147758. lajstromszámú szabadalom • Rádióaktív bányavilágító test

Megjelent 1960. október 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.758. SZÁM 4. a. 47—50. OSZTÁLY — BA—1396. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Radioaktív bányavilágító test Bányászati Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Ajtay Zoltán oki. bányamérnök, és Ádám László oki. vegyészmérnök, mindkettő Budapest A bejelentés napja: 1959. november 12. A találmány radioaktív bányavilágító testre vonatkozik. Radioizotópok és lumineszkáló anyagok világító célra való felhasználása a vasúti és közúti közlekedés bizonsági világításánál megoldott kérdésnek tekinthető. Ismeretesek ugyanis olyan radioaktív világító testek, amelyeknél pl. leforrasztott üvegburában, amelynek belső felülete cinkszulfidalapú szervetlen foszforral van_ bevonva, Kr—85 gáz van. Ennek előnye, hogy — a normál villanykörtékhez hasonlóan — a világításra alkalmas felület csaknem teljes mértékben ki van használva, hátránya viszont a sugárvédelem teljes hiánya, ami az ilyen lámpáknál felhasználásra kerülő radioaktív anyagmennyiségeknél már nem helyes. Bányászati szempontból ennek a negoldásnak külön hátránya még, hogy törékeny és hogy benne gáz alakú izotóp van alkalmazva. Egy másik ismert megoldás külső ólom sugárvédelmet alkalmaz és a védőburkolaton belül vastag üvegből készült félgömb foglal helyet. Ennek a félgömbnek belső felületére viszik fel az ugyancsak cinkszulfid alapú világító festéket. Az ugyancsak Kr—85-tel töltött teret elölről nem barnuló üveg, illetőleg ezt védő műanyagburok zárja le. Ez a megoldás természetesen csak egy irányban történő világítást tesz lehetővé. Ezeknél a megoldásoknál, tekintélyes fényintenzitások, — például 20 cm-es átmérőjű félgömbnél 1 km távolságról is észlelhető 2000—3000 mikrolamber fényintenzitás érhető el, 1 curie Kr—85 gázzal való töltés esetén. Ilyen nagyobb aktivitásoknál a sugárvédelem már nem tisztán az ólommal való árnyékoláson alapszik, hanem kombinálják ezt a távolság fokozásával és ezért a lámpát nagyobb tok közepében helyezik el. Ezen az úton csökkentik az árnyékoló ólom súlyát, ezáltal viszont tetemesen megnő az egész lámpa terjedelme. Vasúti jelzőlámpáknál ez nem okoz különösebb nehézséget, a bányászatban azonban sem egyik, sem másik nem kívánatos. A bányászati radioaktív lámpatípus kialakításánál döntő szempont, hogy a sugárvédelem megfelelő biztosítása mellett viszonylag könnyű és kis terjedelmű világítótesteket alakítsunk ki. A sugárvédelem biztosítására y-sugárzó izotópokat mellőzzük. Ez a feladat kettéosztását teszi szükségessé. Kisebb egyedi lámpát kell kialakítani, amely azután hasonló darabokkal nagyobb világítótestté állítható össze. Célszerű a bányászatban nem gáz, hanem szilárd halmazállapotú izotóp, illetőleg lumineszkáló anyag alkalmazása. A találmány tárgya tehát olyan radioaktív bányavilágító test, amelynek egy vagy több különálló részből kiképzett teste, azoknak legalább egyikében üreg van, amelybe szilárd halmazállapotú, y-sugárzásmentes izotópot és lumineszkáló anyagot tartalmazó fényforrás van szerelve és az üreget világító oldala felé átlátszó anyagból, például üvegből vagy műanyagból készült borítás zárja el. Ugyancsak célszerű, hogy ne félgömb alakú üregben, hanem paraboloid kiképzésűben helyezkedjék el a radioaktív fényforrás, mégpedig annak gyújtópontjában. Így például célszerűnek mutatkozik, hogy a fényforrás fényvisszaverő felületű acélgömböcskére polimerizált, vagy olvasztott, izotópot és foszfort tartalmazó műanyag, illetve üveg legyen. Az üreget a világító oldal felé elzáró átlátszó üveg vagy műanyagborítás gyűjtőlencseszerű kiképzésű lehet és külső behatások ellen lecsavarható acélpántokkal védhetjük. A találmányt a világítótest egy példakénti kiviteli alakján a mellékelt rajzok segítségével ismertetjük részletesebben. Az 1. ábra egy találmány szerinti egyrészes világítótest példakénti kivitelének keresztmetszetét mutatja, amely többrészes test részeként használható fel. A 2. ábra az 1. ábra szerinti világítótest perspektivikus képét mutatja, a 3. ábra ennek a világítótestnek tartóba való beépítése, míg