147798. lajstromszámú szabadalom • Nagy tintaterű töltőtoll

Megjelent 1960. november 30-án ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.798. SZÁM 70. b. OSZTÁLY — KA—819 ALAPSZÁM Nagy tintaterű töltőtoll Káldory Endre szövetkezeti elnök, Balázsi Tibor szövetkezeti tag, és Benke József szövetkezeti tag, mindhárman Budapest A bejelentés napja: 1959. május 15. A találmány tárgya csavarosán működtetett dugattyús, nagy tintaterű töltőtoll. Ismeretesek nagy tintaterű, csavarosán működtetett dugattyús töltőtollak, amelyeknél a tintatér növelésére, egyrészt a tintatér furatának növelését használják, másrészt a dugattyú lökethosszát igyekeznek növelni. Az előbbinek határt szab a toll nyelének megengedhető vastagsága, az utóbbinak pedig a toll megengedhető, a használatban kellemes hossza. Ezeknél a töltőtollakriál a clugattyúrudat gyakran két vagy több teleszkópszerű en egymásba húzódó részből képezik ki és részek csavarmenettel kapcsolódnak össze. Ilyen elrendezésnél a legnagyobb tintatér akkor biztositható, ha a dugattyú a legvékonyabb részhez van rögzítve, míg a forgatógomb a legvastagabb részhez csatlakozik és ennek üregébe húzódnak a többi, vékonyabb részek. A töltőtollak hajlamosak arra. hogy dugattyújuk véghelyzetben elforduljon. Ennek megakadályozására az ismert megoldásoknál hosszirányú vezetékeket alkalmaznak, ami a konstrukciót bonyolulttá, a megmunkálást és szerelést drágává teszi. Egy másik hátránya az ilyen nagy tintaterű tollaknak — és ez éppen a nagy tintatcr következtében fokozottan érvényesül —, hogyha a toll tintatere kezd kiürülni, a benne levő levegő a kéz melegétől nagymértékben tágul és ennek következtében a toll folyik, amit megismétel, valahányszor szünet után újból kézbe vesszük a tollat. Találmányunkkal fenti hátrányokat kiküszöböljük. A dugattyú elfordulását megfelelő gátlószervek elhelyezésével, a tintának a tollhegyről való túlfolyását pedig a tollszárnak a tollhegy felé eső legalsó része, az ún. tollnyak, valamint az ebben elhelyezett tintavezető különleges kialakításával akadályozzuk meg. Mint ismeretes, a töltőtoll megtöltésekor a dugattyút, amely a töltőtollszár belső falán súrlódik, a forgatógomb elforgatásával, csavarmenet segítségével a töltőtollszár tengelyének irányában egyik véghelyzetbői a másikba, tehát a tintatér iróhegy felé eső aljába, illetve a szívás megvalósítása céljából ismét a legbehúzottabb helyzetébe, a tintatér felső végébe húzzuk. A véghelyzetekben, amikor a dugattyú axiális irányú mozgása már akadályozva van, a kifejtett forgatóerő előidézheti az egész dugattyúrendszernek a forgatógombbal együtt történő elforgását és ennek következtében egyrészt magát a dugattyút, másrészt a tmtatér falának alsó, illetve felső végét viszonylag hamar kikoptatja és a toll megtöltését — ezzel pedig üzemszerű használatát — megakadályozza. Ezenkívül a kikopott dugattyú nem tömít és a toll folyik. Ennek a hibának kiküszöbölésére a töltőtoll dugattyújának legalább egyik oldalán togasíenEífilykapcsolőkhcz hasonló, a dugattyúval együttmozgó ferde fogazató szervet képezünk ki és ennek megfelelően a tintatéren belül, a dugattyú véghelyzetében a fogazással szemközt levő homlokfalán ellenfogazást létesítünk, amely a dugattyú tcvabbforgatását megakadályozza. Alkalmazható a kiképzés olyan kombinációja, hogy a dugattyú alsó részén harang alakú legyen a kiképzés, fent pedig az előbb említett fogazás. A műanyagból kiképzett dugattyú harangja nem ad teljes biztosítást az elfordulás ellen, bár véghelyzetben szétnyc.módik és jobban súrlódik a falon. Mino amellett alkalmazható ez a megoldás' is. meri a töltőtoll szára alul általában átlátszó, tehát látjuk, mikor ér a dugattyú alsó helyzetébe, tehát kevésbé követjük el a túlforgatás hibáját, felső helyzetében viszont a szár e része esztétikai okokból nem átlátszó, nem látjuk tehát, hog;/ a dugattyú már felérkezett, és arra törekedve. hogy a tollat jól megtöltsük, különösen hajlamosak vagyunk a forgatógomb és a dugattyú túlforgatására. Emellett a kopás itt hátrányosabb, mert itt kell a dugattyúnak tartósan jól tömítenie, különben a toll folyik. Az itt elmondottakból kitűnik, hogy a dugattyú elforgásának megakadályozásáról csak a két véghelyzetben gondoskodunk. Ezt azonban nyugodtan megtehetjük, mert mindaddig, amíg a dugattyú a vég-: helyzetbe nem ér, a súrlódása a nyél belső fala-