147821. lajstromszámú szabadalom • Eljárás filmképző védőkenőcs készítésére

Megjelent 1960. november 30-án ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.821. SZÁM 30. h. 9—10. OSZTÁLY — MO—159. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás filmképző védőkenőcs készítésére SZOT Munkavédelmi Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Cságoly Endre és Frank Elemérné vegyészmérnökök A bejelentés napja: 1959. december 9. Olyan munkák során, amelyek szerves oldószerek, szerves oldószereket tartalmazó keverékek, vagy bőrizgató hatású porok felhasználásával járnak együtt, különösen a dolgozó kezei kerülnek állandóan érintkezésbe az ilyen anyagokkal. Ennek következtében gyakran lépnek fel bőrbántalmak, amelyek egyes iparágakban — például a lakkiparban, a műanyagiparban, a nyomdaiparban, a vegytisztító iparban stb. — gyakran fellépő foglalkozási betegségkánt jelentkeznek, és munkakiesést, illetve munkahely változtatást okoznak. A foglalkozási megbetegedések 1953. III. évnegyedi statisztikai összesítése alapján az ipari bőrmegbetegedések száma az összmegbetegedések 63%-át teszi ki. Az ártalmak nagy részét szerves oldó-, ill. le-' mosószerek okozzák. Ezek jó zsíroldószerek, ezért a bőr lipoid-tartalmát kioldják, és bőrszáradást, cserepesedést, másodlagos fertőzések következtében pedig ekcémát stb. okoznak. Ilyen típusú vegyületek pl. az alkoholok, ketonok, észterek. A szerves oldószerek egy további csoportjánál, amelynek tagjai egyes aldehidek, klórozott szénhidrogének, a benzol és homológjai, az előbbi hatás párosul a bőrön keresztül történő felszívódással. A véráramon és a nyirokrendszeren keresztül létfontosságú szervek, így a máj, a vese, a gyomor és a lép, sőt az egész szervezet mérgeződhet. A felszívódott anyag a szervezetben fel is halmozódhat, így pl. szerves ólom- és higany vegyületek esetében. A bőrön keresztül fellépő ártalom rendkívül veszélyes az idegmérgek esetében. Ezek jó része, így pl. a foszfátészterek még szerves oldószerekkel hígított állapotban is rendkívül gyorsan szívódnak fel, és az idegbénító hatás gyakran halálos balesetekhez vezet. A bőrfelületet érő huzamosabb mechanikai ingerek, amelyeket különféle őrlemények pora, kátrányködök, füstök stb. idéznek elő, látszólag veszélytelenebbek, azonban tartós bőrizgalom következtében idővel mégis súlyos megbetegedéseket, pl. bőrrákot eredményezhetnek. Már sokféle kísérlet történt olyan irányban, hogy védőkenőcsök segítségével megakadályozzák vagy legalább korlátozzák a bőrnek az oldószerekkel, illetőleg oldószer-tartalmú anyagokkal vagy bőrizgató hatású porokkal való érintkezését. A műanyagkémia eredményeit felhasználva, néhány évvel ezelőtt nagymolekulájú vízoldható polimer anyagokkal is elkezdtek kísérletezni. Ezek közül azok jöhetnek számításba, amelyek egyrészt nem toxikusak, másrészt vizes oldataik a bőrre való felkenés és beszáradás után szerves oldószerekben oldhatatlan homogén filmet képeznek. Az így képződött filmmel szemben támasztott követelmények a szerves oldószerekkel szembeni védőképességen kívül a rugalmasság, a jó tapadóképesség és bizonyos mechanikai szilárdság. Az ilyen típusú ismert készítmények azonban nem elégítik ki ezeket a követelményeket. Ismeretesek olyan oldószerálló bőrvédő kenőcsök, amelyek védőkolloidokat, így cellulózétert, pl. meticellulózt, pektinanyagokat, zselatint, halfehérjét, lúgokkal feltárt albumin- és kazeinenyvet, vagy egyéb vízoldható, ill. vízzel duzzasztható anyagokat tartalmaznak viaszokkal, prafinnal vagy zsírszerű anyagokkal, továbbá felületaktív anyagokkal, valamint adalékanyagokkal, így titándioxiddal és para-klórmetilkrezollal keverten. A keveréket vízben, etilalkoholban, izopropilalkoholban vagy. glicerinben diszpergálják (747 914 sz. német szabadalom). Az is ismeretes, hogy metilcellulóz helyett polivinilalkohol és polimerizált telítetlen savak, illetőleg ezek sói felhasználhatók kenőcsök filmképző anyagaként. Egyes védőkenőcsök dikarbonsavak glikolésztereit, pl. adipinsavglikolésztert tartalmaznak oldószerrel szemben ellenálló alapanyagként (225 456 sz. svájci szabadalom). Oldószerálló kenőcsként ajánlják a glicerin tar-