147527. lajstromszámú szabadalom • Eljárás textilpolivinilklorid rendszerek, mint pl. tömlők, hevederek, hajtószíjak előállítására

*-' Megjelent: 1960. október 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.527. SZÁM 39. a. 8—13. OSZTÁLY — RU—86. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás textil-polivinilklorid rendszerek, mint pl. tömlők, hevederek, hajtószíjak előállítására Ruggyantaárugyár, Budapest Feltalálók: Horváth László vegyészmérnök 30%, Eder Ferenc 25%, Sprung János 25%,Bartha Zoltán 10%, Hegedűs Tibor 10%, Budapesten A bejelentés napja: 1959. május 8. A textil-gumi, illetve szintetikus gumiból álló rendszereiket, mint' pl. tömlőket, erőátviteli és szállítási hevedereket stb. már több évtizede is­merik és használják. Az elmúlt időszakban ezen termékek minőségén igen sokat javítottak, azon­ban az egyre növekvő igények kielégítését, illetve felhasználási területük kiterjesztését a gumi gyú­lékonysága, tüzet tovább terjesztő tulajdonsága és olajjal szembeni csekély ellenállóképessége stb. gátolja. A gumi említett hátrányos tulajdonságai miatt mind nagyobb tért hódítanak a textil-polivinil­klorid rendszerek, amelyek amellett, hogy nem gyúlékonyak, még olajjal és kemikáliákkal szem­ben is igen nagy ellenállóképességgel rendelkez­nek. Különösen szembetűnőek a textil-polivinil­klorid rendszerek előnyei abban az esetben, ha a termék textilkomponense nagy fajlagos szilárd­ságú műszálakból — viszkóz műselyem, szintetikus műszálak — van képezve. Minden előnyös tulajdonság ellenére a textil-po­livinilklorid rendszerek gyakorlati elterjedését erő­sen gátolja az a körülmény, hogy a textília és a polivinilklorid között a tapadás rendkívül rossz és emiatt, homogén, együttdolgozó rendszert igen ne­héz, vagy csak éppen az előnyös tulajdonságai — nem gyúlékony, tüzet nem terjeszti tovább — ro­vására lehet előállítani. Különösen fennáll ez a probléma végtelen szálú fonalrendszerből képzett textilbetétek esetében, tehát éppen akkor, amikor az előnyös tulajdonságok egyébként a legjobbak lennének. E hiba kiküszöbölésére számos próbálkozást is­merünk, amelyek vagy a textilbetét, fonal, vagy szövetszerkezetének különleges kiképzésével, vagy a textil rendszer impregnáló anyagának megválasz­tásával kívánják biztosítani a kellő tapadást. Az előbbiek közül legismertebbek a ritkaszövésű tex­tilbetétek, amelyek végeredményben a polivinil­klorid átkötést vannak hivatva biztosítani a tex­tilrendszeren keresztül. E megoldás sem mußzaki, sem gazdasági szempontból nem kielégítő, mivel a textil-rendszer fajlagos szilárdság csökkenése törvényszerűen bekövetkezik. Az impregnálási eljárások közül pl. a vinilpiri­din-latex alkalmazása biztosítja a kívánt tapadási értéket, azonban texlürendszerre felvitt réteg és a polivinilklorid réteg eltérő tulajdonsággal ren­delkeznek és az így készült rendszer pl. lánggal szembeni ellenállóképessége romlik. Az eddig meg­ismert impregnálási eljárások, illetve impregnáló anyagok között nem ismeretes olyan, amely a tex­til komponens fonal, vagy szövetszerkezetétől füg­getlenül a kívánt tapadási érték mellett biztosítani tudta volna, hogy az impregnált, illetve kent tex­tilbetét teljesen, azonos módon viselkedjen, mint az ágyazó, illetve borítólapokat alkotó polivinil­klorid. E megállapításból az is következik, hogy az impregnáló anyag fő komponensének szükségsze­rűen polivinilkloi'idnak kell lennie. A cél tehát olyan döntő mértékben polivinilkloridból álló te­lítő, illetve impregnáló szuszpenzió alkalmazása, amelynek tapadóképességét valamilyen hozzátette] fokozni tudjuk. A találmány megoldja ezt a problémát, amelynek újdonsága az impregnáló szuszpenzió összetételé­nek megválasztásában van. Mivel pedig az imp­regnáló szuszpenzió fő komponensét polivinilklo­rid adja, így teljes egészében érvényesülnek azok az előnyös tulajdonságok, amelyek az eddig alkal­mazott tapadást fokozó impregnálások miatt eze­ket a tulajdonságokat lerontották, illetve a két — komponens — textil-polivinilklorid — egymástól eltérő viselkedését okozták. A találmány szerinti eljárás azon a felismerésen alapszik, hogy a polivinilklorid és a textilrendszer között, a fonal illetve a szövetszarkezettői függet­lenül a tapadás nagymértékben megnövelhető

Next

/
Oldalképek
Tartalom