147342. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pamut, regenerált cellulóz alapú, gyapjú, selyem és szintetikus szálak, fonalak és szövedékek színezésére és/vagy vegyszeres kezelésére oldatokban
Megjelent; 1960. augusztus 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.342. SZÄM 8. m. OSZTÁLY - TE-174. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás pamut, regenerált cellulóz alapú, gyapjú, selyem és szintetikus szálak, fonalak és szövedékek színezésére és/vagy vegyszeres kezelésére oldatokban Textilipari Kutató Intézet, Budapest Dr. Kúsznak István vegyész, tudományos munkatárs, Budapest A bejelentés napja: 1358. március 6. Ismeretes, hogy a szálasanyagok textilkémiai feldolgozásakor az: egyenletes, vegyszerben atás és színezés előfeltétele a kifogástalan, gyors és egyenletes inedvesedőképesség. Szinte a textilipar fennállása óta maradéktalan a törekvés olyan előkészítő művelelek kidolgozására, amelyek a jó nedvesedőképességet és ezzel az egyenletes, színezhetőséget biztosítják. Számos szakaszos és folyamatos, szélesen, vagy köteg alakban dolgozó eljárás született a főzés, fehérítés, savazás és írtelenítés legkülönbözőbb kombinációiból, az említett cél elérésére. A már régen felvetődött, probléma még élesebben jelentkezett a folyamatos kikészítő eljárások kidolgozásával és elterjedésével. A folyamatos színezésre kerülő nehéz pamutszövetek egyenletes nedvszívást biztosító, törés- és gyűrődésmentes előkészítése egészen új gépek és eljárások kidolgozását tette szükségessé. A szakaszos eljárásokban megszokott minőségi követelmények kielégítése a folyamatos kikészítés különböző szakaszaiban gyakran csak a műveletek számának megnövelésével, a géppark cseréjével volt biztosítható és a minőségi ingadozás nemegyszer előre nem is számítható bizonytalanságot vitt a textilkémiai technológiába. A legtöbb nehézség olyan esetekben lép fel, amikor a nyers, még elő nem készített szálasanyag először kerül nedves kezelésre, vagy olyankor, amikor a már előkészített és megszárított szálasanyag folyamatos textilkémiai feldolgozásban először itatandó át vegyszer-, vagy színezékoldattal. Ezekben az esetekben a vegyszer-, vagy színezékhatás egyenletességének biztosítására azt a legmagasabb folyadékhőmérsékletet szokták alkalmazni, amit a szálasanyag, vagy az oldott anyag károsodás nélkül elbír. Vannak természetesen olyan eljárások is (pl. mercerezés), amelyekben az alkalmazott hőmérséklet alacsonyan tartása a cél. Az ilyen eljárásokban segédvegyszerek alkalmazáséval igyekeznek biztosítani a hatás egyenletességét. A magasabb hőmérsékletű kezelések során is alkalmaznak a hatás fokozására irányuló hozzáíéteket. A hőmérséklettel, elérhető1 hatás fokozására olyan berendezéseket is szerkesztettek, melyekben a vizes oldatok forrási hőmérsékleténél nagyobb hőmérsékletű kezelés is adható azáltal, hogy a rendszer nyomás alá helyezhető. Ilyen kezelések régen ismeretesek a nyomás alatti pamut.főzéében, de újabb eljárások is fejlődtek ki a szintetikus és regenerált szálak színezése területén. A szobahőmérsékleten felüli hőfokos vegyszeres kezelések és színezések során régóta érvényesül az a meggondolás, hogy egyrészt a vizes oldatok l-es fajhője (a szálasanyagoké 0,2—0,4 körüli) másrészt pedig a telítés pillanatában fennálló 1 : 20—1 : 40 körüli folyadékarány miatt a kívánt hőmérsékletet a vizes oldat felmelegítésével biztosítjuk. A találmány alapját az, a felismerés képezi, hegy a szál az textilanyagnak, színezék, vagy vegyszeres folyadékokkal, illetve általában íolyadékfázisban lejátszódó minden kezelés hatásossága, gyorsasága és egyenletessége döntő mértékben attól a hőmérséklettől függ, amely a textíliának a folyadékfázissal történő érintkezése pillanatában alakul ki a textilanyag és a felyadéfcfázis közös határfelületén és az ebből adódó előnyös körülmérfyek a folyadék hőmérsékletének utólagos emelésével csak időben elhúzódva pótolhatók. A találmány lányege, hagy a textilanyagoknak színezék és/vagy vegyszeres oldatokkal történő kezelése során az alkalmazott szemezek és/vagy vegyszer és textilanyag által megkívánt, a textilanyag és folyadékfázis közös optimális határfelületi hőmérsékletét, — az eddig ismert tényezők mellett pl. a kezelőfürdő melegítése vagy hűtése — a száraz textilanyagnak a folyadékfázisba merülése előtti felmelegítésével, vagy hűtésével állítjuk be.
