147330. lajstromszámú szabadalom • Újrendszerű távmérés

Megjelent: 1960. július 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.330 SZÁM 42. e. 1—13. OSZTÁLY — KO—1319. ALAPSZÁM Üjrendszerű távmérés Kocsis László főmérnök (Budapest), Mohácsi József technikus (Dunaharaszti) és Bokody Gyula főmérnök (Budapest) A bejelentés napja: 1958. szeptember 5. Különböző műszerek által mutatott értékek táv­vitele eddig bonyolult módszerekkel történt, ma­gas költségek mellett. Az általunk kidolgozott módszer egyszerűbb, olcsóbb és megbízhatóbb az eddigieknél. A megoldás a következő: hasonlóan az ismert higanytöltésű körgyűrűs mérőelemihez, kör alakra hajlított, elektromosan szigetelő anyagú csövet (1. ábra) úgy képezünk ki, hogy annak központ­jára vonatkozólag az minden állásban teljesen ki­egyensúlyozott legyen, vagyis bármely helyzeté­ben nyugalomba kerülhessen. Eltérőleg az eddigi mérőelemtől, a cső belsejébe nem egy, hanecn több ellenállás anyagot viszünk be, pl. több hu­zalt, vagy ebből készített spirálisokat, vagy több vékony szénréteggel bevont anyagot helyezünk bele, vagy vonjuk be a belső cső falat úgy, hogy azok egymással ne érintkezzenek, vagy el leg^/e~ nek választva (2. ábra). A csőbe csak éppen annyi higanyt öntünk, mely az ellenállás anyagok elekt­romos összekötéséhez elegendő. Ha ezt a távadó elemet egy műszer mutatójára központosán ráhelyezzük, vagy azzal összekapcsol­juk, úgy a mutató elfordulásával az ellenállásokat tartalmazó cső' is elfordul, azonban a benne levő higanycsepp mindig alul van, az ellenállás anya­gokat más-más ellenállásponton érinti és köti össze elektromosan. A forgás tehát ellenállás vál­tozást eredményez. Mivel a higanycseppnek az elmozdulással szem­ben folyadék súrlódása van, ezáltal a mutatóhoz kapcsolt távadó elfordulássá akadálytalanul és ká­ros súrlódás nélkül történhet, így érzékeny mű­szereknél is alkalmazható a mérőelem. Ezzel a kis távadó elemmel egyszerűen táv­mérést és távösszegezést végezhetünk oly módon, hogy a műszerek távadó elemei változó ellen­állásait, vagy ezeken átfolyó áram feszültség­eséseinek összegét visszük a kívánt távolságba, két, vagy több vezetéken keresztül. Ha az össze­kötő vezetékben, egyik változatképpen pl. állandó értékű áramot keringtetünk, illetőleg az ellen­állás értékek összegezésével arányos feszültség je­lenik meg (3. ábra) akkor, ha levonásba hozzuk a távviteli vezeték ellenállása feszültségesését, mely ez esetben állandó értéket képvisel így egy­szerűen is, az; átvevőműszer —0— pontjának el­tolásával. Amennyiben nem kontans áramú feszültségösszegeket viszünk táyolba, úgy konstans feszültségű áramforrásokra van szükség. Ilyenek előállítása ismert. Ezek helyett alkalmazhatunk kereszttekercses vevőműszert is. Szabadalmi igénypontok: 1. Készülék, elfordulás, érzékelésére, különösen távadás és összegezés céljára, azzal jellemezve, hogy az elforduló tengelyen körgyűrű alakú szi­getel őanyagú cső van megerősítve és a cső hosszá­ban elhelyezett, egymástól elektromosan szigetelt két, vagy több vezető és ezek villamos, össze­kötésére higanycsepp foglal helyet. 2. Az 1. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a gyűrű fala olyan anyagot tartalmaz, pl. cellulóz, aceton, amelyhez a legkevésbé tapad a higany. 3. Az 1. vagy a 2. igénypont szerinti érzékelő szervet tartalmazó távadó, illetve összegező ké­szülék, amelyet a távvezeték áraniifcörében sorba­kapcsolt egy, vagy több érzékelő és távvezeték­kel párhuzamosan kapcsolt mérőiműszer jellemez. 1 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 601831. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21-23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom