147981. lajstromszámú szabadalom • Vezérlőelrendezés folyadékok időszakos kibocsátására

Megjelent: 1961. február 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.981. SZÁM 42. e. 23. OSZTÁLY — BE—677. ALAPSZÁM Vezérlőelrendezés folyadékok időszakos kibocsájtására BBEVESA S. A. részvénytársaság Genéve-ben (Svájc) Feltaláló: Malchaír Armand igazgató, Liége-ben (Belgium) A bejelentés napja: 1959. október 21. Belgiumi elsőbbsége: 1959. március 9. Számos műszaki, ill. ipari téren szükséges meghatározott pillanatonként kiadagolnunk valamely ömleszthető anyagot, általában folyadékot. E feladathoz kiváltképpen szervomotoros berendezéseket alkalmaztak, vagy kézi indítású szifonokat, továbbá felhajtó erejükkel működő közönséges úszókat. Ezek, változataikkal egyetemben — az óraműves vagy más efféle kapcsolású szervomotorok kivételével — nem egészen önműködők, mert akár az adagkifolyás megszakításához, akár új meg új töltést kezdő beállításokhoz emberi közreműködésre szorultak. A találmány tökéletesen önműködő elrendezés a bonyolult, üzemükhöz és javításukhoz egyre szakmunkásokat igénylő, azonkívül drága szervomotorok és óraművek helyettesítésére. Példaképpen hidrokultúrás, azaz föld nélkül termelő rekesztékek mindegyik sarjasztó övezetébe önműködően adagolt folyadék kívánatos, de akárhány kevéssé fejlett tájék mostoha viszonyai között nem tudnók a szükséges szervomotoros vagy óraműves berendezéseket üzemeltetni. Ezzel szemben az új elrendezés még egyszerű, tartós és rendszeresen működik is. A találmány amaz új felismerésbői indul ki, hogy billenősre szívni kezdő szifont magának az időszakonként szolgáltatandó ömleszthető anyagnak, ill. folyadéknak előre meghatározott sztatikus adagsúlyával buktathatunk. Mikor a szifon elfordulva megindítja a szívást, őt a szolgáltatandó adagsúly buktatta és a megszabott mennyiség kiürülése után nyomban önműködően visszalendül kezdőállásába. Az ehhez való elemek változatosan valósíthatók meg, nevezetesen a szifonok, a tartályok, a közlekedő kapcsolatok, valamint a járulékos részek tekintetében. Egyébként a találmány egyik alapvető jellegzetességű változata szerint a szifont szilárdan összekötjük az adagmérő tartállyal és kettejüket oly himbaemelő egyik karvégére tesszük, amelynek másik karját reakciós ellenerő, pl. ellensúly terheli. A tartály feneke rézsútos és ennek mentén helyezkedik el a szifon egyik ága, míg a másik ág a tartályon kívülre áll ki oly hosszan, hogy a tartályfenék legmélyebb szintjénél alábbra ér. A mondott tartály hajlékony vezeték útján közlekedik valamely elébeiktatott segédtartállyal, amely viszont csupán előre meghatározott feltételek mellett bocsát ki folyadékot. Amíg a mérőtartály kezdőállásában megtelik a kiszabott mennyiséggel, addig a szifon nem indíthatja meg a szívást. Ha azonban kellő súlyú adag már megbillenti a himbát, akkor a mérőtartály szifonostul átbukik, a szifon szívni kezd és kiüríti e tartályát. Erre a himba kezdőállásába lendül vissza, mert a mérőtartályban még meglevő folyadék lecsökkenten nem küzdi már le a himba másik karját terhelő reakciós erőt, ill. ellensúlyt. A szóban forgó elrendezést akár magában építhetjük be, akár pedig magasba sorjázott medencék fölé, hogy az adagok vízesés-szerű sorozatossággal (kaszkádosan) csurogjanak le. A rajzok vázlatosan tüntetik fel az új elrendezés foganatosító példáit. Az 1—4. ábra az elrendezés sorjában egymásután következő fázisait mutatja, hosszmetszetben, ill. részleges oldalnézetben. Az 5. ábra sorozatos (kaszkádos) oszlopelrendezés ugyanily, de kisebb léptékű rajza. Az 1—4. ábra szerint az —1— himbaemelőve! együtt —2— tengely körül elforduló —3— mérlegnyelv bal és jobb szélső állását —4 és 5— ütközők határolják. A baloldali himbakaron elcsúsztatható és rajta —7— fülescsavarral rögzíthető a —6— ellensúly. A himba jobboldali karjához erősítjük a —8— mérőtartályt, melynek rézsútos —9— feneke és keskeny vízszintes —10—;

része van. Ezen helyezkedik el a —11— szifon. A —8— tartály belsejében a rézsútos —9— fenékre fekvő vagy szorosan ehhez illeszkedő —11'— rövidebb szifonág beömlővége lehető közelre esik a —10— részhez, de mindig a tartályban vesztegelni hagyható folyadék felszíne fölé tárul. A másik —11"—• szifonág kiáll a —8— tartályból és a —11'— ág beömlő nyílásánál mélyebb szintbe eső —12—