147959. lajstromszámú szabadalom • Eljárás villamos tekercsek impregnálására

Megjelent: 1960. december 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.959. SZÁM /k^'' 21. g. 1—16. OSZTÁLY — TA—492. ALAPSZÁM \" /p

._ SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás villamos tekercsek impregnálására Transzvill Transzformátor és Villamoskészülékgy ár, Budapset Feltaláló: Leyrer Richárd oki. vegyészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. április 28. Mint ismeretes, nagyfeszültségű tekercsek, pl. feszültségváltó tekercsek impregnálására feltétlenül szükség van az egyes menetek szilárd és elmozdulásmentes összefogására, ill. a menetek közötti hézagok kitöltése céljából. Különösen e? utóbbi fontos, mert ellenkező esetben a menetek közötti hézagokban (légzárványokban) a nagy feszültség hatására ionizáció, majd hamarosan villamos átütés keletkezik, amitől a berendezések tönkremennek. A folyékony dielektrikumokat, pl. olajat alkalmazó konstrukcióknál, a tekercsek rögzítését rögzítő pasztával, a menetek közötti hézagok kitöltését azonban magával a folyékony dielektrikummal oldották meg. Száraz transzformátor tekercsek esetében a folyékony dielektrikum alkalmazásának elkerülésére a nagyfeszültségű tekercsek hézagait impregnáló lakkal töltötték ki. Oldószer tartalmú impregnáló lakkok alkalmazása esetében ismételt impregnálásra volt szükség, hogy a menetek közeit lehetőleg teljes mértékben sikerüljön kitölteni, ami azonban gyakran nem sikerült megfelelően. A száraz, műgyanta szigetelésű transzformátorok gyártásánál jobb eredményeket adott az oldószermentes műgyanták használata, anélkül azonban, hogy az ismert eljárásokkal megfelelő eredményekhez lehetett volna jutni. Az oldószermentes lakkok, amint az ismeretes, párolgó oldószereket nem tartalmaznak, kikeményedésük hő és katalizátorok, ill. keményítőszerek hatására, mindennemű melléktermékek lehasadása nélkül, tisztán kémiai reakcióban megy végbe. Ezen anyagok nagy csoportjába tartoznak a poliészter és epoxi gyanták. Eddig ezeknek az oldószermentes impregnáló gyantáknak használata is az oldószereket tartalmazó lakkok ismert felhasználási technológiája szerint történt, azaz a tekercseket először vákuumban szárították, majd impregnálták, végül hőalkalmazásával az impregnáló folyadékot kikeményítették. Így ez az eljárás nem használta ki azon technológiai lehetőségeket, melyek a fent említett oldószermentes lakkok tulajdonságaiban rejlenek, és amelyek célszerű kihasználásán alapul a találmány. Az oldószermentes lakkok viszkozitása melegen igen alacsony és meleg hatására csak igen lassan keményednek, ennek következtében gyakran előfordul, hogy azok impregnálás után, de még beégetés létrejötte előtt, hacsak ennek megakadályozásáról különleges módon nem gondoskodunk, a tekercsből ismét kifolynak. így a levegő a teljesen leimpregnált tekercsekbe ismét behatolhat. A kifolyás megakadályozásának egyik módja pl., hogy a tekercseket felületükön, az egyik oldal kivételével pl. thixotrópos gyantával teljesen zárt bevonattal látjuk el és impregnálás után a lakkot úgy égetjük be, hogy az kicsurogni ne tudjon. Ez az eljárás nem bizonyult megfelelőnek, mert a lakknak igen hosszú úton kellett a tekercsbe behatolni, sőt. sok esetben maga a thixotrópos bevonat akadályozta a lakk bejutását a tekercsbe és így légzárványok keletkeztek. Gyakran előfordult ezenkívül, hogy a tekercstartó hengereken a tekercsek megcsúsztak és azok helyzete a kiöntés folyamán nem volt pontosan biztosítható. Sokszor viszont az fordult elő, hogy a beégetés folyamán a tekercsek pontos kör keresztmetszete eltorzult, elliptikussá vált és a kiöntés folvamán azok pontos geometriai helyzetét nem lehetett biztosítani. A találmány szerinti eljárás, mely telítetlen poliészterekkel, vagy epoxi gyantákkal egyaránt végrehajtható, mindezen nehézségeket kiküszöböli, biztosítja a tekercsek tökéletesen légmentes impregnálását, kiküszöböli a tekercsek megcsúszását és a tekercstartó hengerek deformálódását. Az eljárás segítségével ezen kívül kombinált tekercsrendszereket, mint pl. a kétpólusúlag szigetelt feszültségváltók tekercseit is biztonságosan lehet gyártani, amihez pl. az eddigi thixotrópos eljárás nem bizonyult megfelelőnek. A találmány szerinti eljárás lényegét az alábbi