147981. lajstromszámú szabadalom • Vezérlőelrendezés folyadékok időszakos kibocsátására

Megjelent: 1961. február 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.981. SZÁM 42. e. 23. OSZTÁLY — BE—677. ALAPSZÁM Vezérlőelrendezés folyadékok időszakos kibocsájtására BBEVESA S. A. részvénytársaság Genéve-ben (Svájc) Feltaláló: Malchaír Armand igazgató, Liége-ben (Belgium) A bejelentés napja: 1959. október 21. Belgiumi elsőbbsége: 1959. március 9. Számos műszaki, ill. ipari téren szükséges meg­határozott pillanatonként kiadagolnunk valamely ömleszthető anyagot, általában folyadékot. E feladathoz kiváltképpen szervomotoros be­rendezéseket alkalmaztak, vagy kézi indítású szi­fonokat, továbbá felhajtó erejükkel működő kö­zönséges úszókat. Ezek, változataikkal egyetemben — az óramű­ves vagy más efféle kapcsolású szervomotorok ki­vételével — nem egészen önműködők, mert akár az adagkifolyás megszakításához, akár új meg új töltést kezdő beállításokhoz emberi közreműkö­désre szorultak. A találmány tökéletesen önműködő elrendezés a bonyolult, üzemükhöz és javításukhoz egyre szakmunkásokat igénylő, azonkívül drága szervo­motorok és óraművek helyettesítésére. Példaképpen hidrokultúrás, azaz föld nélkül termelő rekesztékek mindegyik sarjasztó övezetébe önműködően adagolt folyadék kívánatos, de akár­hány kevéssé fejlett tájék mostoha viszonyai kö­zött nem tudnók a szükséges szervomotoros vagy óraműves berendezéseket üzemeltetni. Ezzel szemben az új elrendezés még egyszerű, tartós és rendszeresen működik is. A találmány amaz új felismerésbői indul ki, hogy billenősre szívni kezdő szifont magának az időszakonként szolgáltatandó ömleszthető anyag­nak, ill. folyadéknak előre meghatározott sztati­kus adagsúlyával buktathatunk. Mikor a szifon elfordulva megindítja a szívást, őt a szolgáltatandó adagsúly buktatta és a meg­szabott mennyiség kiürülése után nyomban ön­működően visszalendül kezdőállásába. Az ehhez való elemek változatosan valósíthatók meg, neve­zetesen a szifonok, a tartályok, a közlekedő kap­csolatok, valamint a járulékos részek tekinteté­ben. Egyébként a találmány egyik alapvető jelleg­zetességű változata szerint a szifont szilárdan összekötjük az adagmérő tartállyal és kettejüket oly himbaemelő egyik karvégére tesszük, amely­nek másik karját reakciós ellenerő, pl. ellensúly terheli. A tartály feneke rézsútos és ennek men­tén helyezkedik el a szifon egyik ága, míg a má­sik ág a tartályon kívülre áll ki oly hosszan, hogy a tartályfenék legmélyebb szintjénél alábbra ér. A mondott tartály hajlékony vezeték útján köz­lekedik valamely elébeiktatott segédtartállyal, amely viszont csupán előre meghatározott felté­telek mellett bocsát ki folyadékot. Amíg a mérőtartály kezdőállásában megtelik a kiszabott mennyiséggel, addig a szifon nem indít­hatja meg a szívást. Ha azonban kellő súlyú adag már megbillenti a himbát, akkor a mérőtartály szifonostul átbukik, a szifon szívni kezd és kiüríti e tartályát. Erre a himba kezdőállásába lendül vissza, mert a mérőtartályban még meglevő fo­lyadék lecsökkenten nem küzdi már le a himba másik karját terhelő reakciós erőt, ill. ellensúlyt. A szóban forgó elrendezést akár magában épít­hetjük be, akár pedig magasba sorjázott meden­cék fölé, hogy az adagok vízesés-szerű sorozatos­sággal (kaszkádosan) csurogjanak le. A rajzok vázlatosan tüntetik fel az új elrende­zés foganatosító példáit. Az 1—4. ábra az elrendezés sorjában egymásután következő fázisait mutatja, hosszmetszetben, ill. részleges oldalnézetben. Az 5. ábra sorozatos (kaszkádos) oszlopelrendezés ugyanily, de kisebb léptékű rajza. Az 1—4. ábra szerint az —1— himbaemelőve! együtt —2— tengely körül elforduló —3— mérleg­nyelv bal és jobb szélső állását —4 és 5— ütkö­zők határolják. A baloldali himbakaron elcsúsz­tatható és rajta —7— fülescsavarral rögzíthető a —6— ellensúly. A himba jobboldali karjához erő­sítjük a —8— mérőtartályt, melynek rézsútos —9— feneke és keskeny vízszintes —10—; része van. Ezen helyezkedik el a —11— szifon. A —8— tartály belsejében a rézsútos —9— fenékre fekvő vagy szorosan ehhez illeszkedő —11'— rövidebb szifonág beömlővége lehető közelre esik a —10— részhez, de mindig a tartályban vesztegelni hagy­ható folyadék felszíne fölé tárul. A másik —11"—• szifonág kiáll a —8— tartályból és a —11'— ág beömlő nyílásánál mélyebb szintbe eső —12—

Next

/
Oldalképek
Tartalom