147525. lajstromszámú szabadalom • Vízfűtésű vulkanizáló préslap gumihevederek számára
Megjelent: 1960. október 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.525. SZÁM 39. a. 8—13. OSZTÁLY - PE-347. ALAPSZÁM Vízfűtésű vulkanizáló préslap gumihevederek számára Feltalálók: Péchy István műszaki tisztviselő és Gotléb István nyugdíjas, mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1959. január 17. Gumihevederek vulkanizálásánál legtöbbször gőzfűtésű préslapokat használnak, amelyeknél a préslap belső járataiba vezetett telített gőz állandó hőmérséklete biztosítja a vulkanizálás kívánt hőmérsékletének pontos, egyenletes betartását. Hátránya azonban az ilyen préslapoknak, hogy belsejükben a gőz egy része lecsapódik és így a legtöbbször fekvő helyzetű préslap gőzvezetékeinek fenekén kondenzvíz gyűlik össze. Ez a vízmennyiség a hőátadást gátolja, a kondenzvizet tehát gőzsugárral kell a préslapból kifúvatni, ami tekintélyes gőzveszteséggel jár. E hátrány kiküszöbölése .érdekében már régen megkísérelték a forróvízfűtést, ami számottevő hőenergia-megtakarítással jár, de ez a gyakorlatban nem vált be, mert a forróvíz fűtéssel vulkanizált árukban nagy-felületű (10 m2 -es vagy ennél nagyobb) préslapoknál sok a selejt, másrészt a selejthibák megszüntetését célzó utólagos rendszeres vízhűtés a kétféle vízrendszer keveredésének veszélye, vízkövesedés stb. miatt nem alkalmazható. Vizsgálva annak okait, hogy egyforma körülmények között miért áll be forróvizes vulkanizálás esetén fokozott selejtképződés, megállapítottuk, hogy ennek oka a gőzfűtéses eljárással szemben a forróvíz fűtésnél a víztérben óv'hatatlanul jelentkező hőmérséklet különbségekben keresendő. Amíg ugyanis a nedves gőztérben kimutatható hőmé rsékleteslés még jelentékeny meleg leadása mellett sincsen, addig a melegvíz hőmérséklete a beömlési hely és távozási hely között a leadott meleg arányában csökken. A gőzfűtésnél olyan fűtőlap vezeték-kapcsolást kell alkalmazni, melynek minél kevesebb párhuzamos ága van, hogy minél kevesebb legyen a gőzveszteség, ezért az ott előnyös kapcsolási mód melegvíz fűtésnél nem alkalmazható. A víztér hőmérsékletének egészen szoros határok között tartására vonatkozó igényt még fontosabbá teszi az a körülmény, hogy utólagos vízhűtéstől annak káros következményei miatt el kell tekinteni. Találmányunk alapgondolata tehát az, hogy ha a fűtési térben megállapításunk szerint jelentkező hőmérséklet esést kellő szűk határok közé szorítjuk, akkor a melegvízfűtés lehetőségét biztosíthatjuk. Ebből a célból a szokásosan használt 10 m2 vagy ennél nagyobb felületű prés fűtőlapokait minél több részre osztjuk, és e részekben levő1 forróvízjáratokat egymástól teljesen függetlenül kapcsoljuk a forróvíz bevezető és elvezető csővezetékeihez. Ezzel azt érjük el, hogy a fűtő forróvíz csak rövid utakat tesz meg a préslap belsejében és a préslapban keletkező hőfok-esés kicsi, a vulkanizálás hőmérséklete tehát a préslap egész területén a megengedett határok között marad. Ez a fűtési mód tehát kizárja a selejtképződést, lehetővé teszi a forróvízfűtést és ezzel igen jelentős szénmegtakarítást eredményez, ami tekintettel az évenként gyártott gumitextil hevederek mennyiségére, számottevő népgazdasági eredményt biztosít. A rajz a találmánynál felhasznált fűtőlap kapcsolásának példaképpen! kiviteli alakját mutatja. Az ábra egy téglalap alakú préslap vázlatos felülnézete, amelyein a forróvíz be- és elvezetőcsöveit, valamint a préslap belsejében levő forróvíz-járatokat teljes vonallal, az elzárt furatokat pedig szaggatott vonalakkal jelöltük. Az ilyen préslapok hevederek vulkanizálásánál legtöbbször 6—8 cm vastagok, széleik mentén két hosszfurattal és ezek között keresztfuratokkal, amelyek egymástól 10— 12 cm távolságra vannak, de természetes, hogy a találmány más méretekkel is megvalósítható. A túlnyomás alatt álló forróvíz —1— fővezetékéből —2— hozzávezető cső vagy elosztó indul ki, amely a —3— bevezetőcsöveken át látja el fűtővízzel a préslapot. Ilyen bevezetőcső a rajz szerinti kiviteli példánál négy van, mert a préslapot négy egymástól független részre osztottuk. Ez úgy történik, hogy a —4— hosszfuratokat az —5— keresztfuratok között a —6— dugókkal elzárjuk és a két hosszfurat végeit is természetesen eldugaszoljuk, másrészt pedig az —5— keresztfuratok végeit is elzárjuk a —7— dugókkal azokon a helyeken, ahol vízibevezetés vagy kivezetés nincs. Ezzel azt érjük el, hogy a forró víz a —3— bevezetőcsöveken át négy helyen jut a préslapba és az egyes bevezetőcsöveken át beáramoltatott vízmennyiség öt keresztfuraton halad át, majd pedig
