147764. lajstromszámú szabadalom • Pénzbedobós távbeszélő berendezés
Megjelent i960, október 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.764, SZÁM 21, a3 . 1—80. OSZTÁLY — BU-176. .ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Pénzbedobós távbeszélő berendezés Telefongyár, Budapest, mint BUDAVOX Budapesti Híradástechnikai Vállalat, Budapest jogutódja Feltaláló: Steffens Oszkár mérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1958. június 5. A találmány tárgya érmebedobásra működő készülék újszerű önműködő vonalhibavizsgáló berendezéssel és egyszerű érmemérlegelő szerkezettel. A különböző rendszerű pénzbedobós távbeszélő készülékek (un. automaták) főként a pénzbevételezéssel összefüggő áramköri és szerkezeti megoldásaikban térnek el egymástól. A korszerű ilyen berendezések, melyek a pénzbevételedé sí pólusváltás útján bonyolítják le, több változatban ismeretesek. A pólusváltással működő automaták egy része a pénzbevételezéshez a telefonközpontot működtető feszültségnél magasabb (rendszerint 110 V) feszültséget használnak. Ezek hátránya az, hogy a magasabb feszültséget külön kell előállítani és kellemetlen áramütés nem zárható ki. A telefonközponti működtető feszültséggel működő (48 V vagy 60 V) pénzbevételező berendezések, két csoportba oszthatók, aszerint, hogy milyen központot szolgálnak ki. A központok egyik típusa a beszélgetés végén hajt végre polaritás váltást (a továbbiakban ezt a központtípust „B" típusnak nevezzük), a másik központtípus pedig a hívott fél jelentkezése alkalmával ad számláló impulzust, ill. pólusváltást (ez utóbbi központ-típust a továbbiakban „A"-val jelöljük). Mindkét (A és B) típusú központokkal együttműködő ismert pénzbedobós készülékeknek fogyatékossága az, hogy elektromos úton működtetett pénzbevételező szerkezetük érzékeny a vonalhibákkal szemben és a polaritáscserét okozó hiba (pl. helytelen vonalbekötés) esetén az érmét bevételezik, de vonalat nem adnak. A találmány szerinti pénzbedobós berendezés egyik jellemzője az, hogy mind a beszélgetés közben, mind a beszélgetés végén polaritást váltó központok kiszolgálására alkalmas és mindkét központ-típusnál a helytelen vonalbekötés okozta hibák ellen áramkörileg védve van. A berendezés áramköri elrendezését — az 1. ábrában egy kiviteli példa kapcsán — az alábbiakban ismertetjük: Az ábrán megadott áramköri elrendezés lényegében a szokásos távbeszélő készülék kapcsolásának egy bővített változata. Ennek megfelelően szerepelnek benne a CB készülék szokásos elemei: —M— mikrofon, —H— hallgató, —T— vonaltranszformátor, valamint —D— hívómű (számtárcsa). A kapcsolás ezeken kívül áramköri elemként pénzbevételező —B— mágnest, —Ej—E4— egyenirányító párokat, hívómű —R— rövidrezáró rugópárt és —P— poláros jelfogót tartalmaz. A készüléknek a vonalhoz kapcsolását —Sí—, —S2— kontaktusok végzik. —S3— kontaktus a poláros jelfogó működtetésére szolgál. A kapcsoláson látható szaggatott összekötő vonal jelzi, hogy —Sí—, —S2 —, —S3— kontaktusok együttműködnek. A berendezés telefonvonalra való csatlakozását a szokásos módon a-val és b-vel jelöltük. „A" típusú központtal való együttműködés esetén az —M + H— kézibeszélő leakasztása után —•Sí—, —S2 — kapcsolók a berendezést a vonalra kapcsolják és a. telefonáló tárcsázó hangot hall. A működtető érme bedobása után a —B— mágnest és —D— hívóművet rövidre záró —R— rugópár kontaktusa az érme súlyának hatására nyílik és ezáltal a készülék hívóműve működésképessé válik. Az —M— mikrofonnal és a hívóművel sorbakapcsolt —Ei— egyenirányító áteresztő irányba van kapcsolva, tehát gyakorlatilag rövidre zárja a —B— pénzbevételező mágnest (így az nem tud behúzni). Tárcsázás után — ha a hívott fél jelentkezik — a központ, a számláló impulzust felhasználva, a pénzbedobó vonalnak —a és b— ásat megcseréli (pólusváltást hajt végre), ezáltal a berendezésen átfutó egyenáram ellenkező irányba fordul. Az —Ej— egyenirányító az ellenkező irányú áramot nem engedi át, tehát —B— bevételező mágnest nem söntöli, az egyenáram a mágnesen keresztül fog haladni és a mágnes meghúz. A mágnes meghúzásával az
