147661. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gumicikkek megerősítésére
Megjelent 1960. október lo. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.661. SZÁM 39. b. OSZTÁLY — CA—158. ALAPSZÁM Eljárás gumicikkek megerősítésére Canadian Industries Limited cég, Montreal, Canada Feltalálók: Aitkcn Roger Gordon, Caiske John Aitken, Segall Gordon, mindhárman St. Hilaire A bejelentés napja: 1959. július 28. Nagy-Britannia-i elsőbbsége: 1958. július 28. A találmány oly gumi vagy gumihelyettesítőkből készült cikkekre vonatkozik, amelyek aromás poliészterekből készült szálakkal, rostokkal, fonalakkal, szövedékkel és hasonlókkal vannak megerősítve; a találmány közelebbi tárgya a szálas anyagok kezelésére vonatkozó oly eljárás, amely a gumihoz vagy gumihelyettesítőkhöz való tapadásukat megjavítja. Számos javaslat történt már gumiból vagy gumihelyettesítőkbői készült cikkek — melyeket a következőkben gumicikkeknek nevezünk — megerősítésére szálakkal, rostokkal, fonalakkal, szövettel és hasonlóval, melyek anyaga pl. gyapot, műselyem, nylon és selyem. Ezeket a megmegerősített gumicikkeket használták számos gumigyártmány, mint légabroncs, transzmissziós heveder, szállítóheveder, cső, ballon és egyéb tárgyak előállítására, amelyek általában többékevésbé erős igénybevételnek vannak alávetve. A különösen fontos tulajdonságok, pl. nyújtási szilárdság, hajlítás, hő és szakítás iránt mutatott ellenállóképesség javítása céljából javasolták már a gumicikkeknek a megerősítését oly szálakkal, rostokkal, fonalakkal, szövettel és hasonlókkal — melyeket a következőkben rostos anyagnak nevezünk —, melyek az aromás nagypolimér lineáris eszterekbői származtathatók, mint amilyen a nagypolimér polimetiléntereftalát. A nagypolimér polimetiléntereftalátok és polietiléntereftalátok a kereskedelemben jól ismert anyagok, eddig azonban nem volt lehetséges e poliésztereket a gumival kielégítő kötésbe hozni. Egyrészről ugyanis az olyan kötőanyagok, mint a vinilpiridin és látex-rezorcin-formaldehid-kopolimér diszperziók, technikailag alkalmasaknak bizonyulnak a guminak számos, a megerősítés célját szolgáló anyaggal, mint rostokkal — amelyeket bizonyos poliamid szálakból kapunk — való meg-, erősítésére, másrészt azonban ezek az anyagok a nagypolimér polimetilén-tereftalátok esetében nem bizonyulnak kielégítőeknek. Viszont ha a kötőanyagként poliizocianát alapú ragasztóanyagokból indulunk ki, amelyek a nagypolimér porira etilén-terei ta.lá tot kitűnően ragasztják a gumihoz, ezek az iparban számos ok miatt, így pl. a ragasztóanyag mérgezési problémái és a ragasztáshoz szükséges oldószer problémái miatt nem tudtak elterjedni. E leírásban és az igénypontokban a nagypolimér polimetiléntereftalát kifejezés mindazokat a poliméresztereket jelenti, amelyek nagyobb részben oly eszterekbői állanak, amelyeket úgy kapunk, hogy a HO(CH2 )„OH képletű glikolokat — ahol n 2—10 közötti egész számot jelent — teref tál savval, vagy ennek és izof tálsavnak a keverékével oly feltételek mellett hozzuk reakcióba, hogy az eredmény nagymértékben polimerizált észter legyen. A tereftáisav vagy az izoftálsav, vagy mindkettő helyett ezek valamely eszterképző származékát, pl. alifás (ideértve a cikloalifás) vagy aromás észterét vagy féleszterét, savhalogenidjét, vagy ammónium, vagy aminsóját is használhatjuk. Az alifás glikol helyett cikloalifás glikolt is alkalmazhatunk. Azt találtuk, hogy a nagypolimér polimetiléntereftalátból készült rostos anyagot kielégítő módon lehet a gumihoz kötni és ennélfogva ez a kereskedelemben jól használható gumicikkek megerősítésére, ha a kötésre oly vegyületeket használunk, amelyek polimerizált vinilhalogenid és vinilidénhalogenid csoportokat tartalmaznak. A találmány tárgya oly rostos anyaggal megerősített gumicikk, melyet nagypolimér tereftalátból kaptunk. A találmány további tárgya eljárás oly rostos anyagnak a gumihoz való kötésére, amelyet nagypolimér polimetiléntereftalátból kaptunk. A találmány további jellegzetességei az alábbi leírásból tűnnek ki: A találmány tehát oly eljárás gumicikkeknek
