147810. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénmonoxiddal kobaltkatalizátor jelenlétében végzett szerves szintézisek termékeiből a bennük oldott kobaltvegyületek eltávolítására és a szintézisbe való visszavezetésére
Megjelent 1960. november 30-án ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.810. SZÁM 12. o. 26—27. OSZTÁLY — MA—807. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás szénmonoxiddal kobaltkaíalizátor jelenlétében végzett szerves szintézisek termékeiből a bennük oldott kobaltvegyiiletek eltávolítására és a szintézisbe való visszavezetésére Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet, Veszprém Feltalálók: Markó László vegyészmérnök, Veszprém (40%), Almásy Gedeon vegyészmérnök, Veszprém (20%), dr. Freund Mihály vegyészmérnök, akadémikus, Budapest (10%), dr. Báthory József vegyészmérnök, Veszprém (10%), Kováts Gábor vegyészmérnök, Budapest (5%), Szabó Zoltán vegyészmérnök, Budapest (5%), Gersey Ferenc gépészmérnök, Veszprém (5%), és Budavári Ottó vegyészmérnök, Veszprém (5%) A bejelentés napja: 1958. augusztus 22. Számos olyan, szénmonoxid felhasználásával végzett szerves szintézis ismeretes, amelyben fémkobaltot vagy valamilyen kobaltvegyületet használnak katalizátorként. Ilyenek pl. az ún. oxoszintézis: R—CH=CH—R+CO+H2 -> R—CH—CHo—R j CHO a homológ alkoholok szintézise: R—OH+CO+2H2 - R—CH20H+H20 az oxo-szintézis módosítása, a közvetlen alkoholszintézis: R—CH=CH—R+CO+2H2R—CH—CH2—R CH2OH Az ilyen szintéziseknek közös jellemzője az, hogy a reakciót a kobaltnak szénmonoxiddal képzett komplex vegyületei, a kobaltkarbonilok katalizálják. Ezek a szintézisreaktorba bevitt fémkobaltból vagy kobaltvegyületből a főreakció közben keletkeznek, vagy pedig készen adják őket a reaktorba. Ezek a kobaltkarbonilok szerves folyadékokban, tehát szénhidrogénekben, aldehidekben, alkoholokban jól oldódnak és ennek következtében a szintézisek reakciótermékeiben oldódva ezekkel eltávoznak a reaktorból. Ezért egyrészt folyamatosan gondoskodni kell az eltávozó kobalt utánpótlásáról, másrészt a reakciótermékekből el kell távolítani a bennük főleg kobaltkarbonilok alakjában feloldott kobaltot, mert ez a reakciótermékek további átalakítását és feldolgozását, értékes tartalmuk elkülönítését nagymértékben zavarja. Az oldott kobaltkarbonilok mellett kisebb mennyiségben zsírsavas kobaltsókat, finoman elosztott fémkobaltot és ismeretlen összetételű kobaltkomplexeket is találhatunk a szintézisek végtermékeiben. A szintézisek végtermékének kobaltmentesítésére sokféle megoldás ismeretes. Az egyik megoldás szerint a kobaltvegyületeket hidrogén jelenlétében vagy anélkül, hevítéssel fémkobalttá alakítják, majd a kivált fémkobaltot elválasztják a folyékony terméktől. Ismeretesek olyan eljárások is, amelyekben a reakciótermékből vegyszeres kezeléssel, pl. híg ásványi savakkal vagy kobaltacetát vizes oldatával végzett extrakcióval távoli tják el az oldott kobaltot. Minden ismert kobaltmentesítési eljárásnak közös hibája, hogy a termékben oldott kobaltvegyületeket kémiai művelettel alakítják át, amelynek során az értékes főtermékek is változást szenvednek és így kitermelésük csökken. Javasolták már, hogy az értékes reakcióterméket óvatos desztillálóval hajtsuk ki a reakcióelegyből, amikor is az oldott kobaltvegyületek a desztillációs maradékban maradnak hátra. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy a főleg Co2(CO)g-ból álló desztillációs maradék már 50 C° felett bomlani kezd és megint csak fémkobalt válik ki, amely különböző kondenzációs mellékreakciókat katalizál, másrészt pedig a kobaltvegyületek egy része illékony és szennyezi az értékes párlatot, úgyhogy nem kapunk kobaltmentes terméket. Ajánlották már azt is, hogy a desztillációs maradékként visszamaradó Co2(CO)s bomlását szénmonoxid-nyomás alkalmazásával akadályozzuk meg. az eljárás azonban ÍHlbtfS
