147634. lajstromszámú szabadalom • Mikrohullámú sávzáró szűrő

Megjelent 1960. október 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.634 SZÁM 21. a4 . 69—73. OSZTÁLY — TA—499. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Mikrohullámú sávzáró szűrő Távközlési Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Reiter György tudományos munkatárs, budapesti lakos A bejelentés napja: 1950. június 16. E találmány derékszögű négyszög keresztmet­szetű csőtápvonalban kiképezett olyan mikro­hullámú sávzáró szűrő, amelynek hangoló elemei könnyen utánállithatók, s amelynek alkalmazása olyankor előnyös, amikor a zárósáv közelében egy meghatározott — a következőkben áteresztőisáv­nak nevezett — frekvenciasávban kell minél ki­sebb visszaverődéssel átvezetni a jeleket. Ennek az áteresztőisávinak a középső frekvenciája és a zárósáv középső frekvenciája közötti távolság az utóbbi frekvencia 1,5—2 százalékára csökkenthető, s az áteresztősávban a szűrő állóhullám-arányának az értéke legfeljebb 1,2. Az előzőkben meghatározott feladat megoldására jelenleg olyan reakfamciaelemeket szokás elhe­lyezni a csőtápvonalban, amelyek a csőtápvonal helyettesítő kapcsolásában söntölő soros rezgő­körökkel jellemezhetők, s amelyeknek rezonancia­frekvenciája a szűrő előírt zárósávjában van. Egy­egy ilyen reaktanciaelemet az; ismert megoldások­ban három szerkezeti elem alkotja: a cső tápvonal egyik keskeny oldalfalának felezővonalából merő­legesen kinyúló és tárcsában végződő rúd, e rúd­dal szemben a csőtápvonal másik keskeny oldal­falában elhelyezett hangolócsavar (a tárcsa kapaci­tásának beállítására), végül az előző rúddal egy síkban levő s a csőtápvonal egyik széles oldal­falából merőlegesen a belső térbe benyúló máso­dik hangolócsavar. Az így kiképezett reaktancia­elem admittanciája 0 frekvencián 0 értékű, a frek­vencia növelése közben monoton növekszik, a rezonanciafrekveincián eléri a '-(- oo értéket, majd a frekvencia további növelésekor ] oo-ről újra monoton növekedve aszimptotikusan közeledik a nullához. Eszerint az admittancia értéke a rezo­nanciafrekvencia környezetében mindenhol lénye­gesen eltér a nullától. A reaktanciaelemek közötti távolságot úgy kell megválasztani, hogy a záró­isávban (a rezonanciafrekvencia környezetében) az egyes reaktanciaelemekről visszaverődő hullámok erősítsék egymást, tehát a szűrő a beeső hullámot minél nagyobb mértékben visszanyerje. Ez a fel­tétel akkor teljesül, ha a kérdéses távolság a rezoinanciafrekvenciánaik megfelelő negyedhullám­hossz valamely páratlan többszöröse'. Az áteresztőd­sávnak megfelelő frekvenciájú hullámoknak mi­nél kisebb csillapítással kell a szűrőn áthaladniuk, tehát a visszavert hullámnak, minél kisebbnek kell lennie. Mivel azonban az előző feltétel teljesülése­kor az egyes reaktanciaelemeken visszaverődő hul­lámok erősítik egymást, az eredő visszavert hulláin csak abban az esetben lesz kicsi, ha a hullám­összetevők is kicsinyek, vagyis, az egyes reaktancia­elemek külön-külön is kis visszaverődést okoznak. Az utóbbi követelmény annál jobban kielégíthető, minél kisebb az áteresztŐBávhan a reaktancia­elemek admittanciája. Ezek szerint az ismert meg­oldású szűrőkkel — amelyekben a reaktancia­elemek viszonylag nagy admittanciát képviselnek — az adott feladat csak közelítőién oldható rneg, A találmány szerinti szűrő' reaktanciaelemének admittanciája a zárósáv közelében egy előre meg­adható' frekvencián megváltoztatja előjelét, tehát keresztülhalad a nulla értéken. E frekvencia kör­nyezetéban ilyen módon tökéletesebben kielégít­hatő az áteresztősávra vonatkozó követelmény, mert itt az admittancia kis értékű marad és 1,1-nél kisebb állóhullámarány is elérhető. A kér­déses frekvencia tetszés szerint nagyobb vagy ki­sebb lőhet a rezonanciafrekvenciáinál, vagyis a szűrő áteresztősávja a zárósáv alatt vagy felett választható meg, s a két sáv középső frekven­ciájának távolsága szükség esetén a zárósáv kö­zépső frekvenciájának 1,5—2 százalékára csökkent­hető. Szerkezeti szempontból ez a reaktanciaelem egy elválasztóelernből ós két hangolócsapból áll. Az elválasztójelem — például egy fémlemez, fém­bot vagy fémbotokból álló botsor — fémesen összeköti egymással a csőtápvonal két széles oldal­falát, s a cső tápvonalat két részre osztja oly mó­don, hogy mind a zárósáv, mind pedig az át­eresztősáv frekvenciái kisebbek legyenek az elvá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom