147748. lajstromszámú szabadalom • Eljárás filmek előállítására

Megjelent 1960. október 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.748. SZÁM 39. c. OSZTÁLY — MO—391. ALAPSZÁM Eljárás filmek előállítására Montecatini Societá Generálé per PIndustria Mineraria e Chimica cég, Milano, Olaszország Feltaláló: Lucchetíi Luciano, Milano, Olaszország A bejelentés napja: 1959. július 20. A találmány szerinti eljárás filmek, különösen poliészterekből, regenerált cellulózból és vinilkopolimerekből készült filmek vízhatlanságát és hegeszthetőségét javítja. Az ilyen filmek különösen csomagolási célokra alkalmasak. Ismeretes, hogy a poliészterekből, pl. polietiléntereftalátböl készült filmeknek két fő hátrányuk van. Az első a hegesztésnél fellépő nehézségekben mutatkozik, a második pedig abban van, hogy vízhatlansága más, csomagolásra alkalmas anyagokénál lényegesen kisebb. A találmány szerinti eljárásban filmeket kezelünk oly módon, hogy egy amorf, vagy részben kristályos polipropilén i alatti határvíszkozitású oldatát filmfelületre hordjuk fel, majd ezt követően az oldószert elpárologtatjuk. Ismeretes, hogy a sztereospecifikus katalizátorok felhasználásával előállított polipropilén izotaktikus polimerek mellett más amorf polimerből álló és kis kristályosodási értékű frakciókat is tartalmaz. Ezek a frakciók az izotaktikus polipropilénnel öszszehasonlítva többek között azzal a tulajdonsággal is rendelkeznek, hogy olvadáspontjuk alacsonyabb és oldószerekben jobban oldódnak. Ez utóbbi tulajdonság következtében az ilyen frakciók különösen jól felhasználhatók bevonatok előállítására. Az extrakcióra különböző oldószereket használhatunk, pl. alifás szénhidrogéneket, mint pl. a pentán, hexán, és heptán, klórozott alifás szénhidrogéneket, mint pl. a kloroform, triklóretilén, perklóretilén és széntetraklorid és végül etilétert. Azok a frakciók, melyeket polipropilénből ilyen oldószerekkel kapunk, a találmány szerinti eljárásban közvetlenül alkalmazhatók. Általában azonban előnyben részesítjük az extrahált terméknek további acetonnal történő extrakcióját; ezáltal az extrém kismolekulájú polimereket, amelyek a bevonat nagyfokú ragadósságát idézhetik elő, eltávolítjuk. A találmány egyik igen előnyös foganatosítás! módjában a polipropilént a hordozófilmre való felhordása előtt klórozzuk. A polipropilén klórozása előnyösen oldatban történik és oldószerként pl. széntetrakloridot alkalmazunk. A klórozott polimeroldat a klórfelesleg eltávolítása és gondos szűrés után közvetlenül felhasználható. Esetenként azonban előnyben részesítik a klórozott polimer pl. metanollal történő kicsapását és szárítás után megfelelő oldószerekben, mint pl. kloroform, triklóretilén, perklóretilén vagy toluol való feloldását. Jó bevonat előállítása érdekében az oldat koncentrációja ne legyen 10—15 súly-százalék alatt. A klórozott polipropilénnel átlátszó és rugalmas bevonatot kapunk, amely a hordozófilmen kifogástalanul tapad. Ezek a tulajdonságok annyiban függenek a klórozás fokától, hogy igen magas klórtartalomnál a bevonat rendkívül törékeny és roszszul tapad. A legjobb eredmények 10—50% klórtartalmú klórozott polipropilén felhasználásával érhetők el. A bevonatot a hordozófilmnek a polimeroldatba merítésével hordhatjuk fel. Polietilén-tereftálát filmeknél klórozott propilén vizes diszperzióját is alkalmazhatjuk; ebben az esetben a polimert széntetrakloridoldatban klórozzuk, az oldatot diszpergálószert tartalmazó vízzel emuigeáljuk és az oldószert melegítéssel eltávolítjuk, majd később visszanyerjük. A diszperzió a polietilén tereftalát filmek számára bevonófürdőként szolgál. A filmeket a 90—100° közötti hőmérsékleten tartott fürdőbe merítjük be. A vízhatlanságot a következőképpen határozzuk meg: a bevont filmet alumíniumedény fölé feszítjük, mely utóbbi meghatározott mennyiségű vizet tartalmaz. Ezután az egész rendszert pontosan megmérjük és mesterséges légáramoltatású szárítószekrénybe visszük; ennek hőmérsékletét 40°-on tartjuk. , Az elpárolgás következtében fellépő súlyváltozást súlyállandóságig minden órában meghatározzuk. A megállapított súlyveszteséget a milliméterekben mért vastagságra és 100 m2

felületre vízmennyiség grammokban adjuk meg. A hegeszthetőséget 8 cm hosszú és 3 cm széles, bevonattal ellátott filmszalagok két végének 1 Hg cm nyomáskülönbség alatti összehegesztésével állapítjuk meg;