147899. lajstromszámú szabadalom • Készülék papírelektroforetikus és papírkromatográfiás eljárásokkal készített felvételek kiértékelésére
Megjelent: 1960. december 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.899. SZÁM 30. a. OSZTÁLY — HE—338. ALAPSZÁM Készülék papírelektroforeükus és papír kromatográfiás eljárásokkal készített felvételek kiértékelésére Dr. Hever Ödön laboratóriumi vezető-főorvos Budapest A bejelentés napja: 1959. június 9. Ismeretes, hogy orvosi, kémiai, stb. laboratóriumokban elterjedt vizsgáló módszer a , papírelektroforézis és a papírkromatográfia. Ezen módszerekkel nyert felvételek kiértékelésére használatos jelenlegi módszerek azonban vagy lassúságuk, vagy pontatlanságuk miatt nem elégítik ki a korszerű vizsgálati követeimenyeket. Ugyanis az említett módszerekkel nyert felvételek kiértéeklése ma is elsősorban ún. eluciós módszerrel történik, amelynél a kapott festék-mennyiségeket kioldjuk és 3—24 órás kivonás után különkülön mérjük. A folyamat nemcsak idő-, hanem munkaigényes is. Ismeretesek olyan készülékek, amelyek ezt a hosszadalmas és sok számtani művelet elvégzését igénylő eljárást gépi művelettel próbálják helyettesíteni. E készülékek azonban nem terjedtek el széles körben, mivel egyik főhiányosságuk, hogy nem teljesen automatikusak, s ez esetben a mérés munkaigényessége alig csökken, mert a kiértékelő görbét a mérőműszerről leolvasott értékek alapján meg kell szerkeszteni. Másik főhiányosságuk, hogy torzítást idéznek elő a kiértékelő görbén, ami korrekciós számításokat tesz szükségessé. További hiányosságuk, hogy csak áteső fényben mérnek. A jelen szabadalmi leírásban szereplő készülék eme hiányosságokat teljesen kiküszöböli, mert teljesen automatikusan működik, torzításmentes képet ad és ezenfelül mind áteső, mind visszavert fényben való mérésre alkalmas. Ez utóbbi tulajdonsága teszi lehetővé, hogy nemcsak papírelektroforeükus, hanem papírkromatográfiás felvételek kiértékelésére is alkalmas. E fent említett három fő tulajdonság egyesítése nagy haladást jelent az eddigi hasonló céllal szerkesztett készülékekkel szemben. Ezen túlmenően a készülék kezelése egyszerű és a kiértékelés munkája gyors. A fent említett problémák megoldására egy példaképpeni kiviteli módot az ábrán látható készülék adja meg: egy hálózatból táplált motor (M) forgat egy mozgó testet (D). Ezen mozgó test (D) felületén három tartó van elehlyezve (1), (2), (3). Az (1) tartónál a mozgó test (D) felülete úgy van kiképezve, hogy rajta nyílás (N) keletkezik. E nyílással (N) szemben egy fényforrás (Fi) van elhelyezve, míg a másik oldalán szeléncella (Szí) van. A fényforrás (F,) és szeléncella közé (Szí) az (1) tartóba kerül a kiértékelendő felvétel (Bi)'. A szeléncella (Szí) tükrös galvanométerrel (G) van összekötve, amelyet egy fényforrás (F2 ) világít meg. A tükrös galvanométer (G) által kivetített fénysugár a (2) tartóban elhelyezett fényérzékeny anyagra (A) esik egy tartóban (T) képezett sugár nyíláson (R) keresztül. A mozgó test (D) felületén van továbbá egy tükröző felület (S), amelyre a (3) tartóval rögzített kiértékelendő felvétel <B2 ) kerül. E kiértékelendő felvétellel (B2 ) szemben egy V alakú tartó (V) egyik szárában fényforrás (F3), másik szárában szeléncella (Sz2 ) van elhelyezve. E tartó (V) szárai egymással 30°-nál nagyobb szöget zárnak be, és a'szög csúcsánál nyílást (C) képeznek. E tartó (V) szárai közt egy választófal (P) úgy van elhelyezve, hogy a fényforrás, (F3) fénye nem eshet rá közvetlenül a szeléncellára (Sz2 ), hanem a választófal (P) éle előtt levő nyíláson (Cj—C) át kilépve a kiértékelendő felvétel (B2 ) felületére esik, és az értékelendő felvétel (B2 ) alatt elhelyezkedő tükröző felület (S) által is erősítve, a nyíláson (C—C2 ) át a szeléncellára (Sz2 ) jut. E szeléncella (Sz 2 ) a mozgó testen (D) képezett nyílással (N) szemben levő szeléncellához (Szí) hasonlóan összekapcsolható a tükrös galvanométerrel (G). Mindhárom fényforrás (Fi—F2 —F :i ) egyenirányítóból (E) kapja a tápláló energiát. Az ábrán látható és fentebb leírt készülék működése áteső fényben a következő: Az (1) tartóban elhelyezett kiértékelendő felvételen (Bj) és az alatta levő nyíláson (N) át a fényforrás (Fi) fénye a szeléncellára (Szj) kerül. A kiértékelendő felvételen (Bi) levő anyagok a mozgó test (D) elmozdulása folytán sorra a szeléncella (Szí) és a fényforrás (Fi) közé kerülve mennyiségüknek megfelelően módosítják a szeléncellára (Szí) eső fényenergiát, amely így a szeléncellában (Szj) változó feszültséget hoz létre. E változó feszültség a fényforrással (F2 ) megvilágított tükrös galvanométeren (G) kilengésekét hoz létre és így a tükrös galvanométer által kivetített fénysugár a tartóban (T) képezett nyíláson (R) keresztül a (2) tartóban rögzített fényérzékeny anyagon (A) a kiértékelendő felvételen (Bi) sze-
