147481. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-szulfanilamido-6-klórpiridazin előállítására
Megjelent: 1960. október 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 147.481. SZÁM 12. p. 6—10. OSZTÁLY — GO—637. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás 3-szuífaniIamido-6-klórpiridazin előállítására Gyógyszeripari Kutató intézet, Budapest Feltalálók: Fuchs Oszkár és Teplán István A bejelentés napja: 1958. július 12. Ismeretes több eljárás a 3-szulfanilamido-6-klórpiridazin előállítására. Ezek a módszerek röviden a következők: a) acilezhetünk 3-amino-6-k]órpiridazint p-acetilamino-, vagy p-karbetoxi-arnino-benzolßzulfosav halogén származékaival (Helv. 37, 121 [1954J, B. P. 563 629, U. S. 2 371 115) absz. piridines közegben. Ez az eljárás csak gyenge' termelést és nehezen tisztitiható terméket ad. Az így kapott 3-p-aeetilamino-berjzo]szulia.nilamido-6-iklórpiridazin:ból azután az ismert eljárásokkal (lúgos vagy savas hidrolízis) kaphatjuk a kívánt végteméket. b) Továbbá (megkaphatjuk a 3-szulfanilamído-6-klórpiridazint, ha 3-alkil-, -aril-, vagy -aralkilmerkapto-6-klórpiridazint (általában diazinokat) reagáltatunk p-amino-, ill. p-acetilamino- vagy p-karbetoxi-amino-benzolszulfosavamid alkálifémsóival 170—200°-on, magasan forró organikus oldószerben (pl. fenol) (J. Am. Ohem. Soc. 32, 386 [1904], B. P. 589 040). Ennek a .módszernek különös hátrányai a magas hőfok, ami erős kátrányosodást idéz elő, miáltal a termelés meglehetősen alacsony (24—33%). További hátránya az eljárásnak a felszabaduló merkaptán, mely ipari gyártásnál mérgező volta miatt komoly nehézségeket okoz. e) Végül megkaphatjuk a kívánt vegyületet a 3,6-diklórpiridazm és a p-ami,no(p-acetilamino)benzoiszulfamid kapcsolásával 160—200° közt. Hígítószerül aiátriurnkloridot használnak, a reakciónál felszabaduló sav megkötésére pedig alkáli- vagy földalkálikarbonátokat (Helv. 37, 121 [1954], U. S. 2 671 0Ö6 (C. A. 49, IS24 [1955]), U. S. 2 712 011 (C. A. 50, 5778 [1956]), U. 8. 20290 798 (C. A. 51, 15 610 [1957]). A fenti módszer szintén magas hőfokon dolgozik ö.m led ékben és így itt is igen nagymérvű a káírányosodás, miáltal ez a módszer •Is csak gyenge termelést (15—37%) és nehezen tisztítható terméket eredményez, ezért a legtöbb leírás és szabadalom a végi érmékre sem számszerű adatot, sémi termelési hányadot nem. közöl. A vázoit eljárásokkal szemben mi azt találtuk, hogy a 3-szulfanilamido-6-klórpirídazin {ill. ennek gyűrűben és funkcionális csoportokban helyettesített származékai) igen könnyen és jő termeléssel előállítható az alábbi reakcióegyenlet szerint: R~\ >--S02 NI:I 1 .R 2\<+> /--• K + R2 —N.< X II. \ -X R.-Í 'Rí -SO2NH- C >—X + (R2).i—N + KX. \N—f N* III. {ahol: R =•• CH3 —. NO'.—, NH ? —, CHsCONH— CH3O—, C2H5O—; R, = CH3 —, CH2H5—; R3=ÍH_, CH3—, C2H5—, CH3O—, C2 H.-,0—, CH ri S—, — COOR; X = C1, Br: K< + > = alkáli, földalkáli fém). A p-helyetíesített benzoltízulfo.namid-sót a taiai-mány értelmében alacsony (1—4) szénatomszámú karbonsavaimidokban, vagy igen előnyösen ezeknek alkilezett származékaiban, mint közegben reagáltatjuk a 6-halogén-3-tríalkilammóniumpiridazi.rquaLemér sóval, előnyösen 80—120° között. A fenti eljárásnak igen nagy előnye, bogy Í
