148051. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hőkicserélők készítésére

Megjelent: 19.61. február. 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.051. SZÁM 17. f. OSZTÁLY . — AA—358. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás és berendezés hőkicserélők készítésére Általános Géptervező Iroda Budapest (70%-ban), Kis Tibor üzemvezető, Jászberény (30%-ban) Feltalálók: Szőts Géza (13%) Szetey Ferenc (13%), Kocsis Miklós (13%), Kondor Imre (13%), Havasi Ferenc (13), Ritter Endre (10%), Demeter Béla (9%), Gulyás Ernő (8%), Bitter Lajos (8%), valamennyien Budapesten A bejelentés napja: 1958. január 13. A 143 960 számú szabadalom nagyteljesítményű hökicserélő készülékre vonatkozik, amely lényegében véve nagyszámú, egymással párhuzamos csőből és ezeket összekötő, a csövekre merőleges helyzetű bordából áll, olyképp, hogy két-két szomszédos borda között távolságtartó gyűrűk vannak és a részek a jó hővezetés biztosítása végett egymással bensőleg érintkeznek. A fenti szabadalom szerinti hűtőberendezéseket előnyös oly hűtőelemekből készíteni, amelyek két véglap közé szorított nagyszámú hűtőbordákból állnak olyképp, hogy a hűtőbordák pl. 60—70 bordából álló csoportokra vannak osztva és két-két szomszédos csoport között egy merevítőlemez van; a merevítő- és véglemezek az elem teljes hosszúságán egydarabban végigmennek, a hűtőbordák azonban két részre vannak osztva, ill. egy-egy borda hossza kb. az elem félhosszával egyenlő. Az ilyen hökicserélő elemek igen nagyszámú alkatrészt, pl. több száz csövet, több ezer hűtőbordát és néhány százezer távolságtartó gyűrűt tartalmaznak és e darabok nagyrésze vákonyfalú, szilárdságilag gyenge, kényes alkatrész. Nyilvánvaló tehát, hogy a hökicserélő elérnek készítése nehéz művelet, hozzávéve még azt is, hogy még a közepes nagyságú hőerőtelep ellátására is a hő-' kicserélő elemek igen nagy számát kell alkalmazni. A találmány célja oly eljárás létesítése, amely lehetővé teszi a leírt fajtájú hökicserélő elemek nagyüzemű szerelését, nagyrészt önműködő gépek felhasználásával, a kívánt pontosság és minőség biztosítása mellett. A találmány szerinti eljárás lényegileg a következő műveletekből áll: a) Egy táron megerősített, függőleges tüskéken elhelyezünk egy merevítőlemezt és annyi hűtőbordát, amennyi a két-két merevítő közötti csoportot alkotja. A hűtőbordák közé távolságtartó gyűrűket teszünk, úgy, amint ezt a fentiekben már említettük és a tüskék elhelyezése olyan, hogy a bordák és gyűrűk egymáshoz viszonyított helyzete azonos azzal a helyzettel, amelyet a hűtőelemben kell elfoglalniuk. b) Egy tartóeszközön vagy alaplemezen, előnyösen vízszintes helyzetben ideiglenesen megerősítünk annyi csövet, amennyi a hűtőelemet alkotja, e csövek száma tehát azonos a táron levő tüskék számával. Az ideiglenes megerősítésre azért van szükség, mert a csövek oly vékonyfalúak és oly hosszúak, hogy önsúlyuk következtében túlzott behajlások keletkeznének. A tartóeszköz egyik végén a hűtőelemet határoló (alsó) véglap vagy lemez helyezendő el. Egy ilyen cső-sorozathoz természetesen annyi tár tartozik, ahány hűlőborda-csoportból akarjuk a 'hűtőelemet összeállítani. c) A tárakat egymásután a csövekhez visszük és úgy helyezzük el, hogy a tüskék a csövek meghosszabbítását alkossák. Ezután hidraulikus prés felhasználásával a hűtőbordákat és közgyűrűket a csövekre toljuk. A rátolás természetesen a csöveknek a véglappal ellenkező szabad végénél történik és egy-egy borda-csoport feltolásával egyidejűleg a közgyűrűk, valamint a merevítőlemez feltolása is megtörténik. A borda-csoportok egymásutáni feltolása közben fokozatosan el kell távolítani a csövek ideiglenes tartó- vagy rögzítőelemeit, egyrészt, mert azok a hűtőbordák feltolását gátolnák, másrészt pedig, mert ott, ahol a csöveket a bordák tartják, már nincsen szükség más rögzítésre. Valamennyi hűtőborda merevítőlemez és közgyűrű feltolása után a másik véglapot helyezzük fel. d) Ezután következik a részek öss-zesajtolása, ami a szoros érintkezés létrehozása végett fontos, úgy, amint az a fent említett 143 960 számú szabadalomban le van írva. Sajtolás után a részeket összenyomott állapotukban rögzítjük, majd pedig a csövek tágítása következik, ami szintén ismer-