147657. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polialkoxi-etilénimin-szorbitán zsírsavészterek előállítására

Megjelent lööt). október 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL ZABADALMILEÍRÁS 147.657. SZÁM 12. s. OSZTÁLY — BE—670. ALAPSZÁM Eljárás polialkoxi-etilénimin-szorbitán zsírsavészterek előállítására dr. Bencze György 32%, dr. Olasz Ernő 32%, dr. Pogány János 36%, vegyészmérnökök, Budapest A bejelentés napja: 1959. június 18. A legutóbbi években váltak ismeretessé a po­lialkoxid-szorbitán-zsírsavészterek, mint kitűnő emulgeáló és diszpergáló tulajdonsággal rendelke­ző vegyületek. Ismeretes, hogy ezek a vegyü­letek bármilyen pH tartományban stabil emulzi­ót, illetve diszperziót adnak, mely tulajdonságuk végeredményben a vegyület hidrofób jellegére vezethető vissza. Közismert ugyanis, hogy vizes emulziók és diszperziók esetében az emulgeálha­tó, illetve diszperzióba vihető anyag mennyiség az emulgeáló, illetve diszpergáló szer hidrofób tulajdonságának függvénye. A polalkoxi-szorbi­tán-zsírsavészterek esetében a hidrofób tulajdon­ságot a polialkoxi lánc hosszúsága szabja meg. Mivel e lánc kialakítása során a lánc végződés törvényszerűen primer alkoholos csoport, amely­nek hidrofil hatását csak igen hosszú polialkoxi lánccal lehet ellensúlyozni. Ennek tulajdonítható, hogy a polialkoxi-szorbitán zsírsavészterek arány­lag nagy molekula súlyú vegyületek. Ez okra ve­zethető vissza, hogy e vegyületek a gyakorlatban nem terjedtek el, ill. nagy molekula súlyuk mi­att aránytalanul nagy mennyiséget kell felhasz­nálni a kívánt hatás biztosításához. A polialkoxi­-szorbitán-zsírsavészterek elterjedésének egy má­sik igen lényeges akadályozó tényezője, hogy a primer alkoholos csoport reakcióképességénél fog­va lehetetlenné tette, hogy e funkciós csoportra érzékeny anyagokhoz felhasználják, holott ez főleg a gyógyszeriparban kívánatos lett volna. A polialkoxi-szorbitán-zsírsavészterek előállítá­sát tekintve, első lépésben a szorbitot molekula­súlyonként 1—2, vagy 3 molekulasúlynyi zsírsav­val reagáltatták, bárium és kálciumacetát keve­rék katalizátor jelenlétében, amikoris először szor­bit, szorbitánná alakul, miközben az észterezési reakció is lejátszódik. A reakció során egyrészt az észterezésből, másrészt a szorbitánná való átalaku­lás következtében lehasadó vizet a rendszerből el­távolítják. Ezt követi a polialkoxi lánc kialakítása, mely esetben a kapott szorbitán — mono-, di-, vagy tri-, zsírsavésztert, zárt rendszerben, nyomás alatt nátrium-metilát katalizátor jelenlétében alki­lén oxiddal reagáltatják. A reakció befejezését a nyomásnak atmoszférikusra való csökkenése jel­zi. A polialkoxi lánc bevitelére egy másik eljárás is ismeretes, mely szerint dermedés pontjáig léhű­tő tt szorbitán-zsírsavészterhez, rázó autóklávban, folyékony alkilénoxidot adnak, majd rázás közben a reakció beindulását a nyomás emelkedése, ül. befejezését a nyomás csökkenése jelzi. Ezzel a módszerrel előállítható mono-, di-, tri­-polialkoxi szorbitán- tri-, di-, vagy mono-zsírsav­észterek. A vegyület polialkoxi láncának kialakí­tásához számításba jöhetnek az etilénoxidon kívül még a propilénoxid, ill. elvileg a magasabb homo­lógok is, azonban ezek alkalmazását gazdasági okok nem teszik indokolttá. Zsírsavként általában olaj savat, sztearinsavat, palmitinsavat, ill. laurin savat használhatunk. A találmány polialkoxi-etilénimin-szorbitán-zsír­savészterek előállítására vonatkozik, amely egy­részt eddig ismeretlen új vegyület, másrészt az is­mert polialkoxi-szorbitán-zsírsavészterekkel szem­ben számos előnyös tulajdonsággal is rendelkezik. A.találmány szerinti eljárás azon a felismerésen alapszik, hogy a polialkoxi-szorbitán-zsírsavészte­reknél sokkal hidrofób termék állítható elő a polialkoxi lánc, illetve a vegyület molekulasúlyá­nak egyidejű csökkentése mellett, amennyiben a polialkoxiT szorbitán-zsírsavésztereket etiléniminnel reagáltatjuk, illetve a polialkoxi láncot polialkoxi­-etiléniminné alakítjuk át. Az etilénimin csoportnak a vegyületbe való be­vitele, illetve a polialkoxi láncnak etiléniminnel történő lezárása megszünteti a primer alkoholos csoport hidrofil hatását, ezáltal feleslegessé teszi a hosszú polialkoxi láncok kialakítását a kívánt hidrofób hatás eléréséhez. Az etilénimin csoport bevitelével már négy alkilénoxidból felépített poli­alkoxi lánc azonos, sőt jobb hidrofób hatást bizto­sít, mint például 40, vagy ennél több alkilénoxid­ból felépített, de primer alkoholos csoportot tar­talmazó lánc. Az etilénimin csoport bevitelével együttjár az egész vegyület molekulasúlyának csökkenése, illetve az emulgáló és diszpergáló ha­tás fajlagos megnövekedése. Mivel a találmány

Next

/
Oldalképek
Tartalom