147608. lajstromszámú szabadalom • Nagy méretekre való mérőeszköz

Megjelent 19Ö0. október 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.608. SZÁM 42. c. 5—9. OSZTÁLY — LE—356. ALAPSZÁM Nagy méretekre való mérőeszköz Lechner Egon gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. július 6. A munkadaraboknak egymással illeszkedő méretét, ha ez 500 mm-nél nagyobb, nagy méretnek hívjuk, mert a tűrések és illesztések szabványát (ISA) eredetileg eddig a mérethatárig dolgozták ki. Az 500 mm-nél kisebb méretek mérésére való eszközök és módszerek ismeretesek. Hasonló mechanikai mérőeszközök azonban nagyobb méretek mérésére általában az illesztés céljára már nem elég pontosak, mert rugalmasak; az is hibájuk, hogy súlyosak s nehezen kezelhetők. Optikai tapintással nagy méretet teodolittal mérnek; ez kisebb és könnyebben kezelhető műszer, mert szöget mér, de használatához, szükség van még egy alapméretre (etalon) is, amely mértékegységként az összehasonlítás alapjául szolgál és a keresett méret nagyságát meghatározza. Egyszerű teodolitos méréshez ezt az alapméretet a mérendő méret közelében szokták kitűzni és a szögmérő műszert kényszerközpontosító módszerrel a kitűzött helyekre állítva mérik a szögeket. Az ilyen háromszögelési módszer az alapméret kitűzése miatt nehézkes és hosszadalmas, ezenfelül még szögfüggvény táblázatokkal való számolást is igényel. A találmány tárgya szögmérőeszköz, amelybe az alapméret be van építve és amelynek a skálaleolvasásaiból egyszerű szorzással kapható a kívánt mérési eredmény. E módszer alapelvei a következők : 1. A mérendő méretet két kellően éles vonalnak kell határolnia, amelyek alkalmasak a ráirányzásra; adott esetben jelvonalakat kell kijelölni. Ez utóbbi művelet hasonlít ahhoz, amikor kis méret mérésekor a méret érzékelése végett a munkadarabot a tapintóval érintjük; a jelvonal pl. vékony karc lehet egy tükör- vagy üvegfelületen, amelyeket a munkadarabhoz simítunk. 2. A jelvonalakkal kitűzött méretet és a mérőműszerben elhelyezkedő alapméretet egymással párhuzamos helyzetbe kell hozni. Ez a művelet analóg azzal, hogy a munkadarabot a mérőmikroszkópon vagy mérőgépen tájoljuk; a tájolás folytán ugyanis a mérési eredmény kiszámítása egyszerűsbödik. A párhuzamosra állítás egyrészt vertikális síkban szükséges és a mérendő méretet vízszintesre, a mérőeszköz tengelyét függőlegesre libellával lehet állítani, másrészt horizontális síkban kell pl. 90°-OE prizmákat, tükröket, vagy autokollimációs távcsövet használni. Ha az x mérendő' méret és a b alapméret egyazon síkban fekszenek, általában 5 adattal lehet a mérendő méretet meghatározni (a b értékkel és a bázis két végpontján mért két-két szöggel). Ha a b bázis párhuzamos, az x mérettel, az egyik szögadat elmaradhat. Továbbá a szögmérést pótolni is leihet szög kitűzéssel; ezáltal a bázis egyik végpontján megtakaríthatjuk a szögmérőt. Például az 1. ábrán a .mérendő távolság irányában kitűzzük a III pontot úgy, hogy a b bázis párhuzamos is legyen és .# = 90° legyen. Akkor a mérendő távolság 3 szögméretből meghatározható: tgff] -f- tg«9 x = D tg«3 Vagy például esztergált x = 2r külméret (2. ábra) nagysága: «1 tg _ ?-= Í--+1 b a'2 tg <r 3. Mivel a tájolt műszeren leolvasott szögekből egyszerű képlettel adódik a mérési eredmény, kívánatos a szögérték leolvasása helyett a szögfüggvényértékének a leolvasását lehetővé tenni. Evégből a szögmérő körbeosztását egyenesvonalú egyenletes beosztással helyettesíthetjük (3. ábra a, ai) és a szögmérő elforduló mutatója (alhidade) egyenes sugár (c) lehet; a sugár metszéspontján a tg, ill. ctg értékek olvashatók le. Az elforduló sugárra merőlegesen alkalmazott mutató sugár (d) a félszög tangensének, illetőleg cotangensének leolvasását teszi lehetővé. Ha a sugáron is van 1 beosztás = cosec a is leolvasható, sin « A felsorolt elveken alapuló mérőeszköz egy