147401. lajstromszámú szabadalom • Optikai műszer a szemizomegyensúly és a kétszemes együttlátás zavarainak kivizsgálására és kezelésére

Megjelent: 1960. október 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.401 SZÁM • -42. h. 26-73. OSZTÁLY — MO-305. ALAPSZÁM Optikai műszer a szemizomegyensúly és a kétszemes együttlátás zavarainak kivizsgálására és kezelésére Feltalálók: Dr. Molnár Kálmán szemorvos (80%), Kun László látszerész (10%) és Molnár Mihály gépészmérnök (10%), budapesti lakosok A bejelentés napja: 1958. december 5. A szemizomegyensúly zavarainak (rejtett és nyilvánvaló kancsalság, szemizombénulások), valamint a kétszemes együttlátás (térbeli látás) hibáinak kivizsgálására, illetve kijavítására a szemorvosi gyakorlatban sokféle műszert alkalmaznak. Ezeknek túlnyomó többsége csaji részvizsgálatok elvégzésére alkalmas. Még az ösffeevont vizsgálatokra leginkább megfelelő synoptiskoppal (major amtílyoscope) mért adatokat is prizmákkal történő mérésekkel ajánlatos kiegészíteni, mivel a synoptiskop az ún. közelretekintési kényszer miatt alkalmatlan a távolbanézéskor fennálló szemizomegyensúly megalapítására. Ugyanígy a forgalomban levő forgóprizmás phorométerekkel való mérés is nehékes, főként a különböző tekintési irányokba. A találmány szerinti műszer részint egybefoglal, leegyszerűsít és meggyorsít oly vizsgáló és kezelő eljárásokat, melyekhez eddig több különböző műszert kellett igénybe venni, részint új vizsgálati és kezelési eljárások alkalmazását teszi lehetővé. A műszer biztosítja az orthoptikai vizsgálat egyszerű, gyors és pontos elvégzését valamennyi tekintési irányban, az orthoptikai kezelésben pedig a kancsal gyermek aktív közreműködését és a kezelő kényelmét. A találmány szerinti műszer lényeges alkatrészei a következők: A tartószerkezet, melynek rendeltetése a prizmarendszer, zárszerkezet és. fixálólámpa tartása, a különböző tekintési irányokba való elfordításuk lehetővé tétele, valamint a vizsgált egyén fejjenek rögzítése. A forgóprizmarendszer, mely egy-egy- kar segítségével egyidejűleg állítható be a horizontális, illetőleg vertikális kancsalság! szög mérésére. A zárszerkezet, melynek rendeltetése az optikai tubusok takarása és nyitása, részint kézi szabályozással a beállító szemmozgások vizsgálatára, részint automatikus vezérléssel az ún. stimuláló orthoptikai kezelés céljára. A fixálólámpa, mely lehetővé teszi, hogy a két szem számára közös fixálópontul szolgáló vizsgálati objektumok alkalmazhatók. Végül a vizsgálati objektumok és előtét üvegek. A mellékelt rajzok vázlatosan szemléltetik a találmány szerinti műszer lényeges alkatrészeit, mégpedig az 1. ábra a vizsgáló felől nézve az álltartót, az annak tengelye körül forgatható tartóvillát, az erre szemmagasságban csuklós karokkal felszerelt, a prizmarendszert tartalmazó tubusokat, valamint ezeknek a vizsgált szemeihez való viszonyát, a 2. ábra az álltartóra a tartóvillával és csuklós karokkal felszerelt műszernek a jobboldali prizmatubus valamint, a műszer középvonalán felvett lépcsős hosszmetszetét olymódon, hogy a 7 és 8 prizmapárokat a metszősíkból kiemelve nézetben mutatja az alap és él helyzetének szemléltetése céljából, •a 3. ábra alulnézetben a kifelé kancsalító szemekhez beállított prizmarendszerben a sugárhaladást, a prizmarendszer mögött a középvonalban elhelyezett fixálólámpát, a takaróberendezést és a jobb és bal szem képét elkülönítő választólemezt, a 4. ábra felülnézetben az álltartó „redukált" tengelye körül balranézéshez elforgatott prizmarendszert a fixálólámpával és a sugárhaladást, az 5. ábra a két szem számára közös vizsgálati képeket. A találmány szerinti műszer szerkezeti részletei a következők. Az (1) szemészeti álltartóra szerelt, s annak (2) tengelye körül a vízszintes síkban szabadon elforgatható (3) tartóvilla szemmagasságban elhelyezett (4) csuklós karok segítségével tartja az optikai tubusokat. A(5) csuklók a két szem függőleges forgásának tengelyében helyezkednek el, ezzel szemben a vízszintes síkban való elfordulás az álltartó tengelye, mint „redukált" tengely körül történik, melynek (2/a) meghosszabbítása középen metszi a két szem forgáspontját öszszekötő távolságot. Ez teszi lehetővé, hogy oldalratekintéskor (4. ábra) a fixált pont a két szemtől különböző távolságra kerül, éppen az élettani körülményeknek megfelelően. így a találmány szerinti műszerrel a mélységlátás elvileg tökéletesebben mérhető, mint pl. synoptiskoppal. A műszer optikai berendezését a két szem előtt (6). tubusokban elhelyezett, legalább három forgóprizmapár képezi. Ezek közül mindkét oldalt egy-egy (7) forgéprizrnapár a szemállás horizontális eltéréseit