147761. lajstromszámú szabadalom • Villamos váltóáramú hőfejlesztő készülék szigetelőanyagból, illetve műanyagból

Megjelent löGO. október 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.761. SZÁM 21. h. 1—12. OSZTÁLY — BE—676. ALAPSZÁM Villamos váltóáramú hőfejlesztő készülék szigetelőanyagból, illetve műanyagból Berenczki Vilmos üzemvezető és Dähnis Richárd ifj., gyártásvezető, mindketten Gyöngyösön A bejelentés napja: 1959. szeptember 22. Az eddigi villamos hőfejlesztő készülékek több­nyire fémburkolatúak, általában előállításuk és üzemük igen költséges, az állandó és meghatá­rozott hőfokú, hasznos hőenergiára vonatkoztatott hatásfokuk kedvezőtlen, kezelésük és karban­tartásuk sok munkát igényel. Az izzószálas vil­lamos melegítő készülékek, különösen a kályhák hatásfoka kedvezőtlen, üzemköltségük ezért igen drága, tartósságuk és üzembiztonságuk pedig többnyire erősen kifogásolható. A találmány kiküszöböli e hátrányokat, az ál­landó és meghatározott hőfokra szabályozott hasznos hőenergiát igen jó hatásfokkal üzembiz­tosan állítja elő e készülék, emellett tartós és igen olcsón állítható elő. A találmány lényege oly váltóáramú hőfejlesztő készülék villamosan szigetelőanyagból, illetőleg műanyagból, melynek szigetelő-, előnyösen mű­anyagból kialakított edénye, tartánya vagy bur­kolata folyadék ellenállás, és a villamos elektró­dák felvételére való, ez elektródák pedig bimetáll tartókra vannak erősítve és az áramot a folya­dékon átvezetik, árammal való fűtéskor tehát a hőfok növelésekor széthajtanak, lehűléskor pedig összehajlanak^ tehát a hőfokot önműködően szabályozzák. A találmány egyik kiviteli alakja szerint a hő­fejlesztő készülékben levő folyadék ellenállás áramoltatására szigetelő-, illetőleg műanyagcső van a készülék függőleges tengelyében rögzítve és ennek alsó része a bimetallokat a rájuk erő­sített elektródákkal együtt körülveszi, míg felső része az edény, illetőleg tartány falában, vagy magából a fal anyagából kialakított függőleges bordák belső tereivel közlekedik. A találmányt közelebbről a csatolt rajzok ábrái alapján magyarázzuk, melyek annak példakép­pen! kiviteli alakját szemléltetik. Az 1. ábra a készülék oldalnézete; a 2. ábra á készülék felülnézete: a 3. ábra a készülék elölnézete és részbeni met­szete. A műanyaglemezből kialakított —1— edény felülnézetben csillag alakban, mélyen bordázott és a falból kiformázott bordák a műanyaglemez­ből való —2— alaplemezre függőlegesek. A bor­dázott műanyagedényt a —3— tömítés beiktatá­sával az alaplemezhez —4— peremkötés rögzíti. Az —1— edény függőleges tengelyében —5— műanyagcső- van rögzítve és ennek alsó, valamint felső nyílása a bordák belső terével közlekedik. Az —5— cső —6— alsó szakasza téglalap kereszt­metszetűre van kialakítva, melynek hosszanti oldala irányában az elektródák egymáshoz ké­pest széthajolhatnak. A csőnyílás fölött, az —1— műanyagedény legmagasabb pontján töltőnyílás van, melyet a —7— biztosító szeleppel ellátott —8— műanyaglap zár le. A váltóáramú csatla­kozáshoz az alaplapban két —9— anyás csavar van tömítetten beerősítve és villamosan szige­telve. Ezekhez a csavarokhoz fémesen csatlako­zik villamosan szigetelt felületű és korrózió ellen védett egy-egy —10— bimetáll elektródatartó, melyek felső részére van fémesen erősítve egy­egy —11— elektróda. A —10— bimetáll elektróda­tartók a hozzájuk rögzített —11— elektródákkal együtt az —5— műanyagcső —6— téglalap ke­resztmetszetű terébe nyúlnak be úgy, hogy az elektródák a tér hosszabb oldalainak irányában minden akadály nélkül elmozdulhatnak. A —11— elektródák trapéz alakúak, felfelé szélesedőek, tehát rövidebb párhuzamos oldaluk­kal a bimetalltartókhoz csatlakoznak. Az elektró­dák között —12— szigetelőgyűrűk tartják a leg­kisebb távolságot, melynél közelebb nem juthat­nak egymáshoz, ezzel kiküszöbölik a rövidzárlat lehetőségét és meghatározzák valamely ellen­állás folyadék esetére a legnagyobb teljesítményt. A készülékben folyadék ellenállásként víz is hasz­nálható, mely felmelegedve kitölti a készülék belső terét. Az elektródák által bevezetett váltóáram, a közöttük levő térben a folyadék ellenállást fel­melegíti, miáltal; folyadékáramlás keletkezik. Az elektródák között felmelegedett folyadék a ké­szülék tengelyében levő műanyagcsőben felemel­kedik, árinak felső részéből a bordák belső terébe áramlik, majd azok falán lehűlve és lesüllyedve ismét a műanyagcső alsó részében levő elektró­dák közé jut.

Next

/
Oldalképek
Tartalom