147591. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroorganizmusok aerob fermentálásánál az optimális átoltási idő megállapítására redukáló festékek segítségével
Megjelent: 1960. október 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.591. SZÁM 30. h. OSZTÁLY — HA—569. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás mikroorganizmusok aerob fermentálásánál az optimális átoltási idő megállapítására redukálódó festékek segítségével Hajdúsági Gyógyszergyár, Debrecen Feltaláló: Dr. Nyiri László, biológus A bejelenlés napja: 1959. március 4. Ismeretes, hogy a mikroorganizmusok és ezen belül az antibiotikumokat termelő mikroorganizmusok mélykultúrás fermentációjánál a mikroorganizmusok szaporítása csak fokozatosan, a megfelelő térfogatnövelési léptékek betartásával érhető el. Ezért általában minden mikroorganizmus tenyésztésénél a termelő fermentorba történő fejlődést megelőzi a szaporító, inokulum készülékben, sőt gyakran rnég további, közbenső fejlődési fázisban, pl. előfermenxorban való tenyésztés. Az is ismeretes, hogy az inokulumban tenyésztett mikroorganizmus fejlettsége a termelő fermentorba történő' átoltáskor az egész termelő fermentációjára döntő jelentőségű. Fejletlen, fiatal vagy már az inokulumban elöregedett mikroorganizmusok vagy egyáltalán nem termelnek vagy - csupán alacsony termelési értékeket eredményeznek. Az inokulumban tenyésztett mikroorganizmus fejlettségi fokának pontos megállapítása s ezen belül az inokulum megfelelő fejlettségi fokon történő átoltása az optimális termelés egyik leglényegesebb előfeltétele. Az inokulumban fejlődő mikroorganizmus legkedvezőbb átolthatóságának megfelelő fejlettségi fok meghatározására általánosan elfogadott exakt eljárás mind ez ideig nem volt, így legtöbbször csak tapasztalati úton, mikroszkópi kép alapján történik a nagyobb térfogatiba való oltás. A fejlődési stádiumot mikroszkópi kép alapján nem lehet megbízhatóan megítélni, sőt gyakran egyáltalán nincs mód ennek meghatározására olyan alacsonyabbrendű gombafajok ós baktériumok esetén, ahol a mikroszkópi kép változatlan vagy a fejlődés ezzel nem szinkronizált. Példaképpen említhetjük az oxytetraeylint termelő Streptomyces rimosus fermentálását, ahol egyeseik az első' íziben észlelhető fragmentáció időpontját, mások viszont azt az időpontot tekintik az átoltásra legmegfelelőbb időnek, amikor a töredezés már 50%-ban bekövetkezett. Mindkét esetben a töredezés mértékét szubjektív módon, mikroszkópos megfigyelés útján állapítják meg. Áz átoltás időpontjainak ily módon történő kijelölése természetesen bizonytalan és változó termelési eredményeket ad. További nehézséget okoz az, hogy a mikroszkópi kép alapján történő meghatározást alkalmazni lehetetlen olyan variánsok eset-éhen, ahol a letöredezés a tenyésztés során nem következik be. Ekkor legfeljebb csak egy oltóanyagisorozat átlagos átoltási. időintervallumát lehet megállapítani prábafermentáciők elvégzésével, ami még nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy egyes inokulum chareofcnál a szaporító tankban folytatott tenyésztés egyes körülményeinek megváltozásával (pl. nem azonos levegőztetés') az átoltási időpont módosul. Az itt vázolt problémák következtében az inokulum tenyészet megfelelő átoltási időpontjának meghatározására számos elgondolás volt, azonban az ipari gyakorlatban egyik sem vált eddig be. Utalhatunk itt egyes közleményekre, (Doskocil: j. Gen. Microbiol., 18/2: 302—(1958), Krámli: Biol. K., 2/1—2/:7.— (1954).), melyek légzésvizsgálatokkal és redoxpotenciál meghatározással foglalkoznak. Mindezek azonban a megfelelő műszerezettség hiányában, de különösen az. eljárások bonyolult és hosszadalmas volta miatt az. ipari fermentálásoknál nehezen kivitelezhetők. Nekünk sikerült egy olyan eljárást találni, melyrövid idő alatt kivitelezhető és pontosan megállapítható az az optimális biológiai fázis, melynél a szaporító fermentorban fejlődő mikroorganizmusnak a termelő fermentorba történő átoltása az aerob erjesztéssel történő bioszintéziseknél a maximális termelési eredményt nyújtja adott fermentációs feltételek mellett. Találmányunknak lényege az a felismerés, hogy egy mikroorganizmus mélykultúrás tenyésztése