147756. lajstromszámú szabadalom • Készülék ásványiszapok, különösen nehezen flotálható finom széniszapok flotálására

Megjelent 1960. október 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.756. SZÁM 1. a

. 1—14. OSZTÁLY — BA~1359. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Készülék ásványiszapok, különösen nehezen flotálható finom széniszapok flotálására Bányászati Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Gombócz Károly és Káplár Zsigmond oki gépészmérnökök, Budapest A bejelentés napja: 1959. június 22. A találmány az ásványiszapok, különösen széniszapok flotálására való készülékek körébe tartozik. Az ismert flotálók impellernek nevezett forgó lapátrendszerrel működnek együtt és nagyon finom (100 mikron szemnagyság alatti) iszapok flotálására alkalmasak, mert a szétválasztás azoknál meglehetősen pontatlan, ill. rossz hatásfokú. A találmány célja egyrészt a készülék alkalmassá tétele ilyen extrém finomságú iszapok flotálására, másrészt a készülék szerkezeti felépítésének egyszerűsbítése és méreteinek csökkentése az impellernek mint forgó alkatrésznek elhagyásával, végül a flotálás hatásfokának növelése. A találmány szerint e célokat olyan készülékkel érjük el, amely az impeller helyett hidrociklonos keverőedényt tartalmaz. A rajzok a találmány szerinti flotáló készülék három kiviteli alakját példaképpen, vázlatosan tüntetik fel. Az 1. ábra az első megoldás függélyes középmetszete. A 2. ábra metszet az 1. ábra II—II vonalán. A 3. ábra a második megoldás függélyes középmetszete. A 4. ábra a harmadik megoldás függélyes középmetszete, végül az 5. ábra a 4. ábrához tartozó felülnézet. Az 1—2. ábrákat tekintve, a találmány szerinti hidrociklonos 1 keverőedény hengeres alsó és kúpos felső részből áll. A hengeres rész alján érintőlegesen torkollik be a 2 feladócső, melyen át szivattyú táplálja be a flotálandó anyagot, pl. széniszapot. A flotáláshoz ismert módon alkalmazott reagensek és levegőnek egy részét előadagolásképpen szintén a 2 csövön át adjuk fel, míg azok főrészét a készülék függélyes középvonalában elrendezett 3 cső juttatja az 1 edény közepébe. Az 1 edény alsó részének közepén helyezkedik el a 4 kivezető henger vagy csőcsonk. Hasonló, . de nagyobb átmérőjű 5 henger az 1 edényen kívül foglal helyet. A 4 henger alatt felfelé homorúan ívelt 6 terelőlap van, ez alatt pedig néhány 7 felfogó tölcsér, melyekhez alul közös 8 kivezetőcső csatlakozik. Végül az ismertetett alkatrészeket az alul-felül nyitott 9 ház burkolja, melyhez a különböző elemek alkalmas módon szilárdan rögzítve vannak. Az ismertetett készülék a következőképpen működik. A széniszapot és az előadagolt reagens-és levegőmennyiséget a nem-ábrázolt tápszivattyú a 2 csövön át adja fel, mely azokat érintőlegesen juttatja el az 1 keverőedénybe. A 3 csövön át a reagens és a levegő főtömegét vezetjük tengelyirányban az 1 edénybe, melyben erős örvénylés lép fel, miközben hab képződik. A hab a 4 hengeren át először lefelé áramlik, majd a 6 terelőlap hatására felfelé kanyarodik és az 5 henger falától irányítva a 9 ház felső részébe jut, ahonnan az a nyíl irányában távozik. Ugyanakkor a habbal együtt áramló nehéztermék az 5 henger fölött a habos koncentrátumtól különválik és ismét lefelé folytatja útját, majd két részre válik. Az egyik rész, a flotációs meddő, a 9 ház fala mentén a ház alsó nyílásához kerül és azon át távozik, a másik rész pedig, mely újra feldolgozható nehéztermékből áll, a 7 tölcsérekben gyűlik össze és ezekből a 8 elvezetőcsőbe, majd ebből újrafeladás végett a tápszivattyúba jut. A 3. ábrán feltüntetett kiviteli alak abban különbözik az előző megoldástól, hogy az 1 keverőedény a kúpos részével lefelé néz, a 10 légbevezető cső derékszögű irányváltoztatás után alulról lép az 1 edénybe, a külső 11 henger felső része ívesen szűkül, és az 1. ábra 6, 7, 8 terelő ül. visszavezető szervei elmaradnak. A keletkezett hab itt a 4 hengerből közvetlenül felfelé áramlik. Ezzel a készülékkel valamivel jobb petrográfiai szelektivitású flotációt érünk eL.