147980. lajstromszámú szabadalom • Súrlódásos acéltám

Megjelent: 1961. február 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL S7 A I) I B /H ifi ft? í T> k Q 147.980. SZÁM ;'• • V> '.HA 5. c. 1—11. OSZTÁLY — BA-1366. ALAPSZÁM " * ; ... ,lC

,l-Súrlódásos acéltám Bagó Ferenc oki. bányamérnök, Budapest, Biczók Ernő osztályvezető, Budapest, Bizinger Imre oki. gépészmérnök, Pilisvörösvár A bejelentés napja: 1959. július 9. A találmány súrlódásos acél bányatám, mely teleszkópszerűen egymásbatolható támalsó- és támfelsőrészől áll, melyek között súrlódásos szervo zárszerkezet létesít engedékeny kapcsolatot. A bányatámok egyrészt azért állnak két teleszkópszerűen egymásbatolható részből, hogy a felsőtóm a telep vastagságához igazodva a fedürétegig kihúzható legyen. így a fémtámok jól követik a széntelep vastagságának változásait. Másrészt a tám alsó és felső része között összeköttetést létesítő súrlódásos zárszerkezet akkora súrlódási erőt képez, amekkora erőre a tám alsó- és felsőrésze méretezve van. Ezért ha a főtenyomás meghaladja a tám teherbírását, akkor legyőzi a zárszerkezet ébresztette súrlódási erőt és a felsőtámrész telesz.kopikusan az alsótámrészbe nyomódik — azaz ilyenkor engedékeny a tám. Ha eközben a főtenyomás lecsökken a tám-teherbírásig, vagy az alá, akkor a tám újra képes mereven alátámasztani a főtét, mert a zárszerkezet ébresztette súrlódási erő nagyobb, mint a támot terhelő erő. Nagyon sokféle zárszerkezetet hoztak már létre, mivel elsősorban a zárszerkezettől függ a tám használhatósága. Ügyis mondhatjuk, hogy a tám használhatósága azon áll, vagy bukik, hogy a zárszerkezet a gyakorlati követelményeknek megfelel-e. A különböző zárszerkezet megoldások közül az ékszorítású súrlódásos zárszerkezetek (a továbbiakban egyszerűen csak súrlódásos ékzárak) váltak be és terjedtek el a legjobban. Azonban az idáig elterjedt és használatos súrlódásos ékzárak nem a legjobb megoldásúak. Elsősorban azért, mert a zár megfeszítéséhez szükséges energia viszonya az általa létesített súrlódási erőhöz képest vsok kívánnivalót hagy hátra. Ugyanis a súrlódásos ékzárak megfeszítésekor az egyes alkatrészek között létrejövő súrlódások a feszítésre fordított energia jelentős részét felemésztik. Ezáltal a földalatt dolgozó bányászokat fizikailag erősen megterheli a zárszerkezet megfeszítésének munkája, ami nem kívánatos. Ezt a nehézséget a szervótámok oldják meg. Ezek szorítóékét csak annyira kell beütni, hogy az így ébresztett súrlódó erő a tám tényleges teherbírásának egy meghatározott hányada legyen. A szükséges szorítóerő többi részét maga a támot terhelő főtenyomás a tám néhány centiméteres összenyomásával állítja elő. Az ismert szervótámok azonban az alább ismertetett hiányosságokat rejtik magukban. Amint a részletes vizsgálatokból kitűnt, a szervótámok szervómechanizmusa igen sok darabból áll (mozgó szorítópofából, ékkiegyenlítő közdarabból, szorítóékből, ezt alátámasztó hídból és az előbbieket összefogó kengyelekből). Mindezen alkatrészek közös gyártástechnológiai jellemzője, hogy süllyesztéses kovácsolással, vagy öntéssel készülnek igen durva tűrésekkel, utólagos forgácsoló megmunkálás nélkül. Éppen ezért ezen tárnok szorítópofái nem szorítanak párhuzamosan, illetve nem egyenletes felületi nyomást valósítanak meg, hanem elnyomásokat okoznak. Egyes esetekben a súrlódó pofa egyik oldalán 3—4-szer akkora a felületi nyomás, mint ugyanennek a súrlódó pofának a másik oldalán. Erre a jelenségre az hívta fel a figyelmet, hogy a 35—40 tonna névleges teherbírású szervótámok gyakran csak 10—11 tonna terhelést képesek viselni. Ennél nagyobb terheléseknél a tám már teleszkopikusan összenyomódott annak ellenére, hogy a zárszerkezet teljesen meg volt feszítve, tehát 35—40 tonna súrlódási erőt kellett volna ébresztenie, nem 10—11 tonnát. Kísérleti mérések mutatták ki azt, hogy ennek a jelenségnek a szervotámokon fellépő elnyomás az oka. Egyes esetekben a szervotám zárszerkezetét összefogó kengyelek egyike kb. 50 tonna, a másik csak kb. 16 tonna erőt vesz fel a zárszerkezet feszítőerejéből. Holott mindegyiknek különkülön 33 tonnát kellene felvenni. Az így fellépő elnyomás miatt a tám 35—40 tonna helyett már 10—11 tonnánál összenyomódik, amiből kiszámítható, hogy az eredetileg 0,25—0,28 Isúrlódási tényezőjű anyag súrlódási tényezője 0,08 esett az élnyomások miatt. Az eddigi szervótámok tehát létrehozzák ugyan a kívánt felületre merőleges erőt, egyúttal azonban a fellépő elnyomások miatt lecsökkentik a súrlódó betét súrlódási tényezőjét. S így a legtöbb tám szerv omechanizmusa nem tudja ellátni feladatát, a tám működéséhez