147795. lajstromszámú szabadalom • Vágatbiztosító-keret
Megjelent 1960. november 30-án ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.795. SZÁM 5. c. 1—11. OSZTÁLY —- JA—383. ALAPSZÁM Vágatbiztosító keret Jasper Karl-Theodor, gyáros Hagenben, Westfália (Német Szövetségi Köztársaság) Ä bejelentés napja: 1353. november 20. Német Szövetségi Köztársaságbeli elsőbbsége: 1953. december 27. A találmány tárgya bánya vágatbiztosítás. Segítségével olyan vágatbiztosítás készíthető, amelynek előállításakor figyelmen kívül marad az a hagyományos alapelv, amely szerint viszonylag hosszú, erős kivitelű, idomszelvény darabokból készült, egymáshoz szorítókötésekkel az előre megszabott nyomás túllépése esetén rugalmasan kapcsolódó kereteket alkalmaznak. Ennek az ismert és szokásos vágatbiztosító keretnek következő hátrányai vannak: Nagy súlya és azoknak az idomszelvény daraboknak nagy helyszükséglete, amelyekből a keretek készülnek, valamint ennek megfelelően magas áruk továbbá a különböző vágatkeresztmetszetekhez való alkalmazkodóképességüknek viszonylag nem kielégítő volta, továbbá az egyes keretek csekély állékonysága által okozott kényszerűség az egymásután a vágat hosszirányában következő kereteket egymással összecsavarozás révén, nyomás és húzással szemben, szilárdan összekapcsolni, aminek további hátránya az, hogy a vágat hosszirányában, például kőzetmozgás következtében fellépő eltolódások nem csupán a helyileg igénybevett, hanem a vágat irányában következő keretekre is hatást gyakorolnak. A találmány alapján olyan vágatbiztosítás készíthető, amelynek különleges kiképzése azon az alapelven nyugszik, hogy az ilyen biztosító szerkezet által felveendő igénybevételeket nagyobb felületre kell elosztani, vagyis a vágatbiztosítás alkatelemeinek helyi igénybevételét csökkenteni kell, ami által lehetségessé válik az, hogy a vágatbiztosítást megfelelő gyengébb elemekből, mégpedig a találmány különös jellemzőjeként viszonylag rövid alkatelemekből, sajtolt lemezből készítsük. A találmány szerinti, a nehéz kivitelű egyes keretek helyét elfoglaló támaszok számos, egymással nyomásra rugalmasan kitámasztva kapcsolódó lemezszelvény-darabokból készült keretekből ill. ívekből állanak, amelyekben az egymásnak megfelelő darabok egymással keresztmerevítők révén, célszerűen például 40—50 cm oldal\ n "• pc lódnak. így olyan keretí1 - ír l'4ie «ni^iy számos merev, deréko _, i > 1 i i miit a rugalmas módon kapc r\ ' "•] ' cJl amely keretszerkezet a ' ig if J ^ ítl iő szélességben, vagj-is ° r n np ki. Annak következtééi (- puzdarabok viszonylag röi. ' i+ v 1 ( f azoknak átlapolódási ill. i ' ° i* b számúak, mint az ed' ' ) o ° ek<- Ennek folytán az egész ' "* 7 i r li T u és nyomásra rugalmas •> ^1 i •> v 11 adva a lehetősége, hogy <w' i í ^ ren jelentkező különb"> sd c oll n lm "kodjék. ' vr] i ^ is/oii "• " i óvid lemezidomszelvény ~ ° 11 •-1, el hol a egyes ívek állanak, egy-1 e \ L^1 ) "gymásban elcsúsztatható '<•->/ n ^ \ T ) U-idomszelvények nagy-i í 1—2 méter hosszúsággal, i °n k -> fol j -ne»*" kben átlapolódnak. Ezél o !> i in r^n 1 f het akár hideg, akár meleg 1 W il -,nt">l is i.t m előállítani. Azok a szoii )i- •- w kd p/eket az idomszelvénydt.-raboKat előre meghatározott nyomás túllépése esetén nyomásra rugalmasan összekapcsolják és amelyek a keretszerkezetté összekapcsolt íveknek azonosan megfelelő kerületi pontjain fekszenek, lényegesen könnyebb és egyszerűbb kivitelben állíthatók elő, mint az eddig szokásos idomszelvénykeretek esetében. Kialakítási módjuk tetszőleges lehet. Lehetővé kell tenniök, hogy az íven belül fekvő idomszelvény a kívül fekvő idomszelvényben elcsúszhassak. Lényeges követelmény továbbá az, hogy az egymásba helyezhető, váltakozva kívülre és belülre kerülő és ennek folytán különböző méretű idomszelvény-daraboknak statikai értékei és folyómétersúlya azonosak legyenek. Ezt úgy lehet elérni, hogy az öv- és gerincvastagság viszonyát megfelelő eltéréssel állapítjuk meg. Annak folytán, hogy az idomszelvény-darabok rövidek és könnyűek, most már nem szükséges, mint eddig, a szorítókötéseket páronként alkal-
