148052. lajstromszámú szabadalom • Eljárás savanyú hidroxil tartalmú vegyületek szelektív éterifikálására

Megjelent: 1961. február 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 2dht SZABADALI 148.052. SZÁM 12. p. 11—17. OSZTÁLY — AA—424. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás savanyú hidroxiltartalmú vegyületek szelektív éterifikálására ALKALOIDA Vegyészeti Gyár, Tiszavasvári Feltalálók: Szlávík László oki. vegyész, Varga János vállalati igazgató, Maczkó Gábor üzem­vezető, Valovics Gyula oki. vegyészmérnök, Szlávik Lászlóné vegyésztechnikus, mindannyian Tiszavasvári A bejelentés napja: 1959. október 19. Általában ismert, hogy azon vegyületek oxigén­atomon történő alkilezése, melyek molekulájában nitrogénatom is van, általában csak közepes ha­tásfokkal oldható meg, ugyanis a szokásos alki­lezőszerek hatására kvaternér ammóniumsókká alakulnak, melyek alkalikus behatás esetén le­bomlást szenvednek. A bomlás mértéke az alki­lezőszer és sz alkalmazott reakciókörülmények függvénye. Mint ilyen típusú vegyületek legjel­legzetesebb és a gyakorlatban legfontosabb kép­viselője a morfin, melynek alkilezésével az igen fontos kodeint és etilmorfint állítjuk elő. A morfin alkilezésére az utóbbi évtizedek során számost eljárást dolgoztak ki, melyeket szabadal­maztak.. Az eljárások egy része alkilszulfátokat használ (DRP 39 887, DRP 102 634), másrészt van eljárás, mely semleges dialkilszulf ittál metilez (DRP 14 703). Számos szabadalom foglalkozott diazonmetánnal történő metilezéssel (DRP 92 789, DRP 95 644, DRP 96 145, DRP 189 843). További több eljárás foszforsav és salétromsavészter fel­használásán alapszik. (DRP 107 225, DRP 108 075.) Felhasználják ezenkívül a benzolszulfonsav-észte­reket (DRP 131 980) és az aminoxidok alkilezését is (DRP 481 391). Ezek az eljárások azonban, vagy üzemileg nem voltak jól megvalósíthatók, vagy pedig végter­mékre igen rossz kitermelést eredményeztek. Mint ilyen típusú vegyületek, speciális alkilező­szerét vezették be a trialkilfenil ammóniumhaloi­dokat, illetve az ezekből előállítható trialkilfenil ammóniumbázisokat. Ezen szereknek az alkalma­zásával a kitermelés 80—90%-ig lett emelhető, ellenben vagy nyomás alatt kell dolgozni (DRP 247180, Schyzer: Die Fabrikation pharm, und chcn. techni. Produkte), vagy pedig heterogén oldószer rendszereket kell használni (Rodionow: Bull. Soc. Chim. France 1926. 39 305, Szovjet Patent 20 063, Szovjet Patent 50 438). Vizsgálva ezt a reakciótípust, ezeknél a reak­cióknál találtunk mindig kb. 10% bomlást és át­lagban 10% mennyiségben el nem reagált anya­got. A hozam tehát a reakcióban résztvett meny­nyiségre számolva kb. 90% volt. Számunkra az igen értékes morfin alkilezése volt elsősorban szükséges, tehát ezt a mennyiséget is magasnak találtuk. Ezért kísérleteket folytatunk arra, hogy módszert dolgozzunk ki a hozam emelésére. A találmány szerint nagy molekulájú, kémiai és hő behatására érzékeny nitrogén atomot tartal­mazó, savanyú hidroxilcsoporttal rendelkező ve­gyületek oxigén atomon történő alkilezése majd­nem kvantitatív hozammal oldható meg. A találmány olyan eljárás, mely a fentebb em­lített hátrányokat kiküszöböli. Nem kell keverék oldószereket használni. Nem szükséges az alkilező oldat készítésekor kivált igen apró szemű sót ki­szűrni, a reakció igen rövid idő alatt normál nyomáson megy végbe, az át nem alakult ter­mék mennyisége kicsiny és a termelés gyakor­latilag teljes. A találmány azon a megfigyelésen alapszik, hogy a morfin az alkilező bázis oldatával egy komplexet képez és a komplex természetétől függően játszódik le a reakció. Amennyiben ez a komplex, melynek egyik komponense trialkil­feniliammónium-metilát, tozilát, vagy hydroxil­chlorid, másik tagja morfin, és a közeg alacsony szénatomszámú alkoholból áll, a reakció közön­séges körülmények között nem is megy végbe, csak nyomás alatt végzik, vagy pedig aromás jel­legű vegyületekkel keverék oldószereket alkal­maznak. Kísérleteink során azonban észleltük, hogy a komplex szétesése mindkét esetben igen lassú folyamat, és a hosszú reakció idő során a hő hatására történő disszociáció következéében kelet­kező aktív metilcsoport a nitrogént is meg­támadja. Ennek a felismerésnek a birtokában mi a re-

Next

/
Oldalképek
Tartalom