147668. lajstromszámú szabadalom • Eljárás belülfestett üvegbúrák, különösen izzólámpák előállítására

Megjelent I960, október 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 147.668. SZÁM 21. f. 31—44. OSZTÁLY — EE—657. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás belülfestett üvegburák, különösen izzólámpák előállítására Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Feltaláló: dr. Kardos Ferenc mérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1959. április 23. Korábban javasoltuk már, 142.007 sz. magyar szabadalmunkban izzólámpák belső felületét titándioxid réteggel ellátni. Más javaslatok pl. fénycsövekben használható reflektáló titándioxid rétegekre vonatkoztak. Az említett célokra a titándioxidot kész pigment formájában vitték fel a burafalra. Ismert azonkívül a 141. 852 sz. magyar szabadalmunkból szerves titánvegyületeknek, pl. szerves sziliciumvegyületekkel együttes elégetése révén a vonatkozó oxidok keverékét előállítani. Az EE—601 alapszámú magyar szabadalmi bejelentésünkben javasoltuk különböző szemcsenagyságú titándioxid egyidejű felvitelét a burafalra. Jelen találmányunk a fent felsorolt ismert megoldások továbbfejlesztésére vonatkozik. Találmányunk tárgya eljárás titándioxid bevonatok előállítására akár izzólámpák burája belső felületének opálositása, vagy homályosítása céljaira, akár fénycsövek reflektáló bevonata céljaira, akár egyéb célokra. Találmányunknak az az alapgondolata, hogy a titándioxid, vagy titándioxid tartalmú bevontot legalább részben szerves titánvegyületeknek a végleges rendeltetési helyén való termikus bontása révén állítjuk elő. Ily módon elkerülhető pl. a titándioxid hosszadalmas őrlése, mert a termikus bomlás révén a kívánt kisszemcsenagyságú anyag jön létre. Az EE—601 alapszámú bejelentésünk szerinti eltérő szemcsenagyságú titándioxid szemcséket tartalmazó bevonat előállításánál pedig a kisebbik szemcsenagyságú anyag állítható elő e bontás révén. Ezek szerint a szerves ti tán vegyületet, célszerűen alkiltitanátot, pl. butiltitanátot megfelelő oldószerrel, pl. butilacetát tartalmú szerves oldószerrel, és filmképző anyaggal elegyítve felvihetjük a burafalra, ahol az filmet fog képezni szárítás után. Ebből a filmből lehet termikus bontással titándioxid réteget létrehozni. A létrejövő réteg persze nem abszolút tömör, hanem inkább porózus jellegű. Lehet ezenkívül a szerves titánvegyületet titándioxid pigmentet tartalmazó szuszpenzióval elkeverni és e keveréket vinni fel a kívánt helyre, majd hőkezelés révén az oldószereket elpárologtatni, a kötőanyagot kiégetni és a szerves titánvegyületet elbontani. Ily módon állíthatók elő pl. olyan rétegek, amelyeket az EE—601 alapszámú magyar szabadalmi bejelentésünkben leírtunk. Meglevő rétegekre is lehet szerves titánvegyületekből egy további réteget felvinni. Természetesen ha pigmentet tartalmazó szuszpenzióhoz adagolunk szerves titánvegyületet, e pigmentnek nem kell feltétlenül titándioxid pigmentnek lenni, lehet az tetszés szerinti por alakúanyag, pl. sziliciumdioxid, vagy akár fénypor is. Szerves titánvegyületként általában olyan szerves vegyületeket célszerű alkalmazni, melyek 300 C° körül elpárolgás nélkül bomlanak. így pl. etiltitanát, vagy butiltitanát látszik a legcélszerűbbnek. A fentiek alapján a találmány értelemszerűen számos változatban megvalósítható, az eljárás részletes bemutatására az alábbi kiviteli példák szolgáljanak, melyekre azonban a találmány korlátozva nincs. 1. példa: 1000 ml butilacetát 20 g kollodiu mgyapot 30 ml butiltitanát 10 ml dibutilftalát elegyét pl. egy izzólámpa burájába beöntjük, kicsurgatjuk és a bennmaradt anyagot levegő befúvásával filmmé szárítjuk. A burát ezt követően 400—500 C° körüli hőmérsékleten, ismert módon kiégetve, . a felvitt anyagmennyiségtől függően