147836. lajstromszámú szabadalom • Tranzisztoros fázis és amplitudo diszkriminátor

Megjelent: 1960. december 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL ABADALMI LEÍRÁS 147.836. SZÁM 21. a\ 35—42. OSZTÁLY — SE—918. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Tranzisztoros fázis és amplitúdó diszkriminátor Szerszámgépfejlesztő Intézet, Halásztelek Feltalálók: Német József technikus, Budapest, Préda Zoltán ok!, gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. május 8. A találmány fázis- és amplitudó-diszkriminátor kapcsolás elrendezésre vonatkozik. Ismeretesek fázis és amplitúdó diszkriminátorok, amelyek 2 váltakozó áram állandó amplitúdó melletti, változó relatív fázisszög változását jelzik, vagy állandó relatív fázisszög mellett változó amplitúdó jelzésre, alkalmasak, vagy pedig e kettő kombinációjának változását mutatják. Ilyen berendezéseket -használnak például forgórészek kiegyensúlyozására szolgáló gépeknél fázisdetektor céljára a kiegyensúlyozatlanság fokának és helyének megállapítása céljából. Ezeknek a berendezéseknek az a hátrányuk, hogy érzékenységük nem megfelelő és általában külön áramforrásokat is kívánnak, amelyek többletköltséget jelentenek. A találmány szerinti elrendezés fenti hátrányokat kiküszöböli és legalább egy nagyságrenddel érzékenyebb, mint az ismert — diódákkal — működő kapcsoláselrendezések. Lehetővé teszi többletköltség nélkül a kiegyensúlyozó gépek nagyobb érzékenységgel történő alkalmazását, vagy pedig azonos érzékenység mellett durvább indikáló műszer felhasználásával költségcsökkenést tesz lehetővé. A találmány szerinti kapcsolás minden olyan helyen felhasználható, ahol fázis vagy amplitúdó detektálásra, vagy egyszerre mindkettőre van szükség, mint például nyúlásmérő hidaknál, induktív és kapacitív mérőhidaknál, vagy rádió- és televíziós vevő aránydetektorai helyett, ahol erősítőt is pótolhat. A találmány szerinti fázis és amplitúdó diszkriniinátor kapcsoláselrendezésnek az a lényege, hogy két azonos kivitelű, ellenütemben kapcsolt tranzisztora, a tranzisztorok kollektor-emitterkörébe iktatott és egyben a tranzisztorok működési energiáját szolgáltató referenciajelet közvetítő szerve és az emitter-báziskörbe iktatott, a mérendő jelet közvetítő szerve van. A jeleket közvetítő szervek transzformátorok vagy például ellenállások lehetnek és a hőváltozások kiküszöbölésére az emitterkörbe kapcsolt ellenállás szolgálhat. Amenynyiben a berendezés érzékenységét növelni kívánjuk, úgy az emitter kollektor körbe megfelelő polaritással egyenfeszültségű áramforrást iktathatunk. A bázisfeszültség beállítására kondenzátor és ellenállás szolgál. Hogy a rendszert elektromosan nullázni lehessen, potenciömétert iktatunk be, amely egyben annak az ellenállásnak szerepét is betölti, amelynek két végére a jelzőműszert kötjük és amely ellenálláson létesülő feszültségesést mutatja a műszer. A találmányt lényegének jobb megértése céljából a rajz alapján kiviteli példák kapcsán részletesebben ismertetjük. Az 1 .ábra olyan kapcsoláselrendezést mutat, amelynél a tranzisztorok előfeszültségét külön ellenállások szabályozzák. A 2. ábra olyan kapcsoláselrendezést mutat, amelynél az előfeszültség külön ellenállás nélkül, önműködően áll be. A 3. ábra olyan kapcsoláselrendezést mutat, amelynél hőkompenzáló potenciométer van alkalmazva, míg a 4. ábrában olyan kapcsolást mutatunk be, amelynél érzékenységnövelő áramforrás van bekötve. Az egyes ábrákon azonos alkatrészeket azonos jelzéssel látunk el. Amint az 1. ábrából látható, Vi, V2 tranzisztorok ellenütemben vannak kötve és báziselőfeszültségük biztosítására R ellenállások és C kapacitások szolgálnak. A referenciajelet Ti transzformátoron keresztül tápláljuk be, amely a tranzisztorok emitter-kollektor-körébe van kötve, P potenciométer közbeiktatásával. A P— potenciométer középkivezetés a rendszer nullázására szolgál. A mérendő jelet T2 transzformátorral C kapacitásokon keresztül tápláljuk a- tranzisztorok emitter-báziskörébe és ezzel a jellel vezéreljük az emitter-kollektor körben folyó áramot, amely P potencióméteren feszültségesést létesít. Ez a feszültségesés akkor maximális, ha a mérendő és