147575. lajstromszámú szabadalom • Elektroncsőrács és eljárás annak előállítására

Megjelent: 1960. október 1. ( ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.575. SZÁM 21. g. 12-16. OSZTÁLY - EE—590. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Elektroncsőrács és eljárás annak előállítására Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Feltalálók: Kerekes Béla és Vaszily György mérnökök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1958. október 24. A találmány elektroncsövek rácsaira és azok előállítására vonatkozik. Ismert az, hogy elsősorban terhelt rácsoknál azok feketítésére törekedtek a rács terhelhető­ségének növelése végett. Ily okokból szokás volt a rácsokat kormozni. Másrészt ismert az is, hogy előnyös elektron­csövekben magnéziumpasiztillákat elhelyezni, ame­lyek pl. a rácshoz voltak hegesztve, és a rács terhelése folytán fellépő hő következtéiben folya­matosan magnéziumot juttattak a vákuumtérbe és ily módon a csőiben egy kismértékű magnézium­tenzíót hoztak létre, amely az oxidkatódák mű­ködésére nézve előnyös. Szokás ezenkívül a rácsokat a legkülönbözőbb fémbevonatokkal ellátni. így javasolták már a rácsoknak magnéziumbevonattal való ellátását, vagy pedig ajánlották már a rácsot alumínium­porral, éspedig alumíniumoxiddal kevert alumí­niumporral bevonni. Ez utóbbi megoldásnak sze­kunderemisszió-csökkentés volt a célja, a magné­ziumbevonatot pedig rácsáram nyerése céljából, vagy pedig getter célokra javasolták. Találmányunk értelmében ezzel szemben a rács­huzalokat szürke (sötét, szürkés fekete) alumínium­bevonattal kell ellátni, és e bevonatnak célsze­rűen magnéziumot is kell tartalmaznia. Azt találtuk ugyanis, hogy az eddig javasolt kormozás helyett lényegesen egyszerűbb szürke alumíniumbeyonatot létesíteni a rácshuzalokon, amely növeli a rács hősugárzását, és ezáltal nö­vekszik a rács terhelhetősége is. Ilyen szürke alumíniumbevonatok rácsokon eddig ismeretesek nem voltak, anódáknál azonban hasonló bevona­tokat már alkalmaztunk. Azt találtuk továbbá, hogy a szürke alumínium­bevonat létesítését meg lehet könnyíteni magné­zium egyidejű alkalmazásával, ami azzal az előny­nyel is jár, hogy feleslegessé válik az eddig al­kalmazott magnéziumpasztilla, mert a bevonat magnéziumtartalma ugyancsak létrehozza a szük­séges kedvező magnéziumtenziót. A találmányunk szerinti rácsbevonat készítésé­nél úgy járunk el, hogy a rácshuzalt, célszerűen egy molibdenhuzalt alumíniun, vagy alumínium­magnézium olvadékon — természetesen védőgáz­atmoszférában — áthúzunk, amikor is fényes, sima bevonatot kapunk. Ezen huzalokkal elkészít­jük a rácselektródát, amelyet az anódáknál szo­kásos hőkezelésnek alávetve,' szürke bevonatú rá­csot kapunk. Ezt a hőkezelést csak alumíniummal bevont rácselektródáknál, akár az elektroncsőbe beépített ráccsal, akár pedig beépítés előtt elvé­gezhetjük, míg alumínium-magnézium ötvözettel bevont rácselektródáknál célszerű a hőkezelést, tehát a szürkítést csőbe beépített állapotban el­végezni. Magnézium adagolásának az alumíniumolvadék -hoz egyébként az az előnye, hogy ily módon az olvadék jobban felvihetővé válik a huzalra, és egyenletesebb, simább bevonatot ad. Az alkalma­zandó magnézium mennyiségét a szükségletek szabják meg, általában 5 és 60% között változhat. A be-vonat vastagsága néhány mikron. Találmányunk értelmében bármilyen rácselekt­ródát — függetlenül annak alakjától — készíthe­tünk, és e rácsot bármelyik rácsként alkalmaz­hatjuk, az elektroncsőiben. Ajánlatos azonban első­sorban az elektroncső második, tehát leginkább terhelt rácsát a találmányunk szerinti bevonattal ellátni. Megjegyzendő' még, hogy a találmányunk sze­rinti eljárás azzal az előnnyel is jár, hogy ily módon előre bevont rácshuzalok is készíthetők, míg ez a kormozásos eljárásnál gyakorlatilag nem valósítható meg. Szabadalmi igénypontok: 1. Rácselektróda elektroncsövekhez, jellemezve előnyösen magnéziumtartakna, szürke alumínium­bevonatú rácslhuzallal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom