147838. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felületek, különösen fafelületek polietilén réteggel való beonására

Megjelent: 1960. december 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.838. SZÁM 39. b. OSZTÁLY — SE—957. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás felületek, különösen fafelületek polietilén réteggel való bevonására Szerves Vegyipari és Műanyagipari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Ghymes György vegyészmérnök, Andor István vegyésztechnikus, Budapest A bejelentés napja: 1959. november 11. Ismeretes, hogy a polietilén kémiai és fizikai tulajdonságai folytán igen alkalmas védőbevonatok, különösen korrózióvédő bevonatok készítésére. Az eddigi eljárásokkal azonban csak sima fémfelületeken tudtak jól tapadó bevonatokat készíteni, melyre a polietilén olvadékot szórópisztollyal vitték fel, vagy pedig a felmelegített felületen képezték a polietilén olvadékot. Rostos és porózus felületen, különösen fafelületen nem tudtak jól tapadó polietilén filmet készíteni. Papirost, polietilén bevonattal úgy láttak el, • hogy arra extrudáiták a polietilén olvadékot, majd hengerléssel rögzítették. Ügy találtuk, hogy felületeket, különösen fafelületeket egyenletes és jól tapadó polietilén bevonattal tudunk ellátni, ha úgy járunk el, hogy a polietilént a polietilén lágyuláspontja fölött forró és stabil polietilén gélt létesítő oldószerben a polietilén lágyuláspontja feletti, de az oldószerforráspontja alatti hőmérsékleten feloldjuk és az oldatot a bevonandó felületre melegen felviszszük, majd az oldószert elpárologtatjuk. A polietilén oldat készítésére igen alkalmasnak találtunk olyan oldószert, amely aromás szénhidrogént, célszerűen egy vagy több alkilcsoporttal helyettesített benzolszármazékot tartalmaz, melynek forráspontja legalább 10—20 C°-kal magasabb a polimer lágyuláspontjánál. Ilyen oldószer a xilol, paracimol, és effajta oldószerek keveréke. Az oldat viszkozitásának csökkentése érdekében az aromás oldószerekhez alifás alkoholokat, pl. propaíiolt, butanolt is adagolhatunk, kisebb százalékos mennyiségben. Az oldószer forráspontjának növelésére használhatunk kondenzált gyűrűs szénhidrogéneket, pl. tetrahidronaftalint, dekahidronaftalint. A polietilénoldat koncentrációját célszerűen úgy választjuk, hogy az öntési hőmérsékle'ten az oldat relatív viszkozitása (rj oláat/rj oldószer) 80—100 körüli értékű legyen. A bevonat készítésénél úgy járunk el, hogy az oldatot az előmelegített bevonandó felületre öntjük, majd az oldószer felesleg|ét elpárologtatjuk. Elpárologtatás közben stabil polietilén gélnek kell képződni. Ha az oldószer elkülönül a polimertől, mely bekövetkezhet, ha a felületre túl alacsony hőmérsékleten visszük fel az oldatot, vagy nem megfelelő oldószert alkalmazunk, — akkor nem kapunk összefüggő jól tapadó filmet. A bevonat készítéséhez célszerűen kis átlagos molekulasúlyú (pl. rjred = 0,9—2,0, tetralinban 120 C°-on mérve) polietilént használunk, melynek a molekulasúly eloszlása lehetőleg ne legyen nagyon széles. Példák: 1. 50 g nagynyomású eljárással készült polietilén granulátumot, amelynek redukált viszkozitási értéke tetralinban 120 C°-on 0,9, 1 liter xilolban oldunk. Az oldást keverővel és visszafolyó hűtővel ellátott edényben végezzük, fokozatosan felmelegítve annak tartalmát 120—130 C°-ra. Ezen a hőmérsékleten tartjuk az oldatot 1 1/2—2 óráig, állandó keverés közben. Oldódás után az oldattal leöntjük a falemez (amely lehet puhafa, keményfa vagy rétegelt lemez) bevonandó felületét, amelyet előzőleg fokozatosan felmelegítettünk 120 C°ra. Leöntés után az öntött felületeket 120—130 C°-on tartjuk, kb. 1 órán át, amíg az oldószerfelesleg teljesen el nem távozik. Az elpárologtatás után a kihűlt falemezt egyenletes rétegben borítja a polietilén film. Az így nyert bevonat rendszerint még követi a fafelület egyenetlenségeit. Teljesen sima lakkszerű bevonatot nyerhetünk úgy, ha a leírt eljárást még egyszer megismételjük. A leírt, mennyiségekkel kb 1 m2

felületet lehet egy réteggel bevonni. 2. 50 g kisnyomású eljárással készült (Zieglerféle) polietilén granulátumot, amelynek redukált viszkozitási értéke tetralinban 120 C°-on 1,0—1,3, 1 liter oldószerkeverékben oldunk, amelynek az összetétele a következő: 65 tf% xilol, 25 tf% paracimol, 10 tf% n-propanol. Az oldást 120—130 C°-on ugyanúgy végezzük, mint az 1. példánál. Oldódás után az oldatot ecsettel vagy szórópisz-