148011. lajstromszámú szabadalom • Dinamikus, szilikonolajos, torziós rezgéscsillapító, főleg motorokhoz

Megjelent: 1962. június 15. MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 148.011. SZÁM 47. h. 20—27. OSZTÁLY — JA—366. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Dinamikus, szilikon-olajos, torziós rezgéscsillapító, főleg motorokhoz Járműfejlesztési Intézet, Budapest Feltaláló: Betlej Sándor oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. július 13. A belsőégésű motorok forgattyútengelyét üzem közben ismétlődő, váltakozó irányú, torziós igénybevétel terheli, amely soros motoroknál oly nagymértékű lehet, hogy a tengely anyagát kifárasztja és így törést okozhat. Ennek megakadályozása végett megfelelő berendezés segítségével a torziós igénybevételt bizonyos 'megengedhető határ alá kell szorítani. A túlzott igénybevétel megakadályozására különböző elvi alapokon álló torziós rezgéscsillapítók ismereteseik, melyeknek célja az, hogy a lengő rendszerben a torziós igénybevételt előidéző munkát a kívánt mértékiben felemésszék. Az ismeretes rendszerek a. . következők: 1. A súrlódásos torziós rezgéscsillapítók, melyeiknél a gerjesztő nyomaték munkájának egy részét kellő erővel egymáshoz szorított és a rezgés következtében egymáson elmozduló tárcsák fékező nyomatéka ellensúlyozza. 2. Az úgynevezett „gumis" torziós rezgéscsillapítók, amelyeknél a tengelyhez képest ide-oda elmozduló . tömeg közbehelyezett gumiréteg révén függ össze a tengellyel és így a gerjesztő munkát a deformált gumi belső súrlódási munkája emészti fel. 3. Az örvénykamrás, olajos (Jendrassik-féle) rezgéscsillapítók, melyeknél a tengelyre erősített bordás csillapítóháznak a bordák által alkotott munkatereibe a lengő tömeg bordái nyúlnak olyképp, hogy ezek az utóbb említett bordák a munkatereket két részre osztják. A lengő tömeg bordáit gyenge rugók középen tartják, ezek a rugók tehát arra valók, hogy a lengő tömeg bordái a csillapítóház bordáitól mindig megfelelő távolságban legyenek. Az egyes munkatereket szűk rések kötik össze és valamennyi munkatér olajjal van megtöltve. Lengés közben az olaj a csökkenő nagyságú térből a szomszédos növekvő térbe kénytelen átáramlani és eközben fékező nyomaték keletkezik, amely a kívánt csillapítást eredményezi. 4. Végül a szabad lengőgyűrűs (Holset-féle) szilikon-olajos torziós lengéscsillapító, melynél a tengelyre ékelt csillapítóház belsejében lengőgyűrű van, amelyet a ház belső felületétől keskeny rés választ el és ez a rés van olajjal megtöltve. A geirjesztőmunkát a házhoz képest tehetetlensége folytán elmozduló gyűrű azáltal emészti fel, hogy a körülötte levő olajban belső súrlódást létesít. Ezek a rendszerek mind tökéletlenek, részben a rendszer sajátosságai folytán, résziben pedig valamennyi rendszerre jellemző általános tulajdonságok következtében. Ugyanis: az l-es szám alatt említett rendszernél a súrlódás folytán erős kopások keletkeznek, tehát a csillapító . hatás ' változik és gyakori, gondos utánállításra van szükség; a 2-es rendszernél a fém és gumi összeerősítése nehézséggel jár és a kötés bizonytalan; a 3-as rendszer igen nagy hátránya, a bordák között levő hengerfelületek nagypontosságú megmunkálása nagyon költséges és hosszadalmas művelet, az egész szerkezet drága; a 4-es rendszernél szintén megmunkálási és technológiai nehézségek vannak, emellett nem eléggé hatásos. A fenti hátrányokhoz járul még az a valamennyi ismert csillapítóra vonatkozó hátrány, hogy nagy a helyszükségletük, ami főleg gépjárműveknél okoz nehézséget, továbbá nem eléggé hatásosak, mert valamennyi statikus elv alapján működik, amennyiben a lengő tömeg váltakozó