147575. lajstromszámú szabadalom • Elektroncsőrács és eljárás annak előállítására

Megjelent: 1960. október 1. ( ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.575. SZÁM 21. g. 12-16. OSZTÁLY - EE—590. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Elektroncsőrács és eljárás annak előállítására Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Feltalálók: Kerekes Béla és Vaszily György mérnökök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1958. október 24. A találmány elektroncsövek rácsaira és azok előállítására vonatkozik. Ismert az, hogy elsősorban terhelt rácsoknál azok feketítésére törekedtek a rács terhelhetőségének növelése végett. Ily okokból szokás volt a rácsokat kormozni. Másrészt ismert az is, hogy előnyös elektroncsövekben magnéziumpasiztillákat elhelyezni, amelyek pl. a rácshoz voltak hegesztve, és a rács terhelése folytán fellépő hő következtéiben folyamatosan magnéziumot juttattak a vákuumtérbe és ily módon a csőiben egy kismértékű magnéziumtenzíót hoztak létre, amely az oxidkatódák működésére nézve előnyös. Szokás ezenkívül a rácsokat a legkülönbözőbb fémbevonatokkal ellátni. így javasolták már a rácsoknak magnéziumbevonattal való ellátását, vagy pedig ajánlották már a rácsot alumíniumporral, éspedig alumíniumoxiddal kevert alumíniumporral bevonni. Ez utóbbi megoldásnak szekunderemisszió-csökkentés volt a célja, a magnéziumbevonatot pedig rácsáram nyerése céljából, vagy pedig getter célokra javasolták. Találmányunk értelmében ezzel szemben a rácshuzalokat szürke (sötét, szürkés fekete) alumíniumbevonattal kell ellátni, és e bevonatnak célszerűen magnéziumot is kell tartalmaznia. Azt találtuk ugyanis, hogy az eddig javasolt kormozás helyett lényegesen egyszerűbb szürke alumíniumbeyonatot létesíteni a rácshuzalokon, amely növeli a rács hősugárzását, és ezáltal növekszik a rács terhelhetősége is. Ilyen szürke alumíniumbevonatok rácsokon eddig ismeretesek nem voltak, anódáknál azonban hasonló bevonatokat már alkalmaztunk. Azt találtuk továbbá, hogy a szürke alumíniumbevonat létesítését meg lehet könnyíteni magnézium egyidejű alkalmazásával, ami azzal az előnynyel is jár, hogy feleslegessé válik az eddig alkalmazott magnéziumpasztilla, mert a bevonat magnéziumtartalma ugyancsak létrehozza a szükséges kedvező magnéziumtenziót. A találmányunk szerinti rácsbevonat készítésénél úgy járunk el, hogy a rácshuzalt, célszerűen egy molibdenhuzalt alumíniun, vagy alumíniummagnézium olvadékon — természetesen védőgázatmoszférában — áthúzunk, amikor is fényes, sima bevonatot kapunk. Ezen huzalokkal elkészítjük a rácselektródát, amelyet az anódáknál szokásos hőkezelésnek alávetve,' szürke bevonatú rácsot kapunk. Ezt a hőkezelést csak alumíniummal bevont rácselektródáknál, akár az elektroncsőbe beépített ráccsal, akár pedig beépítés előtt elvégezhetjük, míg alumínium-magnézium ötvözettel bevont rácselektródáknál célszerű a hőkezelést, tehát a szürkítést csőbe beépített állapotban elvégezni. Magnézium adagolásának az alumíniumolvadék -hoz egyébként az az előnye, hogy ily módon az olvadék jobban felvihetővé válik a huzalra, és egyenletesebb, simább bevonatot ad. Az alkalmazandó magnézium mennyiségét a szükségletek szabják meg, általában 5 és 60% között változhat. A be-vonat vastagsága néhány mikron. Találmányunk értelmében bármilyen rácselektródát — függetlenül annak alakjától — készíthetünk, és e rácsot bármelyik rácsként alkalmazhatjuk, az elektroncsőiben. Ajánlatos azonban elsősorban az elektroncső második, tehát leginkább terhelt rácsát a találmányunk szerinti bevonattal ellátni. Megjegyzendő' még, hogy a találmányunk szerinti eljárás azzal az előnnyel is jár, hogy ily módon előre bevont rácshuzalok is készíthetők, míg ez a kormozásos eljárásnál gyakorlatilag nem valósítható meg. Szabadalmi igénypontok: 1. Rácselektróda elektroncsövekhez, jellemezve előnyösen magnéziumtartakna, szürke alumíniumbevonatú rácslhuzallal.