147965. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés röntgen rétegfelvétel készítésére
Megjelent: 1961. január 31. ORSZÁGOS TALÁLxMÁNYl HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.965. SZÁM /& . V 30. a. 1—7. OSZTÁLY — VA—731. ALAPSZÁM \ TÜL t , D Ü*JX' Eljárás és berendezés röntgen réíegí'elvé tel készítésére Dr. Varga Tibor orvos, Balassagyarmat A bejelentés napja: 1957. december 27. Ismeretes, hogy közönséges röntgenfelvételnél a sugár útjába eső összes sugárnyelő részek a filmen egymásra vetítődnek és összegeződve ábrázolódnak. Ezért ezeket a felvételeket summatios képeknek nevezik. A summatios felvételek hátránya, hogy egy sugár útjában levő, különböző sugárnyelésű tárgyak közül csak a nagyobb sugárnyelésű tárgy képe látható a felvételen. A summatios felvételek említett hátrányainak kiküszöbölése céljából új eljárást és berendezést dolgoztak ki, amelynek lényege, hogy a röntgencsövet és a filmtartót egy kar köti össze, amely a röntgencsőhöz, illetve a filmtartóhoz való csatlakozási hely között rögzített csap — mint tengely — körül elfordulhat és ennek folytán felvétel alatt a filmtartó és a benne elhelyezett film a röntgencsővel ellentétes irányú mozgást végez. A karnak a felvétel alatti szögelfordulását lengési szögnek nevezzük. A vizsgálandó tárgynak azon képzeletbeli síkját, amely a tengely magasságában a filmmel párhuzamosan van, tengelysíknak nevezik. Ezzel az eljárással készített röntgenfelvételen a tárgynak a tengelysíkban és közvetlen környékében levő igen vékony, néhány mm-es rétege élesen ábrázolódik, a réteg felett és alatt levő tárgyrészek a mozgás következtében elmosódnak. Ezen eljárás szerinti berendezéseket röntgen rétegfelvételek készítésére tomographoknak, a vele készített felvételeket tomo felvételeknek nevezik. A normál tomo felvételeken a tárgy 1—8 mm vastagságú rétegének képe állítható elő. A rétegvastagságot számottevően csak a lengési szög csökkentésével lehet növelni. A 10 fok lengési szöggel készült tomo felvétel kettő és fél mm-rel vastagabb tárgyrész képét adja, mint a 30 fokkal készült. A lengési szög a gyakorlatban 30°—50°-ig terjedően használatos. Ebbe a terjedelembe eső szöget nagy lengési szögnek nevezzük. A normál tomographnak igen értékes tulajdonságai mellett több hátránya van. A tárgy vékony rétegén belül túl kicsi a sugárnyelési különbség, ami halvány, nehezen értékelhető képeket eredményez. A tomo kép lokalizálása a tárgyon belül sokszor nehézkes, mert hiányoznak a szomszédos tárgyrészek. Nagy hátránya, hogy a réteg vékonysága miatt a tárgyról igen sok felvételt kell készítenünk, hogy az egész kérdéses terület ábrázolásra kerüljön. A normál tomograph hátrányainak kiküszöbölésére Dr. Chaoul H. és Dr. Grossmann G. 193-1-ben 658 784 sz. német szabadalomban egy olyan eljárást közöltek, mely alkalmas volna vastagabb tárgyrészekről rétegfelvételt készíteni. Ennek az eljárásnak az a lényege, hogy mialatt a röntgencső és filmtartó ellentétes irányban elmozdul, a tengely síkot is mozgatják a film síkjára merőleges irányban, miáltal elérhető, hogy a tengelysík mozgásának megfelelő vastagságú réteg minden egyes tengelysíkja összegeződve ábrázolódik és egy filmen a vastagabb réteg képe áll elő. Ez az eljárás hiányos. Nem szögezi le, hogy milyen vastag tárgyrészről képes tomo képet készíteni, csak „vastagabb" rétegről beszél. Dr. Chaoul H. intézetének közleményéből megállapítható, hogy 12 mm vastagságú rétegről készítették a legvastagabb rétegfelvételt. (Fortschritte auf dem Gebiete der Röntgenstrahlen 1935, Band 52. Heft 5 S. 443.) Vastag tárgyrészről készült tomo felvételt nem közöltek. Az igénypontokban nincs leszögezve, hogy milyen nagyságú lengési szöggel készülnek a felvételek. A szabadalmi leírásból kitűnik, hogy a felvételeket 30 foknál nagyobb, ún. nagy lengési szöggel készítik. (1 old. 46—57. sorig.) A normál tomograph eljárásnál használatos lengési szög 30 foknál nagyobb. A szerzők által szerkesztett és használt normál „Tomograph" nevű gép 50—30 fokig terjedő lengési szöggel dolgozik, mint ismeretes. A szerzők nem ismerték fel, hogy a tengelysík mozgatásával, ellentétben a normál-rétegeljárással, egészen mások a rétegben levő pontok vetületei a filmen és mások az ebből adódó fényképészeti körülmények. A szabadalom csak a' gépegységek és a tengelysík mozgásával foglalkozik, ami a normál rétegeljárással azonos fényképészeti körülmények mellett jó röntgenképet eredményezett volna, a nagy lengési szög alkalmazásával azonban az eljárás megbízhatóan értékelhető tomo-fclvételt nem eredményezhetett. Ezen hiányosságok miatt a fenti eljárás a gyakorlatban nem tudott elterjedni.
