147422. lajstromszámú szabadalom • Két fényerősség különbségét és/vagy hányadosát mérő fotométer

Megjelent: 1960. augusztus 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.422. SZÁM 42. h. 17—22. OSZTÁLY — SCHA—59. ALAPSZÁM Két fényerősség különbségét és/vagy hányadosát mérő fotométer Schalk Ervin oki. elektromérnök, Budapest A bejelentés napja: 1956. szeptember 17. A találmány két fényerősség különbségét és/vagy hányadosát mérő fotométerre vonatkozik. Az ismert, mágneses modulációval működő fotométerek csak egy fényerősség mérésére alkalmasak, a gyakorlatban azonban igen gyakran szükséges két fényerősség különbségének, ill. hányadosának mérése pl. denzitometria, optikai pyrometria, stb. céljából. A találmány célja két fényintenzitás különbségének és/vagy hányadosának mérése két fényérzékelő segítségével. A találmány egy további célja, hogy a fényintenzitás különbség és/vagy hányados mérését mozgó alkatrész nélkül valósítsa meg. A találmány e célok megvalósításához az ismert mágneses modulációs módszert hasznosítja. A találmány értelmében a két fényintenzitás különbségét és/vagy hányadosát mérő fotométer a fény intenzitását észlelő eszközt és az észlelt fényintenzitás által kiváltott elektromos áramot moduláló, egyenirányító, erősítő és jelző eszközöket tartalmaz és jellemezve van, két párhuzamosan kapcsolt fényintenzitás-mérő eszközzel és ezekhez tartozó egy-egy, a fényintenzitás-mérő áramát váltóárammá átalakító modulátorral, továbbá legalább egy oly erősítővel, mely a fényintenzitást mérő eszköz áramának alapharmonikusára (f0

) van hangolva és oly kapcsolási elrendezéssel, mely a fényintenzitást észlelő eszközökhöz tartozó modulátorok váltakozó működését eszközli. A fotométer tartalmazhat egy további erősítőt, mely a fényintenzitást mérő eszköz áramának felharmonikusára (pl. 2í0

)

van hangolva; ily esetben a fotométer hányadosmérésre alkalmas. A fényintenzitásmérők célszerűen fotocellák. A moduláló eszköz mágneses modulátor. E modulátorok váltakozó működését célszerűen oly kapcsolási elrendezés eszközli, melyben két párhuzamosan kapcsolt modulátor mindegyike előtt egy-egy és egymáshoz képest fordított átvezetési iránnyal beiktatott egyenirányító van. A fényintenzitásmérőket úgy is megválaszthatjuk, hogy azok logaritmikus karakterisztikájúak legyenek. A különbségmérő műszer tehát a találmány értelmében célszerűen ezek fény által kiváltott elektronáramát moduláló párhuzamosan kapcsolt moduláló tekercseket, e tekercsekkel sorbakapcsolt, egymáshoz képest fordított átvezetési iránnyal bíró, mindegyik tekercshez tartozó egy-egy egyenirányítót, vagy egyenirányító egységet, a fotocellák mo-, dulált áramát erősítő egységet, az alapfrekvencia (f0

) kiválasztására és egyenirányítására szolgáló fázisérzékeny egyenirányítót, végül a mért értéket mutató műszert tartalmaz. A találmány szerinti hányadosmérő fotométer ezzel szemben célszerűen két párhuzamosan kapcsolt fotocellát, ezek fény által kiváltott elektronáramát moduláló, párhuzamosan kapcsolt moduláló tekercset, e tekercsekkel sorbakapcsolt, egymáshoz képest fordított átvezetési iránnyal bíró, mindegyik tekercshez tartozó egy-egy egyenirányítót, vagy egyenirányító egységet, a fotocellák modulált áramát, valamint annak valamelyik felharmonikusát erősítő egységet, az alapfrekvencia (f0

) és valamelyik felharmoinikus (pl. 2if„) frekvenciák kiválasztására és fázisérzékeny egyenirányítására szolgáló egy-egy egységet és e két egységhez kötött, a mért jelet jelző legalább egy eszközt, célszerűen kereszttekercses műszert tartalmaz. A találmánynak ezek szerint az a lényege, hogy egyidejűleg két fényérzékelő eszközzel érzékelem a fényintenzitást, de a fényérzékelő eszközök működését, ill. jeltovábbítását felváltva akadályozom meg elektromos, vagy mágneses úton, ellentétben az eddigi mechanikus pl. forgószektoros megoldásokkal. A fényintenzitásmérő működésének ill. jeltovábbításának megakadályozására az önmagában ismert mágneses modulációs elvet használom fel. A két észlelőről felváltva kapott jelet azután erősítőbe vezetem és attól függően, hogy ezen erősítő milyen harmonikusra van hangolva, mérhetem a két jel különbségét, vagy összegét. Hányadost most már oly módon tudok mérni, hogy olyan észlelőt alkalmazok, amelynél a kijövő jel a fényintenzitás logaritmusával arányos, mely esetben a két jel különbsége közvetlenül a két jel hányadosára jellemző értéket ad, vagy pedig nem logaritmikus karakterisztikájú érzékelő esetén a két jel összegét és különbségét is képzem, melyet pl. egy keresztekercses műszer egy-egy tekercsébe vezetve a két jel hányadosának megfelelő értéket mérhetek. A találmányt részletesebben az ábrák kapcsán