnal történő metilezéssel (DRP 92 789, DRP 95 644, DRP 96 145, DRP 189 843). További több eljárás foszforsav és salétromsavészter felhasználásán alapszik. (DRP 107 225, DRP 108 075.) Felhasználják ezenkívül a benzolszulfonsav-észtereket (DRP 131 980) és az aminoxidok alkilezését is (DRP 481 391). Ezek az eljárások azonban, vagy üzemileg nem voltak jól megvalósíthatók, vagy pedig végtermékre igen rossz kitermelést eredményeztek. Mint ilyen típusú vegyületek, speciális alkilezőszerét vezették be a trialkilfenil ammóniumhaloidokat, illetve az ezekből előállítható trialkilfenil ammóniumbázisokat. Ezen szereknek az alkalmazásával a kitermelés 80—90%-ig lett emelhető, ellenben vagy nyomás alatt kell dolgozni (DRP 247180, Schyzer: Die Fabrikation pharm, und chcn. techni. Produkte), vagy pedig heterogén oldószer rendszereket kell használni (Rodionow: Bull. Soc. Chim. France 1926. 39 305, Szovjet Patent 20 063, Szovjet Patent 50 438). Vizsgálva ezt a reakciótípust, ezeknél a reakcióknál találtunk mindig kb. 10% bomlást és átlagban 10% mennyiségben el nem reagált anyagot. A hozam tehát a reakcióban résztvett menynyiségre számolva kb. 90% volt. Számunkra az igen értékes morfin alkilezése volt elsősorban szükséges, tehát ezt a mennyiséget is magasnak találtuk. Ezért kísérleteket folytatunk arra, hogy módszert dolgozzunk ki a hozam emelésére. A találmány szerint nagy molekulájú, kémiai és hő behatására érzékeny nitrogén atomot tartalmazó, savanyú hidroxilcsoporttal rendelkező vegyületek oxigén atomon történő alkilezése majdnem kvantitatív hozammal oldható meg. A találmány olyan eljárás, mely a fentebb említett hátrányokat kiküszöböli. Nem kell keverék oldószereket használni. Nem szükséges az alkilező oldat készítésekor kivált igen apró szemű sót kiszűrni, a reakció igen rövid idő alatt normál nyomáson megy végbe, az át nem alakult termék mennyisége kicsiny és a termelés gyakorlatilag teljes. A találmány azon a megfigyelésen alapszik, hogy a morfin az alkilező bázis oldatával egy komplexet képez és a komplex természetétől függően játszódik le a reakció. Amennyiben ez a komplex, melynek egyik komponense trialkilfeniliammónium-metilát, tozilát, vagy hydroxilchlorid, másik tagja morfin, és a közeg alacsony szénatomszámú alkoholból áll, a reakció közönséges körülmények között nem is megy végbe, csak nyomás alatt végzik, vagy pedig aromás jellegű vegyületekkel keverék oldószereket alkalmaznak. Kísérleteink során azonban észleltük, hogy a komplex szétesése mindkét esetben igen lassú folyamat, és a hosszú reakció idő során a hő hatására történő disszociáció következéében keletkező aktív metilcsoport a nitrogént is megtámadja. Ennek a felismerésnek a birtokában mi a re-